Eva-klub – adóaknák

Nincs szó adóelkerülésről, minden csak tálalás kérdése – mondja „édes gyermekéről” Pataki Gábor, a Waldon Consulting ügyvezetője, akinek fejéből a napokban sok vitát kiváltó Eva Klub ötlete kipattant. Szerinte az általa javasolt konstrukició lényeget illetően úgy is felfogható, mint egy jó tőzsdei befektetés. Még sincs semmi meglepő abban, hogy az 1998-ban gazdasági és üzletviteli tanácsadásra alapított cég képviselője, aki március 18-ai világhálós közleményével szelet vetett, alig egy hét leforgásával vihart aratott. A szakember ugyanis olyan extra jövedelem lehetőségét csillantja meg az egyszerűsített vállalkozói adót (eva) választó társaságok és az eva-körön kívül eső magánszemélyek számára, ami pluszmunkába nem kerül, ellenben egy olyan cégstruktúrát igényel, amely kockázatokat rejt magában.

Az említett klubba a Waldon olyan evás cégek képviselőit invitálja a világhálón keresztül, akiknek bevétele messze elmarad a kedvezményes – az áfát, a társasági adót és a személyi jövedelemadót kiváltó -, 15 százalékos összevont kulcs szerinti adózás felső plafonjául megállapított 25 millió forinttól. A klubtagoknak olyan külső befektetőket ígér – ugyancsak az internet közbeiktatásával -, akik bár nem tartoznak az eva-körbe, fantáziát látnak benne, hogy tulajdonrészt szerezzenek egy ilyen, adózási szempontból kiaknázatlan cégben. A Waldon által felkínált ötlet szerint ugyanis az újdonsült tulajdonostárs bevétele egy részét a közös társaságba terelve maga is részesülhet az enyhébb adózás áldásából.

Osztozkodás

Az új felállás szerint az eva-körbe tartozó eredeti tulajdonoshoz kötődne a kisebb forgalom, valamint a meghatározó, 75-80 százalékos tulajdonosi részarány, míg az újonnan bevont cégtárs hozná a bevétel nagyobb részét, és ennek fejében a fennmaradó kisebbségi részesedést szerezhetné meg. Az Eva Klub „toborzólevele” úgy fogalmaz, hogy mindezt a munka eredményességének fokozása, a tagok tevékenységének fejlesztése érdekében érdemes megtenni, ami forintosítva annyit tesz, hogy a mérsékeltebb adózás nyomán keletkező „többletjövedelmen” osztozik az evás cég régi és új tagja.

E ránézésre egyszerűnek tűnő képlet azonban a „piacon” korántsem aratott egyértelmű tetszést. Zara László, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke például csak a felszínen látható dolgok jogszerűségében biztos. „Tisztességes a konstrukció, nincsen törvényi akadálya annak, hogy egy evás cégben kisebbségi tulajdont szerezzen egy magánszemély, ám ami a háttérben történik, nem biztos, hogy törvényes” – véli a szakember. Az új befektető számára Zara szerint ugyanis csak akkor éri meg egy ilyen üzletbe belevágni, ha tevékenységét egy másik cégből áthelyezi az evás társaságba, a költségek viszont továbbra is a régi vállalkozást terhelik. A költségek és bevételek ilyetén mozgatása pedig szerinte egyértelműen adóelkerülést fed, amit az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) aligha tolerál.

Ugyanakkor Pataki Gábor is azt hangsúlyozta lapunk számára, hogy nem ilyen ügyeskedésekre akarják ösztönözni az érdeklődőket; ötletüket elsősorban az alacsony költségekkel működő szakmák képviselőinek, többek között tanácsadóknak, szoftverfejlesztőknek szeretnék eladni, ahol így eleve kizárt a fent leírt manipuláció.

Az adóhivatal részéről Az APEH munkatársai nem tartják ördöngösségnek az efféle „játékok” felfedését. „Biztosan megvizsgáljuk azokat a társaságokat, ahol egyik évről a másikra hirtelen ugrásszerűen megnő a forgalom. Lehet, hogy csak egyszerűen jobban megy a bolt, de a szerződéses kapcsolatokat áttekintve arra is fény derül, ha csupán forgalom-átterelésről van szó” – mondja Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese.

Bizalmi alap vagy jó szerződés

Az adórevizorok réméhez hasonlóan álmatlan éjszakákat okozhat az ilyen módon átalakuló társaságok tagjainak a konstrukció másik gyenge pontja is, tudniillik az, hogy a szerződő felek között erős bizalmi viszonyt feltételez. „Az új tag súlyos milliókat kockáztat!” – mondja Zara László. Semmi sem garantálja például, hogy a frissen belépő, aki hoz a társaságnak mondjuk 10 millió forintnyi árbevételt, hozzá is jut a pénzéhez, hisz a számla felett, amelyre az összeg befolyik, a főtulajdonos rendelkezik. „Nincs olyan cég, ahol a nagytulajdonosra hárul a társaságot illető összes felelősség, a döntéseket pedig a kisebbségi rész felett diszponáló társ hozza” – teszi hozzá a szakember.

Másfelől viszont a nagytulajdonos pénze sincs biztonságban. Nem tekinthető készpénznek például, hogy az új tag, aki az idén tekintélyes forgalmat hoz a cégnek, ezt jövőre is megismétli. Az osztalékból ugyanakkor változatlanul részesedik, amivel az eredeti tulajdonos zsebéből húzza ki a pénzt. Pataki Gábor azonban nem kíván bizalmi kérdést csinálni az anyagi ügyekből. „Nem bizalom kell, hanem jó szerződések. A kiszemelt céget előzetesen át kell világíttatni egy könyvvizsgálóval, a továbbiakban pedig mindkét fél érdekének érvényesülését megfelelő háttérszerződések garantálják” – mondta lapunknak, a kétségeknek hangot adó felvetésekre reagálva.

Üzleti alapon

A Pataki Gábor által közölt „adatok” egyelőre nem sokat árulnak el a Waldon-konstrukció eddigi terjedéséről. „Az APEH munkatársai láthatják majd a számlatömbünkön, hogy mennyire vagyunk sikeresek” – válaszolta az ügyvezető kérdésünkre, amely azt firtatta, hogy a világhálóra feltett közlemény megjelenése óta hány evás cég és befektető talált egymásra. A Waldon ugyanis természetesen üzleti alapon indította el internetes akcióját: jutalékban részesül a céginformációkért és minden egyes tető alá hozott üzlet után is.

A Pénzügyminisztérium viszont láthatóan a legkevésbé sem érzi magát érdekeltnek a konstrukció világgá kürtölésében. Az egyéni vállalkozóktól és a bevételi nyilvántartást vezető evásoktól a legfrissebb kimutatások alapján 2003-ra mintegy 43 milliárd forint adóbevétel folyt be, és becslések szerint legalább ekkora összeg várható a májusi bevallási határidő szerint adózó kettős könyvvitelű cégektől is. „Reményeim szerint semmit nem kell módosítni az eva jelenlegi rendszerén a 2003-ra vonatkozó tapasztalatok összegzését követően” – közölte lapunkkal Kurucz-Váradi Károly, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője.

A szakmai berkekben hallható hírek szerint azonban a pénzügyi vezetés szakemberei némileg aggódnak; nem örülnének, ha hibát – történetesen visszaélési lehetőséget – találnának az eva-gépezetben az Európai Unió szakemberei, akik május elején tekintik át az Európában egyedül nálunk alkalmazott adózási rendszert. Zara László szerint az evázóknak önmagában sem használt a Waldon kezdeményezése, amely az APEH figyelmét most erre az adózó csoportra irányította.