Az amerikai vállalatok a 2000-es tőzsdei esés kezdete óta nem tudhatnak ilyen jó negyedéves gyorsjelentési szezont a hátuk mögött. Az átfogó S&P 500 index vállalatainak kétharmada az elemzői várakozásokat meghaladó eredményekről adott számot és mindösszesen tíz százalékuk okozott csalódást. A gyorsjelentési szezont megelőző profit warningok is valahogy elmaradtak, illetve nem dominálták a híradásokat.
A riportok harmadik nagy akadályát is sikerült elkerülnie a piacnak. A vállalatok gyakran jelzik a gyorsjelentésben, hogy jobb lett ugyan az eredmény, de… Ezzel az a vállalatok célja, hogy lehűtsék a kedélyeket, mielőtt az elemzők túlságosan lendületbe jönnének. Most ezekkel a negatív indikációkkal sem találkozhattunk olyan jelentős mértékben, mint korábban.
Emelkedésre esés a reakció
Az S&P 500 vállalatok a várt 17 százalékos növekedéssel szemben 22 százalékot tudtak felmutatni. Talán még jobban teljesítettek a technológiai vállalatok, amelyeknek 26 százalékkal nőtt a profitja a First Call szerint. Már csak hab a tortán, hogy a profitemelkedések végre nem csak költségcsökkentésekből fakadnak, hanem sikerül az árbevétel soron is valamit felmutatni. A techcégek árbevétele 7 százalékkal emelkedett és ez 2000 második negyedéve óta a legmagasabb. És hogyan reagált minderre a tőzsde? Esett, illetve egy szűk sávban mozgott.
Nincs semmi turpisság
Mi ad majd lökést? Adódik a kérdés, mi képes kimozdítani a tőzsdeindexeket a holtpontról és ez a hazai befektetők számára is igen érdekes lehet, ugyanis az MNB-ből és a Pénzügyminisztériumból, illetve a vállalatoktól érkező hírek mellett azért még mindenki fél szemét rajta tartja az amerikai piacon. Azon a piacon, amelyben benn van, hogy az év végi szokásos jó teljesítményt mellőzniük kelljen a befektetőknek.
A befektetők egy része igencsak dörzsölte a szemét, hogy jól lát-e, amikor a Lexmark nyomtatógyártó közel 20 százalékkal esett, amiután a várt 73 cent helyett 79 centes profitról számolt be és nem voltak a jelentésben méregpirulák sem. A Citigroup is eséssel válaszolt a 20 százalékos eredménynövekedésre. Az amerikai sajtó tele volt gazdasági szakemberek és stratégák siránkozásaival, hogy miért nem voltak képesek a profitok beindítani egy újabb nagy rally motorját.
Pedig már megtették. A piac ugyanis megelőlegezte a növekvő gazdaságot és a javuló vállalati profitabilitást. A Nasdaq például 43 százalékot emelkedett az év eleje és a gyorsjelentési szezon megkezdése óta. A vártnál jobb amerikai GDP-adat is pontosan ezért nem volt képes kimozdítani a Dow Jones ipari átlagot a helyéből.
A vállalatok értékelése túlfeszítetté vált, nem maradt hely hibának, és – tekintve, hogy hosszú idő után 2003-ban ismét nyereséggel fejezhetik be az évet a részvények -, a befektetők már nem akarnak kockáztatni. A jó öreg „vásárolj a pletykára, adj el a hírre” módszer ismét bevált. A befektetők inkább eladtak a jó hírek hallatán, nyugtázva, hogy valóban javul a helyzet, de van még számos bizonytalansági tényező és egyébként is, most már újból sokat lehet veszíteni is.
Talán ez az a pillanat, amikor érdemes leülni és végiggondolni, hogy milyen hatások is érhetik a piacot. Az elmúlt hónapokban háttérbe szorult geopolitikai instabilitás miatti aggodalom növekedhet, hiszen az iraki konfliktus nem éppen a konszolidáció felé sodródik és naivitás lenne azt hinni, hogy nem fog egy idő után elérkezni az amerikaiak fájdalomküszöbe és az amerikai elnökválasztás középpontjába kerülhet a terrorizmus elleni harc és annak költségei.
A másik szempont a gazdasági növekedés fenntarthatósága. A 7,2 százalékos negyedéves növekedés az alacsony bázisnak volt köszönhető, de egy 3 százalék körüli expanzió már az ínyencek számára is megfelelő lenne. A kulcs ugyanis az, hogy képes lesz-e a növekedés elérni egy olyan szintet, amikor a cégek új munkaerő felvételére kerítenek sort. Ugyanis a dolgozó amerikaiak fogyasztanak (nem is keveset), hitelt vesznek fel (többet, mint amit keresnek) és az amerikai gazdaság kétharmadáért felelősek (ami viszont jólétben tartja őket).
A harmadik szempont pedig az, hogy 2004-ben a profitdinamika folytatódjon és ne költségcsökkentésből eredjen. Ne felejtsük, hogy ami az egyik vállalatnak költség, az egy másiknak árbevétel. Ha a profitnövekedés magasabb beruházási szintek mellett jön létre, akkor az egy olyan szimbiózist hozhat létre, amely végre a többi vállalatot is magával húzza és nem jár a defláció veszélyével.
Törékeny stabilitás
Mivel mindhárom fenti tényező még igen bizonytalan, így az eddig elért eredményeket is törékenynek nevezhetjük. Ne csodálkozzunk hát, ha egy ponton azt mondják a befektetők, hogy eddig és nem tovább. Persze a tőzsdén jobban érvényesül a csordahatás, mint a réten. Ha páran úgy gondolják, hogy az a bizonyos pont nem itt van, akkor bármikor elmozdulhatunk erről a holtpontról.
