A társadalomban erős a bizalmat-lanság és az elégedetlenség a közigazgatással, az ügyintézéssel kapcsolatban. Ugyanakkor nagy az ellenállás a közigazgatás különböző szintjeinek szereplői között a változtatásokkal szemben.
 |
világ másik, „boldogabbik” részén felismerték, hogy az államnak proaktív szerepet kell betöltenie az önmaga és a társadalom egyes csoportjai közötti online kapcsolatok kialakításában, a nyilvánosság megteremtésében avégett, hogy megfeleljen az állampolgári elvárásoknak. Ha ez nem jön létre, nem alakul ki a modernizáció bölcsőjeként működő elektronizált közszféra. Összhangban ezzel a szemlélettel az Európai Bizottság 1999 végén nyilvánosságra hozta első eEurope programtervezetét, amelyet az eEurope 2002 és az eEurope 2005 követett. Mindhárom program jelszava: „Információs társadalom mindenkinek”. Ennek keretében kívánják megoldani, hogy Európa minden polgára, a köz- és a magánszféra egyaránt belépjen a digitális korszakba.
Azonosulva ezzel a koncepcióval, ma már az Európai Unió szinte minden tagállamában találni kifejezetten az e-kormányzattal foglalkozó központi akciótervet. E központi programok a legtöbb országban legfeljebb 2-3 éves múltra tekintenek vissza, újfajta célkitűzéseket fogalmaznak ugyan meg, de építenek a korábbi fejlesztésekre. Az országok közötti különbségek ellenére a fejlődés a back-office folyamatok egységesítése, egyfajta centralizálás felé mutat.
 |
Az elektronikus kormányzat kifejezés mára széles körben univerzális jövőképjavító tényezővé nőtt. Ennek megfelelően jelentése nem „egynemű”, hanem több, a valóságban párhuzamosan zajló folyamatot igyekszik megragadni. Legjellemzőbb jelentéstartalmait az alábbiak szerint lehet összefoglalni:
• a közigazgatás átfogó, minden szintet érintő reformja,
• a közigazgatás technológiai modernizációja,
• a szolgáltatások és az ezeket elérhetővé tévő csatornák multifunkcionálissá válása,
• intézményesített, partneri viszony kialakítása kormányzat és polgárok, illetve azok közösségei között, amely egy új demokráciaállapot kialakulásához vezethet.
A kormányzati struktúra elektronizáltságát tekintve az uniós tagállamok legnagyobb része az egyoldalú interaktív szolgáltatások kiépítésénél tart.
E-kormányzat Magyarországon: a kiinduló helyzet. A fejlett világ, de mindenekelőtt az EU-tagországok informatikai szektorának fejlődése új kihívások elé állítja a magyar közigazgatást is. Ezért szükséges olyan stratégia, illetve programterv kidolgozása, amely meghatározza a magyar kormánynak az e-governmenttel kapcsolatos szemléletét.
Az eEurópa 2005 akcióterv értelmében 2005-re az EU tagállamoknak rendelkezniük kell modern online kormányzati szolgáltatásokkal (e-kormányzat, e-oktatás, e-egészségügyi szolgáltatások), valamint dinamikus elektronikus kereskedelmi (e-business) környezettel. A célok eléréséhez a tagállamoknak széles körben, versenyképes áron elérhető szélessávú hozzáférést és biztonságos információ-infrastruktúrát kell teremteniük. Központi szerepet kap a páneurópai kormányzati szolgáltatások kiépítése.
 |
élok és elérésük eszközei. Híven a fentiekhez, a kormány kidolgoztatta az e-kormányzat 2005 stratégia és programtervet, amely programstruk-túrája az alábbi „átfogó programokra” tagolható: alapinfrastruktúra kiépí-tése, e-Szabályozás bővítése, e-Hatékonyság-építés, e-Szolgál-tatások, e-Kultúra-fejlesztés, EU-integráció.
A szolgáltató állam és az e-kormányzás együttes megvalósítása annak a felismerése, hogy ez gazdaságosan teszi demokratikusabbá az államot. Az ügyfélorientált működés megköveteli a belső folyamatok hatékonyságának növelését és az ügymenet digitalizálását, ami gyorsabbá és megbízhatóbbá teszi az ügyintézést, felszabadítja a köztisztviselőket a rutinfeladatoktól (adatgyűjtés, adatfeldolgozás, adatok kezelése, továbbítása), ennek révén több figyelmet fordíthatnak a szakmai elemzésre, ügyfélkapcsolatokra. Ugyanakkor lehetővé teszi a belső innovációs tartalékok feltárását, s növeli a szervezeten belüli interaktivitást.
