A három kvazár akkor létezhetett, amikor az ősrobbanást követően világegyetemünk 800 millió éves volt, azaz jelenlegi életkorának még csak 5 százalékát élte meg.
A felfedezést ugyan még több méréssel igazolni kell, ám ha megerősítik a három kvazár (egykori) létét, úgy elmondhatjuk: az emberiségnek az eddigi legmesszebbre sikerült visszanéznie kozmikus múltjába, vagyis betört abba az időövezetbe, amely világegyetemünk kialakulásának a hajnalát jelenti, azaz amikor az első csillaghalmazok keletkezhettek.
A kvazár szó az angol quasi-stellar, az “csillagszerű” kifejezés összevonásából adódik: ez a legtávolabbi galaxisok rendkívül nagy fényerejű csillagszerű magja. Az aktív galaxismagként értelmezett kvazár százszor fényesebb, mint egy közönséges csillaghalmaz.
Az elsőt 1963-ban fedezték fel. Azóta több ezer vált ismertté. Energiájának nagy részét infravörös sugárzásként bocsátja ki. Vöröseltolódásuk alapján lehet következtetni távolságukra, mint ahogy tették azt a most felfedezett kvazárok esetében is a tudósok.
Méretüket tekintve néhány fénynaposak. A térségéből kibocsátott rendkívül nagy energia egymilliárd naptömegű anyagot tartalmazó fekete lyuk hatásával magyarázható, azaz a fekete lyukba zuhanó anyag gravitációs energiája szétsugárzódik