A hegybíró Dula Bence, az egri hegyközség bírája, dinamikus, tevékeny úr, pörög a borvidéken, 30 hektár fölött diszponál, a tradíciók híve és ilyen borokat tud készíteni. Milyen is ez a bor?
Egri Hegybíró Bora 1999, Dula Bence
Ez a bor Bikavér, azaz olyan küvé, amely elvileg csak szabályozott módon termesztett szőlőkből, illetve szigorúan regulázott módon készített borokból állhat. A Bikavér eredetvédett bor, azaz a minél magasabb minőség elérése végett csak nyilvántartott, príma termőhelyi kataszterbe sorolt ültetvényből származó szőlőből készülhet. Magyarul a borvidék igyekszik újra értékkel megtölteni a Bikavér-fogalmat, melyet, mint nagyjából mindent, sikerült felhígítani a kombinátos évtizedekben. A borvidék – Magyarország talán legdinamikusabban fejlődő bortája – és a város, melyet a bor, a vár, a líceum, a színház, a termálvíz és a tehetség az egyik legjobb és legélettelibb és legeurópaibb hellyé tesz Magyarországon.
A Bikavér nagyon jó brand volt, ezért anno beleöntöttek mindent, mert jól el lehetett adni, rövid távon. Ma az egri borászok összefogásának és tehetségének köszönhetően megint lehet igazi Bikavért inni, olyanokat, mint a Dula Bencéé. Hogy persze mi is az igazi Bikavér definíciója, az pont olyan egyszerű, mint a tokaji aszú: az igazság, az ideális mellbőség, vagy az élet értelmének meghatározása, ez nem matek, a bor kvázi élő anyag, és a vörösbor-eszmény és az ízlés is változik szerencsére.
A hegybíró bora rubinszínű, gránátszín élű bor, fekete maggal. Kicsit tintás illatában szép hordó emléke, gyümölcsös ízei jó kis fanyar, szépen lekerekített savakra támaszkodnak, jól hangolt, kiegyensúlyozott bor, nagyon finom tanninokkal. Utóízében fűszeresség, karaktere karcsú, burgundias, vagyis egries, nem bordóis vagy mediterrán jellegű. Vörösboros vadpörkölt, roastbeef, egy jó kis erdélyi fatányéros, ilyesmik.
