Kuvaiti szakértők már az Öböl háború után azt állították, hogy Szaddámnak sikerült különböző csatornákon úgy elhelyeznie a pénzét külföldön, hogy nem lehet a nyomára bukkanni. Inkább csak sejthető, hogy egyik vagy másik világcég, befolyásos üzletember neve mögött az ő milliói rejtőznek – írja a Népszava szombati számában.
A CIA szakértője, aki elkészítette Szaddám pszichológiai portréját, ehhez sietett hozzátenni, hogy Irak rettegett vezetőjének nem valamiféle pénzéhségből volt szüksége a milliárdokra, hanem a hatalom megőrzéséhez és az emberek manipulálásához. Minden jel szerint az állam pénzével úgy bánt, mint személyes vagyonával. Mint a diktátoroknál általában, a határok itt is elmosódtak.
Sok pénzt fordított a diktátor a hadseregre és a terroristák támogatására. A palesztin öngyilkos merénylők családjainak rendszeresen fizettek. De sok milliót emésztettek fel a pompás paloták is: van belőlük vagy félszáz, márványtermekkel, tavakkal, mesterséges vízesésekkel.Az Izvesztyija című moszkvai lap azt állítja, hogy Kuvait lerohanásáig Szaddámnak 10 milliárd dollárja volt, és még az Irak elleni szankciók sem akadályozták meg abban, hogy személyes vagyonát tovább növelje.
Amerikai forrásból tudni lehet a módot is, ahogy ezt sikerült elérnie. Az olajat élelmiszerért program hét éve alatt az iraki rezsim 2 és fél milliárd dollárt keresett. Az ENSZ által ellenőrzött program azt írta elő, hogy a bevételek egyharmadát Bagdad köteles Kuvaitnak folyósítani jóvátételként, 13 százalékot az iraki kurdoknak kell juttatni, egy részt pedig a szankciók biztosítására. Ami marad azt Bagdad a világszervezet szigorú ellenőrzése mellett gyógyszer és élelmiszer beszerzésére fordíthatta. Csakhogy a rezsim kibúvót talált. Az ENSZ-el minden hónapban a világpiaci árnál olcsóbb olajárban egyezett meg, csakhogy nem ennyiért adta tovább az olajat, hanem többért. A különbözetet az iraki vezetők zsebre tették.
Állítólag ez az egyszerű manőver Szaddámnak akár egymilliárd dollár hasznot is hajthatott. Akarva akaratlanul Washington is Szaddám kezére játszott, mivel az olajat élelmiszerért program keretében eladott olaj kétharmadát az Egyesült Államok vásárolta meg.
Jól jövedelmező bevételi forrás volt az is, hogy az iraki kikötőkből naponta tartályhajók vitték az illegális olajat a Perzsa öbölbe. Az útvonal iráni vizeken vezetett keresztül. 2002 májusában az amerikai számvevőszék azzal vádolta meg Irakot, hogy az engedélyezett program megkerülésével 1997-től kezdve 4,3 milliárd dollárhoz jutott hozzá. Irak évente két milliárdos bevételt könyvelhetett el a szomszédos országokkal folytatott illegális olajkereskedelme révén. Orosz sajtóforrások azt állítják, hogy naponta 75-110 ezer hordó olajat csempésztek Jordániába, 180-250 ezret Szíriába, 40-80 ezret Törökországba. A haszon elképesztően nagy volt. Ez is Szaddám kincstárát gyarapította.
Szaddám még alelnök korában, 1972-ben bevezette, hogy az olajbevétel 5 százalékát automatikusan a Baath párt alapjába kell befizetni. Amikor 1979-ben elnök lett, már másfélmilliárd dollár felett rendelkezhetett. Aki a pénzalap megteremtésében segédkezett a diktátornak, eltűnt a homályban. Szaddám fiai is megcsinálták a maguk üzletét. Félmilliárdra becsülik, ami összejött a cigaretta-fronton.
Vajon mi lesz Szaddám milliárdjaival? Csak azt tudjuk, mi lett a többi bukott diktátor vagyonával. Suharto indonéz elnök 16 milliárdra becsült vagyonát elvitte az ázsiai pénzügyi válság. Zaire elnöke, Mobutu Európába menekítette 4-8 milliárdra becsült vagyonát, örököseinek azonban csak 3,4 milliárd jutott. Marcos, a Fülöp-szigetek rettegett ura 5 milliárdot kapart össze, halála után családjának “csak” egymilliárd maradt.
Forrás: Népszava
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
