Telefonos játék

Azt az egyet semmiképp sem lehet mondani, hogy a Nokia spórolni akarna. A világ legnagyobb mobilkészülék-gyártója az ősz elején tizenhat ország ötvenöt városát érintő turnén mutatta be N-Gage nevű új termékét. Maga a kifejlesztés is dollármilliókat emésztett föl, a promócióra további százmillió dollárt fordít a finn társaság. De nem is szabad szűkmarkúnak lennie, ha meg akar kedveltetni egy olyan terméket, amelyhez foghatóval korábban senki nem találkozhatott. Az október óta árusított N-Gage ugyanis sokkal több egyszerű mobiltelefonnál: erős processzorral és nagysebességű háromdimenziós grafikával ellátott videójáték-konzol is egyben, továbbá üzenetküldő, rádió és digitális zenelejátszó – s mindez zsebméretben.

Az új piacra belépve a Nokia megannyi kihívással szembesül. Meg kell nyernie magának a világ legjobb játékgyártóit, akik arról híresek, hogy nagy igényeket támasztanak, és gyorsan fel fogják mondani az együttműködést, ha az N-Gage nem lesz elég sikeres. A vállalat ígérete szerint karácsonyra húsz N-Gage-játék kerül forgalomba, köztük a Tomb Raider új változatai és a Tony Hawk’s Pro Skater, amelyek várhatóan a legkelendőbbek lesznek. Kérdés azonban, elegendő-e ez az értékesítés felfuttatásához. Az első hetek eladási statisztikáit kommentálva Nada Usina, a Nokia amerikai szórakoztatási részlegének vezetője kijelentette: elégedettek a fogadtatással, de sok még a tennivaló annak érdekében, hogy várakozásaik valóra váljanak. A társaság nemcsak a mobilkészülékeket, hanem a játékokat árusító boltokban is forgalmazza az N-Gage-t, ám ezzel azt kockáztatja, hogy elidegeníti legfontosabb vevőit, a mobilszolgáltatókat.

A nehézségek hasonlítanak azokra, amelyekkel a Microsoftnak kellett szembenéznie az Xbox játékkonzol piacra dobásakor. A párhuzam azért is figyelemre méltó, mert az Xbox-projekt még nem hozott nyereséget. Ám a finnek szerint nem volt más választásuk. A Nokia régóta világelső a mobil kommunikációban, világpiaci részesedése jelenleg 39 százalék. Csakhogy az intenzív verseny lerontja az árbevételt és a nyereséget. Bár a Nokia idén előreláthatólag 12 százalékkal több telefont ad el, mint tavaly – ez 170 millió darabot jelent -, a Merrill Lynch befektetési bank szerint az árnyomás következtében a készülékek értékesítéséből származó bevétele 1,4 százalékkal, 26,3 milliárd dollárra esik vissza. Ráadásul az N-Gage bevezetésére fordított komoly kiadások és a mobilhálózati üzletág veszteséges működése miatt a nyereség várhatóan 1,6 százalékkal, 3,8 milliárd dollárra csökken.

Ezért oly lényeges a Nokia számára, hogy innovatív termékekkel álljon elő, melyek megdobják az árbevételt. A jövő év végéig a vállalat legalább hatmillió N-Gage készüléket akar eladni. Ez több mint 1,2 milliárd dollár bevételt hozhat, mégpedig úgy, hogy a termék 45 százalékos üzeminyereség-rátája öt százalékponttal magasabb a Nokia átlagánál. Elemzőknek azonban kételyeik vannak a tekintetben, hogy az N-Gage révén sikerül-e javítani az árbevételt.

Persze a hardverértékesítés csak része az összképnek. A Nokia számára nemkülönben fontosak a játékeladások után befolyó jogdíjak. Ha az ágazati minták ez esetben is igaznak bizonyulnak, az N-Gage-re épülő játékszoftverpiac kétszer akkora lehet, mint maga a hardverforgalom. Stuart Jeffrey, a Lehman Brothers londoni elemzője úgy számol, hogy ha tízmillió N-Gage-tulajdonos évente átlagosan három játékot vásárol, az 150 millió dollár jogdíjbevételt jelent a Nokiának. Ezenkívül a vállalat 2004-től saját játékokat is piacra dob, s ezek kétszer ekkora nyereséget hozhatnak.

Ott vannak aztán még a szolgáltatások is. Jelenleg a Nokia szabad hozzáférést kínál az online N-Gage Arenahoz, ahol a játékosok megoszthatják egymással tippjeiket, és tárolhatják legjobb eredményeiket. De jövőre a Nokia és harmadik felek valószínűleg már letölthető szoftvereket – frissítéseket és új játékelemeket – is fognak értékesíteni az N-Gage-használók növekvő táborának. „Teljesen új üzleti rendszert építünk ki” – mondja Jorma Ollila, a Nokia vezérigazgatója.

