Egy hónapja van minden autósnak arra, hogy durván fél óra alatt áttekintse a kötelező biztosítást kínáló 12 társaság csütörtökön nyilvánosságra hozott
új tarifáit. Biztosítói tapasztalatok szerint csak a ügyfelek néhány százalékánál figyelhető meg mozgás, holott ennyi időt valóban érdemes erre szánni, legalábbis akkor, ha van jobb ötletünk arra, hogy 10-30 ezer forintot mi másra költsünk. Az egyes biztosítók üzletpolitikai és kockázati szempontjai ugyanis jelentősen különböznek, és ráadásul vannak „feldobott labdák” is a rendszerben.
Drágulást hoz az unió?
A kötelező biztosítások piacán hozzávetőleg 50 százalékos részesedésével vezető Allianz Hungáriánál egy teljesen átlagos ügyfél éves díja 27 600 forint, ez durván 106 eurónak felel meg. Az unióban 300-400 eurónál olcsóbban nem juthatnak hozzá az autósok a kötelező biztosításhoz, holott a szolgáltatások szintje és színvonala – a szakértők szerint – nem tér el a nyugat-európaitól. Ezzel együtt automatikus árrobbanástól nem tartanak a szakemberek, de azt hozzáteszik, hogy a járulékos költségek (például szervízdíjak) emelkedésével néhány éves távlatban bizonyos drágulás elkerülhetetlen lesz.
A díjak meghatározásánál a biztosítók általában 6-8 szempontot vesznek figyelembe. Az autó típusa és mérete mellett kiemelkedően fontos a szerződő kora és lakhelye, továbbá az, hogy új vagy használt autóról van-e szó, hogy csekken vagy számlalehívással fizeti-e a szerződő a díjat, illetve az, hogy új vagy régi a szerződés. Egyes társaságoknál a szerződő neme is befolyásoló tényező: a nők kedvezményt kapnak.
A kockázati kategóriák nincsenek kőbe vésve. A kárstatisztikák folyamatos elemzésével a társaságok évről évre újrarendezik a különböző ismérveket. Látványos kockázati eltolódást tapasztaltak például az Allianz Hungária biztosítónál a volt keleti autók szegmensében. A régi szocialista típusok kockázata nagyban javult, aminek oka vélhetően az, hogy bár jellemzően régi (15 éves), olykor lerobbant járgányokról van szó, de alig és csak rövid távon használják őket tulajdonosaik, ezért az átlagosnál kevesebb kárt okoznak velük.
Az elmúlt évek területi átrendeződést is hoztak: a Közép- és Nyugat-Dunántúl kisebb városai kedvezőbb, alacsonyabb díjú kategóriákba kerültek. Ahogyan viszont a fővárosi lakosság kifelé terjeszkedik, Budapest egyre szélesebb vonzáskörzete esik a legrizikósabb és ennek megfelelően legdrágább kategóriába. Életkor alapján minden társaságnál egyértelmű alapelv, hogy minél fiatalabb a szerződő, annál magasabb díjat kérnek tőle.
Aki váltani akar
A Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet csütörtöki számában, a biztosítók és hamarosan a Magyarországi Biztosítók Országos Szövetségének honlapján is megtalálhatóak a jövő évi díjtáblázatok. November első felében mindenki megkapja jelenlegi biztosítójától a jövő évi díjáról szóló értesítést, már az új bonus-malus adatok figyelembevételével. Ha úgy dönt, hogy továbbra is jelenlegi biztosítóját választja, akkor semmit nem kell tennie.Ha viszont egy másik társaság kedvezőbb ajánlata mellett dönt, úgy jelenlegi szerződését írásban fel kell mondania annak érdekében, hogy bonus-malus besorolását tovább vihesse. A felmondást legkésőbb 2003. december 1-jéig el kell juttatnia eddigi biztosítójához. Ekkor idei szerződése 2003. december 31-én éjfélkor megszűnik.A jövő évre érvényes szerződését december folyamán célszerű megkötnie az újonnan választott biztosítóval annak érdekében, hogy 2004. január 1-jével elindulhasson a szerződés.
Az árazási szempontok ismeretében azonban a szerződők részben manipulálhatják saját kockázati megítélésüket. Természetesen ez a társaságok is tudják, de mivel képtelenség teljes körű egyedi kockázatfelmérést végezniük, valamekkora „trükközést” el kell nézniük. Ilyen trükk lehet például a lakóhellyel vagy az életkorral való játszadozás. A területi besorolás alapja az állandó lakóhely, amit például egy költözést követően lehet úgy igazítani, hogy a szerződéskötés pillanatában még valamely olcsóbb vidéki települést tükrözzön. (A biztosítók szerint azért a szerződők 95 százalékánál reális képet ad az álllandó lakóhely.)
Az életkor manipulálására pedig azokban a családokban van lehetőség, amelyekben a már jogosítvánnyal rendelkező gyermek a szülők autóját használja. Ez esetben a szerződést nyilván nem a gyermek nevére érdemes megkötni, hiszen a 22-25 év alatti korosztály éves díja sok esetben az idősebbek díjának kétszerese, akár több mint 100 ezer forint is lehet.
A rendszer más kiskapukat is kínál, például a most is esedékes felmondás, váltás kapcsán. Az évek óta balesetmentesen közlekedők nyilván arra törekszenek, hogy meglévő bonus-besorolásukat elismertessék új biztosítójukkal is (a legjobb, B10-es csoport ugyanis az alapdíj felét fizeti csak, a legrosszabb M4-es kategória pedig épp a kétszeresét), de annak, akinek malus fokozata van, nem érdeke, hogy továbbvigye a „múltját”. Megteheti, hogy szó nélkül biztosítót vált, nem mondja fel írásban a szerződését, csak egyszerűen újat köt egy másik társasággal, ahol ez esetben tiszta lappal, vagyis az olcsóbb (A0) alapbesorolással indul.
Bizonyos fokú kommunikáció működik a társaságok között, de a rendszer ilyetén kijátszását csak egy közös, biztosítók közötti ügyfél-adatbázis szüntethetné meg. Amíg ilyen nincs, addig a társaságok viselik az extra rizikót és veszteséget.
Veszteséges, de népszerű
A kötelező biztosítás hazánkban és az unió országaiban egyaránt veszteséges üzletág. Viszont gyors piacszerzésre ad módot anélkül, hogy kiterjedt értékesítési hálózatra, magas jutalékkifizetésekre lenne szükség. Éppen ezért szeretnek ebbe az ágazatba belépni és invesztálni a társaságok, itt tapasztalható ugyanis a legnagyobb növekedési potenciál.
Az autóbiztosítások másik típusa, a casco viszont általában komoly profitot hoz. Ez rendszerint ellensúlyozza a kötelező biztosításokon elkönyvelt veszteségeket.
