A múlt hét a tőzsdén az FHB újabb feltámadását hozta, hiszen a jelzálogbank részvényei egy hét pihenő után ismét több százalékkal emelkedtek és forogtak már 8480 forinton is. Szintén üde színfolt volt a palettán a Pannonplast remek szereplése, a korábbi rosszemlékű események (szabálytalan felvásárlási kísérlet, rossz menedzsment) után az új menedzsment és a stratégia került fókuszba.
A részvények áremelkedése mögött egyes brókerek elsősorban külföldi intézményi befektetők vásárlásait vélték felfedezni, ami feltétlenül jó hír lenne a papír számára, hiszen a nagy halak képesek igazán felkavarni az állóvizet. Ehhez a Pannonplast új menedzsmentje egy londoni és bécsi road-show-val kívánt hozzájárulni.
Ingadozó álláspont
Lengyelország számára nem elfogadható, hogy a PKN Orlen és a Mol fúziója a jelenlegi piaci árakon elszámolva történjen meg, mert ez alulértékeli a lengyel állam PKN-beli részesedését – mondta Tadeusz Soroka, a lengyel kincstárügyi miniszter helyettese március 31-én. Úgy vélte, hogy a PKN piaci kapitalizációja 25-30 százalékkal alacsonyabb, mint a Mol kapitalizációja, holott a két cég amúgy hasonló méretű. “A fúzió bizonyosan nem elkerülhetetlen. Jó megoldásnak tűnik, de nem történhet meg oly módon, amely diszkriminálja a PKN Orlent” – idézte a Dow Jones Soroka szavait. A miniszterhelyettes szerint változhat a helyzet megítélése, ha a PKN kapitalizációja számottevően nő.
A hét egyik sztárpapírja a Mol volt, amely pénteken kapott szárnyakat, és új történelmi csúcsot döntött. Az emelkedés hátterében a lengyel nemzeti olajtársasággal, a PKN-nel tervezett fúzió újabb felvonása áll. Az írói vénájú közgazdászok, pénzügy-tragikomédia tagozatosok számára rendezett ugyanis a PKN Orlen ötletadó hetet. A balkáni háború idején elhíresült mondás, miszerint „a dél is lehet keletre”, ezúttal az északi irányban igazolódott be, ugyanis ha Magyarországon feszült politikai életről lehet beszámolni, akkor Lengyelországban egyenesen kaotikus állapotok vannak.
Hogy jön ez a Mol-PKN fúzióhoz? A lengyel államnak 28 százalékos részesedése, de ennél is nagyobb befolyása van a társaság életében. Már az uniós alkotmány körüli tárgyalások során is megtapasztalhattuk a lengyelek szívósságát, ami aztán sikeresen meg is akadályozta egyelőre az első EU-alkotmány megszületését. Hasonló szívósság látszik körvonalazódni a Mol ügyében is.
Történt ugyanis az a lengyel szempontból megengedhetetlen eset, hogy a Mol részvényeinek árfolyama a kedvező folyamatoknak köszönhetően emelkedett, míg a PKN árfolyama nem. És ez ahhoz a sértéshez vezetett, hogy a negyedakkora lakosságú Magyarország nemzeti olajvállalata nagyobb piaci értékűvé vált, mint lengyel társa. Márpedig a piaci méret határozza meg, hogy egy fúzióban hogyan alakulnak az erőviszonyok, és a lengyelek valószínűleg már elkönyvelték, hogy itt a PKN veszi meg a Molt.
Lesz vagy nem lesz fúzió?
A Mol azonban nem véletlenül értékesebb a PKN-nél. Sokkal kisebb a politikai befolyás és a gázüzletág mizériáját is sikerült a helyére tenni. Ezzel szemben a PKN-ben jönnek-mennek a politikailag kinevezett menedzserek. És ahogy a hazai példa mutatja, hogy agrárcsaládokban is akad olyan, aki repülődinasztia tagja, úgy Lengyelországban sem működik ez másképp. Ott is rengeteg vérbeli olajipari zseni rohangál a pártszékházak környékén. Csakhogy a PKN esetében ez inkább fejetlenséghez vezet. Nem véletlenül szembetűnő a két vállalat közötti külünbség a hatékonyság és a profitabilitás terén.
Hogy fordulatot fordulat követhessen, a lengyel visszavonuló felharsanó kürtjelzésére magyar ultimátum született: ha április 30-áig nem születik megállapodás a fúzióról, akkor a Mol inkább a saját útját követi. Némi bazári alkudozáshoz hasonló ide-oda mondogatás után végül most úgy tűnik, a lengyelek még hajlandóak tárgyalni. Sőt, egy „ismeretlen forrásra” hivatkozó írás szerint hamarosan bejelentik a fúzió tényét. Izgalmas heteknek nézünk elébe a hónap végéig…
Ma dönt az MNB
Hétfőn délután kettőkor jelenti be a jegybank a kamatdöntését, amit a piac árgus szemekkel fog követni. Az elemzők többsége arra számít, hogy nem fog változtatni az MNB, de lehet, hogy a múltkori tapasztalatokra építve inkább elébemegy a folyamatoknak. Meglepő lenne, ha az MNB proaktív stratégiát követne, mégis ez lesz a délután egyik nagy kérdése.
Izgalomban tartja a piacokat a forint árfolyama is. Nemrég még mindenki temette a nemzeti valutát, de immár nemhogy a további gyengüléstől kell tartani, hanem attól, hogy ismét sávszéli spekuláció alakulhat ki. A forint ugyanis úgy vitte át a 250-es szintet az euróval szemben, mintha ott sem lett volna, márpedig mindenki úgy tekintett erre a szintre, mint az „eddig és ne tovább” táblára! A forint tovább ment, és nem lehet tudni, hogy mi állíthatja meg.
A kamatcsökkentés kétségtelenül segíthetne a helyzeten, de meglenne az a veszélye, hogy a további kamatcsökkentési várakozások hatására újabb nagy mennyiségű forrótőke áramolna a kötvényekbe, és ez a forint további erősödéséhez vezetne. Innen pedig nagyon könnyen újra a 2003-as ördögi körben találhatjuk magunkat.