Az N-Gage az eddigi legmerészebb húzás a kilencvenes évek közepén kezdődött fejlődés során. A társaság akkor kezdte a különféle fogyasztói csoportok – új felhasználók, divatrajongók, vállalatvezetők – szerint differenciálni termékeit. Idén szeptemberben aztán még tovább ment, felosztva tevékenységét négy fő üzletágra. A mobilhálózatokkal, az általános mobilkészülékekkel, a mobil szórakoztatással, illetve az üzleti termékekkel foglalkozó divíziók mind eltérő piaci lehetőségeket akarnak kiaknázni. „Stratégiai szempontból a Nokia helyesen cselekszik, amikor megpróbálja kibővíteni célba vehető piacait” – szögezi le Tim Luke, a Lehman Brothers New York-i elemzője. 

Gyilkos piac. A vállalat már bebizonyította, hogy képes jól menedzselni az új üzleti projekteket. A múlt év közepe óta több mint ötmillió, digitális fényképezőgéppel ellátott mobilkészüléket adott el Európában. Legnagyobb riválisa, az amerikai Motorola szeretné utánozni ezt a sikert, de egyelőre vegyes eredményekkel.

Nem nehéz kitalálni, hogy a Nokia miért a játékok terén nyitott új frontot. Az évi harmincmilliárd dolláros játékpiac már messze leelőzi Hollywoodot, és sokkal gyorsabban is növekszik. Ugyanakkor számos elektronikai cég mesélhetne arról – az Apple Computertől a Philipsen át a Samsungig -, mekkorát bukott, amikor be akart törni a játékgyártásba. „Ez nagyon gyilkos piac, ahol hosszú története van a kudarcoknak” – mondja Richard Ow, az amerikai NDP Group piackutató cég elemzője.

A bírálatokból már az N-Gage-nek is kijut. „Minőségi játékokat felrakni egy mobiltelefonra olyan, mintha tévét építenének be a mosógépbe” – fogalmazott a termék milánói bemutatóján Alan Caron huszonegy éves kézbesítő, aki a maga részéről a Game Boy híve. De az ilyen fanyalgás nem zavarja a Nokiát. „Megszokott dolog, hogy egy új piacon való megjelenéskor bírálatok érik a cégeket” – mondja Stefan Lampinen, a Nokia európai játékrészlegének igazgatója, aki júniusig a világ legnagyobb játékszoftvergyártójánál, az amerikai Electronic Artsnál dolgozott.

Ami az N-Gage-t minden elődjétől megkülönbözteti, az az, hogy kommunikálni lehet vele. Bluetooth nevű, kis hatósugarú rádiós technológiájával az N-Gage az első olyan kézi eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az egy helyen lévő játékosok vezetékes összeköttetés nélkül versenyezzenek vagy működjenek együtt. „Ez kétségkívül lényeges javulás az összes eddigi mobiltelefonos játékhoz képest” – mondta ugyancsak Milánóban Marco Zanon tizenkilenc éves egyetemi hallgató. A Nokia egyelőre nem tervezi az N-Gage Wi-Fi-támogatását, erre várni kell a harmadik generációs hálózatok kiépüléséig.

Mindazonáltal a finnek nem számítanak arra, hogy az N-Gage eladja saját magát, s ezért minden lehetőséget kihasználnak a promócióra. A terméknek nemcsak a neve teljesen új, hanem a megjelenítése is: a vállalati identitást idéző kék, zöld és fehér színek helyett a kijelzőt fekete keret veszi körül, a billentyűkön pedig pirosak a karakterek. Hasonlóképp dinamizmust sugároz az N-Gage weboldala is a maga flash-animációjával és lüktető zenéjével. A reklámokra elkülönített százmillió dollár a teljes tavalyi hirdetési költségvetés egyharmadának felel meg. Szintén a népszerűsítés céljából a vállalat sporteseményeket is szponzorál, köztük a snowboard világbajnokságot. 

Kritikus döntés. A N-Gage nem előzmény nélküli a Nokia történetében. A vállalat még 1998-ban beépítette egyes készülékeibe a Snake nevű egyszerű játékot. Aztán 2001-ben olyan telefonokkal állt elő, amelyeken a népszerű Java nyelven írott, továbbra sem túl bonyolult játékokat lehetett futtatni. Nagyjából ezzel egyidejűleg egy kis team, élén a jelenleg a szórakoztatásért és médiáért felelős alelnökkel, Ilkka Raiskinennel elkezdett tervezni egy fejlettebb alkalmazások lejátszására is képes hordozható konzolt. Ekkor hozták meg az N-Gage sorsára nézve legkritikusabb döntést, nevezetesen azt, hogy a játékok a készülékbe illeszthető kártyákon legyenek hozzáférhetők, ne pedig mobil letöltés útján. „A játékgyártók a jobb kontroll érdekében fizikai médiumot akartak” – mondja Raiskinen. Egy másik szempont az volt, hogy a meglévő mobilhálózatokon a letöltés lassú és drága volna.

Ez a látszólag ártalmatlan technikai választás egyszer s mindenkorra új irányt adott az N-Gage-történetnek. Lehetővé tette ugyanis, hogy a gyártók nagyobb és gazdagabb játékokat fejlesszenek ki, olyanokat, amelyek összemérhetők a Game Boy vagy az eredeti Play Station alkalmazásaival – és hogy ennek megfelelően 30 és 40 dollár közti árat kérjenek, szemben a letölthető Java-játékokért általában felszámolt öt dollárral. Ugyanakkor a Nokia taktikája nagy csapás a távközlési szolgáltatókra, melyek saját üzleteikben árusíthatnak ugyan N-Gage-játékokat, viszont elesnek mindattól a bevételtől, amit a letöltések jelentenének.

Az N-Gage piacra dobásakor az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy új disztribúciós hálózatot alakítsanak ki, olyan boltokból, amelyek nemcsak telefonokat, hanem játékkonzolokat és szoftvereket is értékesítenek. Lampinen tájékoztatása szerint az N-Gage csak Európában 28 ezer üzletben kapható, s ezek közül 15 ezer korábban soha nem tartott Nokia-termékeket. Észak-Amerikában olyan óriásláncokat sikerült bevonni a terjesztésbe, mint a Target, a Circuit City és az Electronics Boutique.

A sikerhez a Nokiának rá kell bírnia a mobilszolgáltatókat arra, hogy támogassák az N-Gage-t, mivel csak akkor működik, ha a telefonchip aktiválva van. Néhány társaság vonakodik ettől. Az egyik legnagyobb európai szolgáltató attól tart, hogy az N-Gage elszívná a Java-üzletből származó bevételeit, pedig az N-Gage-en Java-játékok is futhatnak. De a többszereplős játékok zöménél a kapcsolatot a Bluetooth teremti meg, nem a mobilhálózat. „A szolgáltatók nem látják, mi a hasznuk az N-Gage-ből” – mondja Paul Maglione, a Java-játékokat fejlesztő brit Digital Bridges cég marketingért felelős alelnöke.

Japán riválisok. Ennél aggályosabb kérdés, hogy a Nokia képes lesz-e biztosan mozogni a videójátékok aknamezőjén. „A sikert nem a kibocsátás határozza meg, hanem az, hogy a Nokia hogyan szerepel a következő két-három évben” – hívja fel a figyelmet Brian Farrell, a három N-Gage-játékot, köztük a MotoGP-t gyártó amerikai THQ vezérigazgatója. Az egyik kihívás a másod- és harmadvonalbeli játékgyártók bevonása. „Olyan játékokkal, amelyekről mindenki úgy érzi, hogy meg kell vennie, csak az első hónapokban lehet boldogulni – mondja egy kis cég vezetője. – A Nokiának ki kell nyitnia a programot több gyártó felé, máskülönben azt kockáztatja, hogy kudarcot vall.”

Ott van azután a konkurencia. A Nintendo 1989 óta 157 millió Game Boyt adott el, s ezek mintegy negyede még ma is használatban van. Legújabb modellje, a Game Boy Advance SP a maga kagylószerű formájával mobiltelefonra emlékeztet, s a vállalat nyilvánvalóan arra törekszik vele, hogy kitörjön a tizenöt év alatti fiúkból álló hagyományos használói körből. Elemzők szerint az SP-ből eddig ötmillió fogyott. „Az N-Gage nem lesz hatással ránk, nem tömegpiaci termék” – jelenti ki Tojoda Ken, a Nintendo szóvivője. Nagyobb veszélyt jelent a Nokiára nézve a Sony, amely már bejelentette, hogy 2004 vége előtt Japánban piacra dobja a PlayStation Portable-t.

Azt még az N-Gage legádázabb bírálói is elismerik, hogy megjelenésével a játékpiac örökre megváltozik. Nem csupán a játékosok közti mobil kapcsolat koncepcióját népszerűsíti, hanem lendületet ad a többszereplős játékok új generációjának kifejlesztéséhez. Néhány kétkedő úgy véli, hogy a Nokia által kitalált újításokat a Sony és a Nintendo később sikeresebben fogja kihasználni. De ezt senki ne árulja el Ollila vezérigazgatónak. „Hosszú távra rendezkedünk be” – mondja olyan elszántsággal, mintha egy videójáték akcióhőseként kellene harcba indulnia.
Andy Reinhardt, Helsinki-Eris Sylvers, Milánó-Irene M. Kunii, Tokió