Átalakul az ügyintézés jellege is. A korábbi jellemzően személyes párbeszédet igénylő formákat felváltja a részben az adatbázisokból önkiszolgáló módon elérhető szolgáltatás, részben pedig az online kapcsolatokon alapuló azonnali, jelenlét nélküli ügyintézés – mind a hivatal és az állampolgár, mind pedig a hivatalok közötti kapcsolatban. Ez magával hozza az ügyfélszolgálati funkciók teljes átalakulását is.
Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy kialakuljon és megfelelően működjön az uniós támogatások fogadásához szükséges intézményrendszer. Ezt kiegészítendő, a Belügyminisztérium 2004-ben 9,5 milliárdos alapot hoz létre, ebből olyan önkormányzatokat támogatnak majd, amelyek maguktól képtelenek előteremteni az uniós pályázatoknál előírt önrészt.
|
A lakosság köreiből elsősorban a kormányzati e-weboldalak általános szolgáltatásait (űrlapok letöltése, általános ügyintézés, közérdekű információk beszerzése), illetve a speciális ügyintézési szolgáltatásokat (lakcímváltozás bejelentése, egészségügyi szolgáltatásokra bejelentkezés, személyi okmányok ügyintézése) vennék a legtöbben igénybe, ha erre lehetőségük nyílna. Az elektronikus ügyintézés iránt nagyobb érdeklődéssel jellemezhetőek a legalább középfokú végzettségű, a fővárosi, valamint a fiatalabb korosztályba tartozó lakosok.
Az idegenkedés legfontosabb indokait tekintve minden negyedik érintett lakos (24 százalék) bizalmatlan a világhálón történő ügyintézéssel szemben. A bizalmatlanság oka elsősorban a hivatali ügyintézés iránti negatív attitűd és nem az új technológiáktól való félelem.
Az üzleti szféra fogékonyabb: 88 százaléka intézne hivatalos ügyeket a weben. Az Európai Unióban legelterjedtebb e-közszolgáltatások iránti igényeket a hazai piacon felmérve megállapítható, hogy az elektronikus ügyintézés leginkább a KSH-nak történő adatszolgáltatás, az áfa- és tb-bevallás, valamint adatváltozás-bejelentés esetén, vagyis a rendszeresen ismétlődő és jelenleg minden cég számára jelentős többletadminisztrációt okozó területeken tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre, de mindegyik vizsgált lehetőséget a vállalatok fele vagy több mint fele szívesen fogadná. |
|
Nyugat-európai tapasztalatok. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az e-kormány-zat céljainak megvalósítására nincs egyetlen helyes stratégia. A sikeres e-kormányzat megteremtéséhez folyamatos tanulásra van szükség, a nemzetközi és a hazai korábbi akciók tanulságaira alapozva.
Az e-government sikerének kulcsfontosságú előfeltétele, hogy az állampolgárok annak tudatában kommunikálhassanak a kormányzati szervezetekkel, hogy adataik nem jutnak illetéktelen kezekbe (privacy), valamint az, hogy a személyes adatok védelme az alkotmány szellemének és az elfogadott törvényeknek megfelelően valósul meg. A személyek és dokumentumok megbízható, hitelesített azonosítása a másik nélkülözhetetlen előfeltétel.
E célok elérése az állampolgárok számára sok előnnyel kecsegtet. Csakhogy itt sem szabad azonnal átütő eredményekre számítani – sem az állam, sem az állampolgár oldaláról. Az unióban például az állampolgárok kezdetben elutasították az elektronikus hivatali szolgáltatásokat. Ennek oka: a hálózati állami kapcsolattartáshoz szükséges azonosító rendszerek.
Az internetes adatcsere ugyan feleslegessé teszi a hivatalba járkálást – legyen szó autó átíratásáról, adózásról vagy új útlevél igényléséről -, de be kellene vezetni egy aláírási kártyát, ami az állampolgár szemszögéből a még nagyobb állami ellenőrzés jele lehet. A legtöbb embernek egyébként is évente csak két-három alkalommal van dolga a hivatalokkal – amikor például befizeti a gépkocsi súlyadóját és cserébe ingyenes parkolást lehetővé tevő matricát kap. Emiatt nem sok polgár várja tűkön ülve az e-kormányzat intézményét.
Finnországban kudarcot vallott például az elektronikus személyi igazolvány intézménye. Ez az e-kártya lehetett volna a polgár és az állam közti internetes kapcsolat alapja – de a jogosult 5,2 millió finn közül mindössze 6 ezren (!) igényelték. Franciaországban az elektronikus betegkártya bukott meg. Az internetes választások ügye sem ért még el áttörést. A németországi Esslingenben például az ifjúsági önkormányzat internetes megválasztása esett kútba, mivel 4000 polgárnak volt szavazójoga, ám összesen 300-an érdeklődtek a választások iránt – és közülük is csak 34-en adták le elektronikus szavazólapjukat. Ez mindössze 0,8 százalékos (!) e-részvételnek felel meg.
Sipos Mihály
