Felmérések szerint a kelet-közép-európai régióban a magyarok használják a legtöbbet vásárlásra a bankkártyáikat. A kártyák többsége ugyanakkor még mindig betéti kártya, de egyre gyorsabban terjednek a klasszikus hitelkártyák is. Keddtől a legnagyobb lakossági bank ügyfelei is igényelhetnek hitelkártyát, ami újabb lendületet adhat e kényelmesebb fizetési mód elterjedésének. A hitelkártyákkal való könnyebb visszaélés ugyanakkor fokozottabb óvatosságra int, hiszen itt már az egyenlegünkön túl is kifoszthatnak bennünket.
Hány félék?
A köztudatban még ma is sokszor összekeveredik a betéti és a hitelkártya fogalma. Pontosabban az előző mintha nem épült volna be, holott a kártyák többsége éppen ebbe a típusba tartozik. Alapvető különbség, hogy míg a betéti kártyák a folyószámlához kapcsolódnak, és csakis annak egyenlegéig költekezhetünk velük, addig a hitelkártyák a számlától függetlenül léteznek, így vásárláskor vagy pénzfelvételkor nem a saját pénzünket apasztjuk, hanem a bankét. Ezek mellett még léteznek az úgynevezett ATM-kártyák, amelyeket megint csak számlaegyenlegünk erejéig és csak készpénzfelvételre használhatunk (vásárlásra nem). Más csoportosításban beszélhetünk elektronikus és dombornyomású kártyákról. Az előbbiek elfogadásához elektronikus kártyaleolvasó (POS-terminál) szükséges, az utóbbiakat elektronikus azonosító nélkül, akár az interneten is használhatjuk.
A múlt év végén az MNB statisztikái szerint 5,7 millió bankkártya volt forgalomban Magyarországon, vagyis minden második embernek volt legalább egy kártyája. Az eloszlás természetesen nem egyenletes, de a 15-64 év közötti korosztályban százból 82-nek volt kártyája, sokaknak nem is egy. A kártya használata egyre jobban terjed, 2002-ben például 142 millió alkalommal vásároltunk vagy vettünk fel pénzt vele, egyre többször az apró-cseprő napi kiadások kiegyenlítésére. A döntő többség még mindig elektronikus betéti kártya, csupán 800 ezer darabhoz kapcsolódik valamiféle hitelkeret, és ezen belül hozzávetőleg 400 ezer a klasszikus hitelkártya.
A MasterCard Europe felmérése szerint a magyarországi városi lakosság 54 százaléka ismeri a hitelkártya fogalmát (e tekintetben elsők vagyunk a régióban), ám csak töredékük mondhatja magát valódi hitelkártya birtokosának. Ez a helyzet rövid időn belül gyökeresen megváltozhat, ugyanis október 14-én a legnagyobb és 60 százalékos részesedésével a kártyapiacon is vezető hazai lakossági bank is belép erre a piacra (ráadásul vonzó „szezonnyitó” akcióval). Az OTP megjelenésével így már hat bank (az Erste-Postabank kivételével valamennyi lakossági bank) kínál klasszikus hitelkártyát ügyfeleinek.
Mennyit mennyiért?
Vannak olcsóbb és drágább kontsrukciók, de a lényeget tekintve minden bank megegyezik: legfeljebb másfél hónapig kamatmentes hitelt nyújt az ügyfeleknek (jellemzően a havi nettó jövedelem 2-3-szorosának megfelelő összeghatárig). Ez annyit tesz, hogy ha a hónapfordulót követően 10-15 napon belül visszafizetjük az adott havi hitelkeret felhasznált részét, akkor a bank nem számít fel kamatot, ebben az időben gyakorlatilag ingyen használhatjuk a pénzét. (Ha a hónap legelején ment tehát mínuszba az ügyfél, akkor akár 40-45 napig is kamatmentesen jut hitelhez.)
A hitel rulírozó jellegű, vagyis a felhasznált hitelkeretből visszafizetett összeg a rendelkezésre álló hitelkeretet növeli. A kamatmentes periódus
letelte után ugyanakkor elég borsos árat kérnek a hitelért, havi 2-3 százalékos kamatot, ami éves szinten az egyéb költségeket is figyelembe véve 30-40 százalékos teljes hiteldíjat eredményez.
Vigyázni kell vele!
Paradox módon, minél bonyolultabb egy kártya, annál nagyobb az esélye a vele való visszaélésnek. A hitelkártyák már csak azért is sokkal kockázatosabbak az egyszerűbb betéti kártyáknál, mert a számlaegyenlegtől függetlenül a havi fizetés többszörösével is megrövidíthetik az ügyfelet, akár anélkül, hogy a kártya fizikailag a csaló kezébe került volna. Az elvesztett vagy ellopott kártyákkal elkövetett visszaélésekből eredő veszteséget ráadásul 50-90 százalékban az ügyfelekre hárítják át a bankok, attól függően, hogy a kártyabirtokos mennyire volt gondatlan a kártyahasználat során.
A hamis adatokkal igényelt vagy hamisított kártyáknál a károk nagyobb arányát a kibocsátó bank viseli, de teljes egészében csak a postai úton továbbított és illetéktelenül használt kártyák esetében vállalja a felelősséget (ez a tétel viszont összegszerűen nem jelentős). Az elfogadó bankok, és rajtuk keresztül a kereskedői elfogadóhelyek a mail/telefon/internet útján elkövetett csalások veszteségéből jellemzően 90 százalékban részesednek.
Az elmúlt években valamelyest csökkent a visszaélések száma, miután tavaly például több kártyahamisító csoportot is felszámolt a rendőrség. Miközben a hamisítások visszaszorulóban vannak, a lopott kártyával elkövetett csalások száma jelentősen megugrott. Egyre gyakoribbak az internetes vagy telefonos hackertámadások is, ezek elsődleges célpontjai pedig éppen a hitelkártyák.
