Belföld

Befektetésajánló – élesedik a harc a horvát kutakért

Az osztrák vetélytárs, az OMV újabb erőfeszítéseket tesz, hogy meghiúsítsa a Mol törekvését a horvát INA felvásárlására. A magyar cég ezzel a lépéssel folytatná nemzetközi terjeszkedését.

Megszokhattuk már a balkáni privatizációk történetében, hogy nem mindig a forgatókönyvek és az előre meghirdetett menetrend szerint zajlanak az események. Sajátos fordulatot vett a már végéhez közeledő INA-eladás is. Mindössze négy nap telt el a horvát nemzeti olajtársaság privatizációjára beadott ajánlatok részleges ismertetése óta, de ennyi elég volt arra, hogy több hír árassza el a befektetőket, mint máskor hónapokon keresztül.

A történetnek koránt sincs vége. Az információáradattal a részvényárfolyam is nehezen tud megbirkózni, egy sávon belül mozog fel-alá. Ezúttal arra keressük a választ, hogy az események tükrében jó ötlet-e Mol részvényt venni vagy eladni.


Ki mit tud?

 

A Mol 800 kúttal rendelkezik, az INA-nak 400 darab van. A Mol ezeken keresztül 16 millió embert ér el, míg az INA 5 milliót és ráadásául ezt a piacot már letarolta, piaci részesedése legfeljebb csökkenhet. Amiben az INA jobb, az az olajkitermelés, hiszen kétszer annyi fekete aranyat hoz felszínre évente, mint a Mol. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy ugyan a kevés eladó vállalat miatt az eladók pozíciója kedvezőbb, a Mol van abban a helyzetben, hogy megítélhesse az INA értékét és a sikeres Slovnaft-akvizíció is a Mol mellett szól.  

Negatív piaci reakció

Múlt hét csütörtökön a horvát privatizációs szervek három kötelező érvényű ajánlatra vártak az INA részvényeinek 25 százalék+1 szavazatára. Végül csak a Mol és az osztrák OMV lépett a szorítóba, miután az orosz állami tulajdonú Rosznyeft nem tett le ajánlatot az asztalra. Délután jelentették be, hogy Mol 505 millió dolláros, míg a OMV 420 millió dolláros ajánlatot tett.

Mivel a piaci várakozás mindöszze 400-450 millió dolláros vételár volt, a Mol-részvények árfolyama azonnal a mélybe bukott, közel 3 százalékos veszteséggel zárta a napot. A piaci reakció mögött az a kezdeti vélekedés állt, hogy a Mol túl sokat fizethet.

Az ajánlat megítélése rendkívül nehéz, mivel nem állnak az elemzők rendelkezésére az INA számai, mindössze néhány indikatív adat forog közkézen. A kiindulási pont mindenképp az, hogy az ajánlat több mint 2 milliárd dollárra értékeli az INA-t, miközben a Mol tőzsdei értéke 2,2 milliárd dollár „tokkal-vonóval”. Pedig a két vállalat között komolyabb minőségi különbség van.

Az ügylet megítéléséhez az is hozzá tartozik, hogy mindössze a vállalat negyedét kínálták eladásra, tehát az új stratégiai partner nem veheti át az irányítást a vállalat fölött. Az igazgatótanács hét székébe is csak két molos ülhet (feltéve, hogy nem az OMV lesz a nyertes) és ez kétségeket ébreszt, hogy miként fogja tudni kihasználni a szinergiákat, a két vállalat együttműködése révén elérhető előnyöket a magyar társaság.

Utolsó utáni próbálkozás

 

Miután múlt hét pénteken a horvát miniszterelnök, Ivica Racan megnevezte a Molt, mint akivel a tárgyalásokat megkezdik, mindenki győztesnek tekintette a magyar olajcéget. A bejelentés logikusnak tetszett, hiszen a 85 millió dolláros felár az OMV ajánlatához képest tisztességes többlet ahhoz, hogy ne kelljen sokáig gondolkodnia a horvátoknak. Lassan úgy tűnt, hogy a sógorékkal szemben 3-0-ra növeljük előnyünket az akvizíciós versenyben (emlékeztetőül: a Mol nyerte a Slovnaftot ugyancsak az OMV-vel szemben, az OTP pedig az Erste elől vittel el a DSK bankot). Az ajánlatok végső beadási határidejét követően azonban az osztrákok utánairamodtak az üres kapu felé guruló labdának. Horvát lapértesülések szerint az OMV kész magasabb árat fizetni, mint a Mol, és kísérőlevelében érvekkel igyekszik ezt megerősíteni elhintve egy csipetnyi orosz utalást is a Mol kapcsán. „Les!” – kiálthatnánk, ha focimeccsen lennénk, hiszen a privatizációs folyamat a végéhez közelít és az OMV-nek volt lehetősége olyan árat adni, amilyet csak szeretett volna. De mint tudjuk, a pénz nagy úr, így tényleg nincs lefutva még a meccs. 

Árfolyam-karbantartás

Nem ez volt az egyetlen meglepetés, ami a Molt érte. A menedzsment bizonyosan nem ilyen piaci reakcióra számított. A diadalmenet kicsit rázósra sikeredett, amire a Mol sajátrészvény-vásárlásával válaszolt. A társaság még 2002 augusztusában hirdette meg sajátrészvény-vásárlási programját, hogy azt akvizíciós terveihez használhassa fel. A program keretében tavaly november első hetében vásárolt utoljára Mol-papírokat a BÉT-en, s az így felhalmozott több, mint 5 millió darab részvényből közel egymilliót már felhasznált a Slovnaft felvásárlására.

A Mol valójában nem csak egy készpénzes ajánlatot tett az INA-ra, hanem felajánlott egy részvény és készpénzes fizetési módot is. Elképzelhető, de nem valószínű, hogy a horvátoknak megtetszett az utóbbi megoldás, habár ők elsősorban készpénzt szeretnének látni. Azt viszont gyorsan és nagy mennyiségben. Márpedig, ha a Molnak nem a mostani tranzakcióhoz van szüksége a saját részvényekre, akkor az időzítést is figyelembe véve – a társaság az INA-ajánlat ismertetése utáni napon fogott újra vásárlásba – könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy árfolyam-karbantartásról lehetett inkább szó, a jelentősebb esés elkerülése végett.

Árnyalja a képet, hogy a Mol csak a forgalom 10 százalékát adta, de érdekes lesz megfigyelni, hogy folytatódnak-e a részvényvásárlások. Mindeközben izgalommal várhatjuk a horvátok bejelentését is, hogy beintik-e a lest az osztrákoknak, vagy kezdődik a licit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik