Tizenkétszer utaztál Ukrajnába azóta, hogy elhagytad Oroszországot. Mi történik, amikor orosz útlevéllel és akcentussal megérkezel egy ukrán ellenőrzőponthoz?
Orosz útlevéllel nem lehet belépni Ukrajnába. Nekem két útlevelem van: egy orosz és egy izraeli. Izraeli útlevéllel lépek be Ukrajnába, de a határőrök tudják, hogy orosz útlevelem is van. Kezdetben, az első három-négy alkalommal kérdéseket tettek fel arról, hol születtem, mit csinálok Európában, mióta nem élek Oroszországban, mit fogok csinálni Ukrajnában. De minden egyes belépés egyre könnyebb, most már nincsenek kérdéseik. Az útlevelemben rengeteg ukrán pecsét van korábbról.
És az országon belül?
Megkérdezik, hogy önkéntes vagy katona vagyok-e, mert a buszom katonai járműnek nézhet ki. Időnként elkérik az útlevelet, és látják a papírjaimat, az önkéntesigazolványt is. Ez elég. Az akcentus más kérdés. A front mögüli evakuációk általában elég stresszesek. Az embereknek olyankor nincs idejük és figyelmük, hogy észrevegyék, milyen akcentussal beszélem az oroszt. De amikor kiérsz a veszélyzónából, és eltelik egy kis idő, akkor észreveszik, megkérdezik. És igen, ilyenkor elmondom, hogy Moszkvából származom, Oroszországból.
Hogyan reagálnak? Megköszönik, hogy itt vagy?
Igen. Sosem találkoztam negatív reakcióval.
Amikor bemész egy boltba vagy kérsz egy kávét, érdekli ez az embereket?
Nem telik el annyi idő, hogy elgondolkodjanak rajta. De ha öt percnél tovább beszélsz valakivel a piacon, mindenhol észreveszik az emberek, hogy nem a szomszédjuk vagy. És akkor megkérdezik: honnan is jöttél, Konsztantyin?
Mielőtt aktivista lettél, milyen életed, karriered volt Oroszországban?
