|
Miben állapodtak meg? |
Az Európai Bizottság szerepének megerősítése mellett kardoskodó Németország és az integrációt inkább a kormányközi együttműködés modellje szerint elképzelő Franciaország között komoly vita robbant ki arról, hogy a megreformált, bővítés utáni intézményrendszerben melyik irányba tolódjon el a hatalom súlypontja. Párizs az alkuban elfogadta német partnere óhaját, hogy az Európai Bizottság elnökét ne a tagországok állam- és kormányfői válasszák meg, hanem az Európai Parlament. Berlin cserébe hozzájárult, hogy az EU legfőbb döntéshozó szerve, az Európai Tanács élére 2 és fél vagy 5 éves időtartamra, egyszeri újraválasztás lehetőségével elnököt állítsanak, akinek személyéről viszont az állam- és kormányfők döntenek minősített többségi szavazással. Az EU-elnöki tisztség lelkes híve Chirac mellett a spanyol és a brit kormányfő is, sőt két „függetlenség párti” kisebb tagállam, Dánia és Svédország is határozottan szimpatizál vele. Megfigyelők szerint az elnök lenne az intézményi háromszög csúcsa, a tanács és vélhetően a nagy tagállamok befolyását erősítené.
A francia-német egyezség a közös agrárpolitika kiadásainak stabilizálásával kezdődött. Része egy úgynevezett “külpolitikai megbízott” kinevezése is, akinek kettős szerepe lenne: kül- és biztonságpolitikai kérdésekben referálna a tanácsnak, és az Európai Bizottságban is “széke lenne”, ahol a külkapcsolatokért, kereskedelemért és humanitárius ügyekért felelne. Ez utóbbi javaslat, amely szerint a megbízott félig a tanács, félig a bizottság “zsoldjában állna”, és a jelenlegi kettős hatalmat szüntetné meg, nem váltott ki különösebb ellenvetést a tagországok körében. |
|
Unió-szerte élénk visszhangot váltott ki a francia köztársasági elnök és a német kancellár múlt héten kialkudott kompromisszuma az EU előtt álló intézményi reformok legsarkalatosabb pontjairól: az Európai Bizottság elnökének Európai Parlament által történő megválasztásáról (amellyel mindkét intézmény legitimitása erősödne) és az Európai Tanács – lényegében az unió – elnöki posztjának létrehozásáról.
Jacques Chirac francia államfő és Gerhard Schröder német kancellár hétfő este az Élysée-palotában tartott találkozójukat követően jelentette be, hogy megállapodást kötöttek a legkényesebb intézményi kérdésekről. Ezután már közös álláspontot képviselnek az EU jövőjéről folyó, jelenleg elsősorban az Európai Konvent keretei között zajló viták során.
Kifogások innen-onnan
Az Európai Konvent tagjai számos kis tagállam és tagjelölt ország kormányképviselőjének támogatását élvezve frontális támadást intéztek az intézményi polémiát felizzító francia-német javaslat legellentmondásosabb pontjának számító uniós elnöki poszt létrehozása ellen. A többség által most hevesen támadott uniós elnök körül idővel mégis konszenzus jöhet létre, ha az új tisztség nem borítja fel az intézmények közötti kényes egyensúlyt.
A kisebb tagországok az Európai Bizottságban hagyományosan szövetségesüket látják, és allergiásak minden olyan kezdeményezésre, amely megnyirbálná ennek hatalmát. A javaslattal szemben leggyakrabban felmerülő kifogás, hogy felesleges rivalizálást keltene az unió elnöke és a bizottsági elnök között és felborítaná az unió intézményei között meglévő egyensúlyt.
