Belföld

A főemlősők, a színek és a feromonok – nézni vagy szagolni?

A makákóknál, a gibbonoknál és az embernél nincs jelentősége a párválasztásban a feromonoknak, ellenben fejlett a színlátásunk. Van-e összefüggés a két jelenség között?

A legtöbb állat, köztük közeli rokonaink, az újvilági majmok életében a párválasztás során meghatározó szerep jut a feromonoknak, azaz az egyed
A főemlősők, a színek és a feromonok – nézni vagy szagolni? 1

által termelt szaganyagoknak, amelyek nagyon kis koncentrációban és akár több kilométeres távolságból is képesek erősen befolyásolni más egyedek viselkedését. (Hogy az állatvilágban a feromonok mennyire fontosak, jól jelzi az is, hogy az egerek közelmúltban feltárt géntérképe szerint 30 ezer génből 140 működése a feromonreceptorokkal kapcsolatos.)

Az embernél azonban – eddig meg nem magyarázott oknál fogva – a feromonok elvesztették jelentősségüket. Jianzhi Zhang, a University of Michigan evolúciós biológusa szerint ennnek oka a színlátás kialakulása volt, mert annak megjelenésével “feleslegessé” váltak a speciális szaganyagok – írja a New Scientist. Zhang kutatásai szerint feromongének találhatók ugyan az emberben és az emberszabású majmoknál is, ám ezek a gének számos mutáció során ma már nem funkcionálnak, úgynevezett pszeudogénekké váltak.

 

 Újvilági és óvilági majmok

• Újvilági vagy szélesorrú majmok: Orrsövényük széles, orrnyílásaik kissé oldalra néznek, elsősorban Dél-Amerikában élnek. Közéjük tartoznak a bőgőmajmok, pókmajmok és csuklyásmajmok.
• Óvilági vagy keskenyorrú majmok: Orrsövényük keskeny, elsősorban Afrikában és Ázsiában élnek. Közéjük tartoznak a makákók, a páviánok, a gibbonok, valamint az emberszabásúak: az orángután, a csimpánz, a gorilla.

A felső tíz százalék – színlátással büszkélkedhetnek


Ismert, hogy az óvilági és az újvilági majmok fejlődése körülbelül 35 millió évvel ezelőtt vált szét. Zhang feltételezése szerint 23 millió évvel ezelőtt az óvilági majmoknál az X kromoszómán található, zöld/vörös látásért felelős gén duplikálódott, így mind a hím, mind a nőstény óvilági majmok képessé váltak mind a vörös, mind a zöld szín felismerésére.

Az újvilági majmok esetében azonban csak a nőstények képesek erre, mivel ők XX kromoszómával rendelkeznek. A hímek azonban vagy csak a vörös, vagy csak a zöld színt képesek látni, a másikra színvakok.

A színlátás révén feleslegessé váltak a feromonok – véli Zhang. Míg a levegőbe került szexuális szaganyagról az azt fogadó receptor gazdája nem tudhatta azonnal, honnan, kitől származik, a magát külső, színes jelekkel vonzóvá tevő nőstény látványa sokkal egyértelműbb üzenet a hím számára. A jelenség csak a főemlősök körülbelül tíz százalékát kitevő óvilági majmokra jellemző, amelyektől feltehetően az ember is származik.


A táplálékszerzésben is előny

A Hong Kong-i Egyetem egy korábbbi kutatása szintén próbált magyarázatot találni arra, hogyan alakult ki az embernél és az óvilági majmoknál a fejlett színlátás, milyen evolúciós előnyük származott abból, hogy a fény vöröstől az ibolyáig terjedő, 400-700 nanométer hullámhosszúság közötti spektrumát képesek észlelni. Ugandai őserdőkben csimpánzokon és más majmokon végzett megfigyeléseik alapján azt találták, hogy a vörös és a zöld észlelése segített kiválogatni a friss, ízletes vöröslő, érett gyümölcsöket a zöld levéltengerből.


Génmutáció számítógépes szimulációval


Hipotézise tesztelése végett Zhang és kollégája David Webb a feromonok észlelésében valaha központi szerepet játszó TRP2 gén evolúcióját tanulmányozta. Ez a gén az újvilági majmoknál aktív, fontos szerepet játszik a szaganyag felismerésében, ezzel szemben az embernél és az óvilági majmoknál bár fellelhető, ám nem működik.

Ezután számítógép segítségével a tudósok a génnek azt a véletlen mutációsorozatát igyekeztek szimulálni, amellyel a jelenlegi, “pszeodugén” állapotba került. A változások hosszát Zhang és kollégája 23 millió évre becsüli, ami időben egybevág az óvilági majmok színlátásának feltételezett kezdetével.

A vörös/zöld színvakság egyébként az európai férfiak körében relatíve gyakori – az erősebbik nem körülbelül 7 százaléka szenved benne – az óvilági majmokhoz viszonyítva. A kutató ezt azzal magyarázza, hogy a modern ember megengedheti magának ezt a defektust. Életében a párválasztás már nem élet-halál harc kérdése, hanem relatíve veszélytelen aktus.

Címkék: archívum

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.