Mádl Ferenc hétfőn az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogkörével élve az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. A köztársasági elnök levélben tudatta döntését Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével.
Korábban a Fidesz, az MDF és több parlamenten kívüli párt is a köztársasági elnökhöz fordult annak érdekében, hogy az államfő ne írja alá a július 1-jén hatályba lépő, szerintük alkotmányossági aggályokat felvető kórháztörvényt, illetve kérjen előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól.
Az államfő folyamatosan figyelemmel kísérte a társadalom tagjainak életét alapvetően befolyásoló törvény parlamenti vitáját, és az Országgyűlés elfogadó határozata előtt és azt követően számos szakértővel és a politikai élet képviselőivel folytatott konzultációt. Mádl Ferenc a kórháztörvény ügyében, pénteken hivatalában fogadta Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, aki arról tájékoztatta az államfőt, hogy a kormány szerint a parlament által elfogadott kórháztörvény nem vet fel alkotmányossági aggályokat. Az intézményi törvény elfogadása ellen szakmai és civil szervezetek – köztük a Magyar Orvosi Kamara és az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete – is tiltakoztak.
Az államfő végül nem fordult az Alkotmánybírósághoz, ám visszaküldte a törvény megfontolásra az Országgyűlésnek. Mádl indoklása szerint azáltal, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy profitra törekvő vállalkozások átvegyék a fekvőbeteg szakellátás működtetését, egy ismeretlen, hatásában nehezen kiszámítható új elem jelenik meg a kórházi ellátásban. Fennáll a veszélye, hogy a magas szintű ellátáshoz való egyenlő hozzáférés lehetősége jelentősen csökken.
Az államfő aggályosnak tartja emellett, hogy a törvénnyel a gyógyszer, valamint a gyógyászati segédeszköz gyártásával, forgalmazásával foglalkozó vállalkozások is lehetőséget kapnak a privatizációban való részvételre. Ugyanarra a termékre nézve egyszerre lehetnek eladók és vevők. Ez a lehetőség árfelhajtó és versenykorlátozó hatású lehet.
A köztársasági elnök döntését jelentősen befolyásolta az is, hogy nem készültek a törvény lehetséges következményeit felmérő hatástanulmányok, legalábbis a szélesebb közvélemény számára ezek nem váltak ismertté. Egy ilyen, a lakosság egészét érintő kérdésben nem hozható megnyugtató döntés anélkül, hogy a döntésnek az ellátásra és a rendszer egészére gyakorolt feltételezhető hatásai legalább alapjaiban ne legyenek ismertek.
Mádl Ferenc őszintén reméli, hogy jobbító szándékú észrevételei az újratárgyalás révén egy olyan törvény meghozatalát eredményezhetik, mely úgy javít az egészségügy helyzetén, hogy az ellátás a társadalom minden rétege számára megfelelő színvonalra emelkedik, ezáltal is biztosítva az esélyegyenlőséget.
