A rabszolgákat szállító hajók biztosítása nem valamiféle humanitárius akció volt, inkább gusztustalan üzletnek tűnik – az évszázadok távlatából. Így például egy brit hajó, a liverpooli Zong sajátos szerződést kötött, amikor 1781-ben Afrikából „emberi szállítmánnyal” indult Amerikába – írja a BBC. Minthogy az étel és ital kezdett kifogyni, a rabszolgák haldoklottak az éhségtől és a szomjúságtól. Mit tehetett szegény Luke Collingwood, a hajó kapitánya? A biztosító ugyanis természetes halál (éhhalál) esetén nem fizetett volna, viszont ha valaki belefulladt az óceánba, azt kifizette. Ezért aztán 130 rabszolgát bedobtak a vízbe, s követelte a pénzt a biztosítótól. Ám az ügyből bírósági tárgyalás lett. Lord Mansfield főbíró ítéletében kimondta, hogy nem jár kártérítés a kapitánynak, hiszen az eset olyan, „mintha lovakat dobtak volna a tengerbe”.
Végül azonban az ügy hatalmas botrányt kavart, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Angliában betiltották a rabszolgakereskedelmet. Az eset megihlette Turnert, a híres festőt is – a tragikus hajóutat megörökítő alkotás egyébként a Bostoni Szépművészeti Múzeumban látható.
Ez az eset is mutatja, hogy a rabszolgakereskedelem biztosítása „újfajta” biztosítási politikát követelt. Sok cég elzárkózott az efféle ügyletek kötésétől, de nem valamiféle erkölcsi megfontolásból, hanem azért, mert nagy volt a kockázat – kereskedelmi szempontból!
Amerikában is felmerültek hasonló ügyek, s például az Aetna nevű biztosító bocsánatot is kért amiatt, hogy részt vett a rabszolgaszállítások biztosításában. Ugyanakkor a tengerentúli bíróságok nem adtak igazat az ottani károsultaknak. Ők szintén pereltek, de az ítélőszék szerint a múltbeli rabszolgaság nem jelent ma szenvedést a leszármazottaknak.
A Lloyd’s elleni ügyben viszont a felperesek azt állítják, hogy DNS-vizsgálatokkal tudják bizonyítani: a biztosító által garantált szerződésekben szereplő afrikaiak leszármazottai. És a felperesek hozzáteszik, hogy még ma is folyamatosan szenvednek a rabszolgaság miatt. A leszármazottak egyébként neves ügyvédet fogadtak Ed Fagan személyében, aki a náci haláltáborok áldozatai, illetve hozzátartozóik számára harcolt ki 1,25 milliárd dolláros kártérítést az elkonfiskált vagyonok után.
Fagan egyébként a rabszolgakereskedelmet szintén népirtásnak minősítette.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
