Hatszáz kaliforniai tengerészgyalogos a kéthetes lőgyakorlat során a füldugók alkalmazása mellett minden étkezésnél megiszik egy pohárral egy
oldatból, melynek íze leginkább a feketeribizli-teára emlékeztet. Erre azért van szükség, mert a lőgyakorlat során – lévén erős zajterheléssel járó folyamat – a katonák átlag tíz százalékánál következik be halláskárosodás. Az újonnan kifejlesztett oldat rendszeres fogyasztásával ez az arány remélhetőleg jelentősen csökkenthető.
A füldugók és egyéb mechanikai védőeszközök használatát természetesen semmilyen gyógyszer nem helyettesítheti. Az viszont nyilvánvaló, hogy ezek a védőfelszerelések önmagukban nem elégségesek a zajártalom teljes kiküszöbölésére.
Nem most kezdték
A kutatók már régóta kísérleteznek a hallószervet védő gyógyszerekkel. 1994-ben például izraeli kutatók beszámoltak arról, hogy magnéziumszármazékok hatékonynak bizonyultak sorkatonák nagy zajterheléssel járó alapkiképzése során a halláscsökkenés megelőzésében. Napjainkban a legtöbb ilyen jellegű kutatás az úgynevezett antioxidánsokra összpontosít, ebbe a kémiai csoportba tartozik a C- és E-vitamin is.
A zajártalom okozta halláskárosodás egyike a leggyakoribb foglalkozási megbetegedéseknek. Mintegy tízmillió amerikai szenved ilyen jellegű halláscsökkenéstől, melyet tartós zajterhelés vagy hirtelen, erőteljes hanghatás (például robbanás) egyaránt kiválthat. Az Egyesült Államokban megközelítőleg 30 millióan dolgoznak veszélyes szintű zajjal járó munkakörben. A szabadidős tevékenységek is kockázatosak, például a sportlövészet, motorkerékpározás, walkman-hallgatás, rock-koncertek látogatása.
Magyarországon hallásában károsodott a lakossága 10 százaléka, a súlyos hallássérültek aránya azonban szerencsére ennek csak töredéke. Azoknak a száma, akiknek a halláskárosodás az életét befolyásolja, körülbelül 20 ezer. (Siketnek kell tekinteni, akinek a hallásküszöbértéke mindkét fülön 80 dB felett van, nagyothalló az, akinél ez az érték 60-80 dB közé esik.)
Kimerült antioxidánsok
Az erős zaj általában nem közvetlenül károsítja a finom felépítésű belső fület, ilyesmi csak nagyon erőteljes hanghatásra következik be. A legtöbb esetben veszélyes oxigénszármazékok jönnek létre, melyeket szabadgyököknek neveznek. Az antioxidánsok (melyek a szervezetben mindenütt megtalálhatók) közömbösítik ezeket a szabadgyököket, amennyiben a fül védelmi funkciói épek. Túlságosan gyakori, hosszan tartó vagy különösen erős hanghatások esetén azonban az antioxidáns-készletek kimerülhetnek.
Ebben az esetben a szabadgyökök károsíthatják a belső fül hangérzékelőit, melyeket szőrsejteknek neveznek, és feladatuk a beérkező hanghullámok mechanikai energiájának átalakítása idegi impulzusokká, melyek az agyba továbbítódnak. Amennyiben a szőrsejtek elpusztulnak, vagy súlyosan károsodnak, a hallás véglegesen elromlik. Hatékony lehet tehát a megelőzés szempontjából, ha az antioxidáns-készleteket a zajterhelés előtt vagy közvetlenbül utána „feltöltik”.
Búcsú a hallókészüléktől?
Dr. Richard Kopke, a San Diegoi Tengerészeti Gyógyászati Központ kutatója figyelemreméltó eredményeket ért el állatkísérletek során különféle antioxidáns vegyületek alkalmazásával. A tengerészgyalogosokon is végzett vizsgálat során az N-acetilcisztein (NAC) nevű vegyületet tesztelik.
Kopke állatkísérletei során a NAC a zajterhelés előtt vagy közvetlenül utána beadva csökkentette a halláskárosodás mértékét. A NAC nemcsak közömbösíti a szabadgyököket, hanem ezen túl támogatja a fül saját antioxidáns molekuláinak működését is. Embereken alkalmazva a módszert, remélhetőleg csökkeni fog azoknak a száma, akik munkahelyi vagy egyéb zajártalom miatt nagyothalló-készülék használatára szorulnak.
Forrás: National Geographic Online
