A fehérgyarmati kórházban három évvel ezelőtt a kilenc hónapos terhes S. asszonnyal az életét mentő császármetszés előtt a műtőasztalon íratták alá a sterilizációba beleegyező nyilatkozatot, amikor közölték vele, hogy meghalt a magzata. A mentő megérkezésétől a műtétig 17 perc telt el. S. asszony pedig már csak a műtétet követően értette meg, hogy többé nem lehet terhes.
“Én akkor nagyon sírtam. Mert akkor mondták, hogy meghalt bennem a pulya. Akkor mondta B. [a műtétnél jelen lévő egyik orvos], hogy értse már meg, már meg van magában halva a gyermek. És én akkor nem tudtam, hogy mi is az az elkötés. De ők nem is azt mondták, hogy elkötés, hanem steriliz [nem tudja rendesen kimondani]. Csak amikor magamhoz tértem (…), akkor kérdeztem én meg a doktor urat, hogy tulajdonképpen ez mit jelent. Hogy le lehet-e venni, olyan, mint a hurok? És azt mondta, nem, mert a két petevezeték el van kötve” – mondta a történtekről S., roma asszony először 2001 februárjában.
Másodfokon is vesztettek
Az egészségügyről szóló 1997. évi törvény szerint az asszonnyal három hónappal korábban kellett volna aláíratni a művi meddővé tételbe beleegyező nyilatkozatot, de még életmentő műtét esetén is egyértelmű felvilágosítást kell, hogy kapjon a páciens a sterilizáció következményeiről.
Az elsőfokú bíróság ennek ellenére elutasította a keresetet. A másodfokon eljáró Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság jogerős ítéletében megállapította ugyan, hogy a kórházi orvosok nem tájékoztatták teljes körűen a hét általánost végzett asszonyt a műtéttel
1997. évi CLIV. törvény Az egészségügyről
“(4) A művi meddővététel elvégzésére a kérelem benyújtását követő 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve a) ha a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi, illetőleg b) az időközben bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné vagy a terhességből nagy valószínűséggel nem egészséges gyermek születne.” (2) Az Eütv. 187. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: “(5) A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt – házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén a házastársat (élettársat) is – tájékoztatja a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, valamint a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről.”
kapcsolatban, a pert azonban elvesztették, mert a bíróság szerint nem tudták bizonyítani, hogy a beavatkozással maradandó fogyatékossága keletkezett a panaszosnak.
Rákóczi István, a Szent Imre kórház szülész-nőgyógyász professzora szerint a sterilizáció során a méhkürtöt lezárják vagy elégetik. A porfesszor szerint ilyen műtétet visszafordító operációt nem végeznek Magyarországon. Ennek fényében a bírósági ítélet alapjául szolgáló szakértői vélemény viszont megkérdőjelezhető.
A szerencsétlenül járt roma asszony jogi képviselője is azt az álláspontot képviseli, hogy a bíróság a nemzetközi jogtudománnyal és az orvosi gyakorlattal ellentétben állította: a műtét visszafordítható. Az orvosok tanúvallomása szerint mégis van esély arra, hogy visszafordító műtét után ismét fogamzóképes legyen az asszony, tette hozzá.
Az ENSZ fog dönteni?
Az ügyben csütörötökön panaszt nyújtott be az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetésére alakult bizottságához az Európai Romajogi Központ (ERRC) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogvédő Iroda (NEKI). A panasz szerint Magyarország megszegte az 1981-ben aláírt, a nők elleni diszkrimináció minden formáját tilalmazó egyezményt, amikor a nőt nem tájékoztatták megfelelően a művi meddővé tételről és annak következményeiről. A meddővé tétel ugyanis a császármetszéstől függetlenül késöbb is elvégezhető lett volna.
Alan Anstead, az ERRC képviselője a FigyelőNetnek elmondta, hogy szerintük több ponton is sérültek az ENSZ által biztosított emberi jogok. Egyérészt S. asszonynak átfogó felvilágosítást kellett volna adni a meddővé tétel következményeiről. Továbbá, mivel állami alkalmazottak végezték a nem visszafordítható sterilizációt a magyar állam ezzel beavatkozott az áldozat gyermekvállalási képességébe, amit az ENSZ egyértelműen elutasít.
Anstead egyébként Szlovákiában találkozott hasonló esettel, de ritka az, hogy az ilyen intim problémákkal vállalják a nők a nyilvánosságot. Az ERRC képviselője azt várja az ügytől, hogy szigorodik az eljárási rend az operációk során és ezen a téren is felzárkózunk az uniós gyakrolathoz.
Branimir Plesem az ERRC jogi igazgatója továbbá bízzik abban, hogy az ENSZ egy-másfél év múlva dönteni tud az ügyben, illetve, hogy a bizottság elismeri a konvenció megsértését és a magyar állam kompenzációt nyújt a panaszosnak.
