Az Európai Unió tagjává válni hatalmas dolog az országnak és a tőzsdének egyaránt. A csatlakozás nem feltétlenül hoz azonnali érezhető változásokat, de remekül szimbolizálja azt az utat, amelyen elindultunk. És hát ne felejtsük, hogy a siker szép, de az odavezető út a legizgalmasabb, és még messze a cél. Amíg az életszínvonal és a gazdaság területén hosszú az út, és lassú a változás, addig a tőzsdén minden gyorsabban zajlik majd le.
A tőzsde útja Európába
A tőzsde részben sikerterülete a konvergencia-folyamatnak, de egyben magán viseli az összes hibánkat is. Nagy utat tettünk meg a szabályozás konformmá tételében, a vállalatirányítás terén mintaországnak számítunk a térségben és hatalmas az előrelépés a tőzsdefelügyelet területén, ahol érezhetően csökkent az „umbuldák” jelenléte. Előrelépésre van azonban szükség a modern megtakarítási eszközök elterjesztése érdekében, amihez nagy szükség lett volna a beharangozott, de végül elmaradt széleskörű tőzsdei ismeretterjesztő kampányra.
A másik érzékelhető hiányosság a tőzsdei kommunikáció. A vállalati kommunikáció már kinőtte gyermekbetegségeit. Például remek volt a Mol hozzáállása a PKN-nel folytatott tárgyalásokról történő tájékoztatáshoz. A fekete pontot az állami szféra kommunikációja kapja. Tavaly egész évben a hitelességvesztéstől zengett a sajtó, és a mai napig fizetjük ennek súlyos árát a kamatok révén. De úgy látszik, hogy nem tanultunk a hibákból, mert a múlt héten egy újabb kirívó eset történt.
Félrekommunikált privatizáció
A Richter privatizációja már régóta foglalkoztatja a befektetőket. A kormány korábban bejelentette értékesítési szándékát, de a legnagyobb hazai kutatás-fejlesztési költségvetéssel dolgozó vállalat függetlenségének fenntartása érdekében ki kellett dolgozni valamilyen megoldást. Már elég sokáig húzódott az ügy, amikor kedden Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. elnöke a Bloombergnek, a vezető brit tőzsdei hírszolgáltatónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy az idén már nem fogják értékesíteni a Richtert, mert nem maradt a tranzakció lebonyolításához elég idő, hiszen még a tanácsadói tendert sem írták ki. Az állami bevételre azonban szükség van, ezért helyette valószínűleg még az idén eladják a megmaradt 11 százaléknyi Mol-részvényt.
Az üzenet világos volt. A Mol árfolyama jelentősen esett, míg a Richter árfolyama az általános piaci trenddel szemben emelkedett. A nagy forgalomból ítélve sok befektető látott Richter-vételi lehetőséget, hiszen a megszellőztetett ÁPV-s szándékok értelmében megszűnt volna az egyik legfontosabb tényező, ami lent tartotta az árfolyamot, mégpedig a jelentős kínálattól való félelem.
Az egyetlen nyertes
Természetesen a Mol árfolyama csak profitált az eseményekből. A Richter eladása csökkentette a Mol értékesítésének kockázatát és a pénteki közgyűlés eseményeivel együtt szárnyalt a papír. A Mol bejelentette, hogy tovább folytatják a tárgyalásokat a PKN-nel, de ezek már nem lesznek exkluzív tárgyalások. Nehéz megítélni, hogy a befektetőknek az tetszett-e, hogy nem jött létre az együttműködés, vagy hogy mégis folytatják a tárgyalásokat. A Mol-PKN együttműködés ugyanis sokak szemében hatalmas kockázati tényező a lengyel politikai befolyás miatt, míg mások a nagy lehetőséget látják benne, hogy megszülessen egy igazán jelentős regionális multi.
A piac megdöbbent, majd a Richter hatalmasat zuhant. A veszteség meghaladja a rézsvényenkénti 1600 forintot, ez több mint 7 százalék egyetlen nap alatt! Hatalmas a felháborodás most azok körében, akik a keddi nyilatkozat után vásároltak részvényeket. Az Európai Unióba talán nem így kellett volna lépni. Nagyon sok hazai és nemzetközi befektetőnek rossz a szájíze a történtek után, ami nagy kárt okozott hazánk hitelességében.