|
A magyar vélemény |
| Ami a magyar Konvent-küldöttek álláspontját illeti, ők a várakozásoknak megfelelően csaknem egyöntetűen, és a többi kis és közepes méretű államhoz hasonlóan, egyetértettek a francia-német javaslatcsomag nagy részével, de a Konvent nagy többségével egyetértve a magyarok nem támogatják a választott elnököt a tanács élére, attól tartva, hogy “a két dudás egy csárdában” (Balázs Péter integrációs államtitkár szavainak magyar nyelvre való átültetése) megosztaná az EU vezetését. A magyar kormány képviselője felszólalásában úgy vélte, hogy a francia-német javaslatban szereplő elnöki és külügyminiszteri poszttal csak tovább nőne a konfúzió, ahelyett, hogy egy személy képviselné nemzetközi porondon az EU-t. “Már van három közösségünk, három pillérünk és most az Atyát akarjuk az Európai Tanácsba, a Fiút a külpolitikába és a bizottsági elnök lenne az európai Szentlélek” – fogalmazott az integrációs államtitkár. |
|
Nincs szó szuperelnökről
Bár a Jacques Chirac és Gerhard Schröder által elfogadott memorandumban találni utalást arra, hogy az Európai Tanács majdani elnöke a csúcstalálkozókon hozott döntések valóra váltásával a bizottságot zavaró végrehajtó szerepet kapna, a szövegből megfigyelők szerint mégsem következik az, hogy a közösségi érdekeket védelmező bizottságot maga alá gyűrő, francia mintájú szuperelnök megválasztásáról lenne szó.
Jean-Luc Dehaene, a Konvent egyik alelnöke a Bruxinfónak nyilatkozva álvitának nevezte az elnök körül kibontakozott polémiát, hiszen, úgymond, nem az a két kérdés, hogy két elnök van-e az EU-ban, hanem az, hogy azok milyen hatáskörökkel rendelkeznek, mi lesz az „új” elnöknek szerepe: az Európai Tanács üléseinek levezetése, az Unió nemzetközi porondon való képviselete vagy esetleg ennél több. Véleménye szerint először az Európai Tanács szerepét kell meghatározni és csak utána foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a célt milyen eszközökkel, funkciókkal kell megvalósítani.
A francia-német dokumentum ugyanakkor megerősíteni látszik az Európai Bizottság törvényjavaslatokat kezdeményező szerepét és monopóliumát, ami az Európai Unión belüli hatalommegosztás egyik sarokköve. A bizottság kezdeményez, a tanács és a parlament dönt, de formális, írásos javaslatot csak a bizottság tehet.
Kit hívjon fel Bush?
Átfogó és meglehetősen nagy befolyást ígérő munkaköri leírást kínált a Tanács jövendőbeli elnöke számára Peter Hain, a brit kormány képviselője a Konventben, amikor egy szemináriumon megkísérelte megfogalmazni eleddig némileg homályban hagyott, pontos szerepét. Hain szerint a Tanács elnökének feladata lenne az unió stratégiai programjának kidolgozása, méghozzá közösen az bizottság elnökével.
Az elnök koordinálná a külpolitikai főmegbízott (“EU-külügyminiszter”) munkáját, és személyére is ő tenne javaslatot. Elnökölne az általános ügyek tanácsának ülésein, és állandó kapcsolatban állna mind a tagállamok vezetőivel, mind a bizottság és a parlament elnökeivel. Ő érintkezne a külföldi hatalmak vezetőivel is – “őt hívhatná Bush, ha valami van” -, és ő foglalná el az európai országok helyét a G8-ban. Eszerint az elképzelés szerint még mindig maradna tere a rotációs elnökségi rendszernek az egyes szektoriális tanácsokban.
Peter Hain maga kétli, hogy a Tanács állandó elnöke gyengítené a Bizottság elnökét, ahogy azt sokan vélik. Szerinte a két személynek más lenne a feladata. Alaptalannak gondolta azt a félelmet is, hogy a kettős rendszer két, egymással vetélkedő bürokráciát hozna létre; szerinte az új elnöknek nem is igen van szüksége bürokráciára.
