Véleményét azzal indokolta, hogy a magyar agrárium fő előnye a nagyüzemi struktúra, de több mint kétséges, hogy ezt Magyarország uniós tagként ki tudja-e majd használni.
Fő akadálynak Zimmerl a bérelt területek nagyon magas arányát, a vállalatok tőkeszegénységét és az érdekképviseletek hatékonyságának hiányát tartja. Magyarország ugyan valaha a monarchia éléskamrája volt, de a rendszerváltás óta tőkehiánytól szenved a mezőgazdasága, 1999 óta a KGST többi államához hasonlóan jelentősen csökkent a termelés, és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma harmadára esett vissza – emlékeztetett az osztrák szakember.
A magyar mezőgazdaság aránya a GDP-ben mintegy 5 százalékot tesz ki, és néha még a műtrágyára való pénz is hiányzik. A gépek és épületek elöregedtek, a traktorok átlagos életkora 15 év. Jelentős beruházások a szakértő szerint az uniós csatlakozás és a meginduló támogatások nyomán sem várhatók, a bérelt területek aránya ugyanis 70 százalék – Ausztriában ez 23 százalék -, és egy nagyüzemnek nem ritkán akár ezer tulajdonosa is van.
A növekvő támogatásokkal alighanem a ma még viszonylag csekély földbérleti díj is emelkedni fog, és ezzel a közvetlen kifizetések jelentős része a mezőgazdaságilag hasznosított területek mintegy 2 millió tulajdonosához vándorol, ők azonban nagyrészt már nem a mezőgazdaságban tevékenykednek és földjeiket bérbe adták. Túl ezen Zimmerl szerint a kevéssé hatékony érdekképviseletek miatt még az a veszély is fennáll, hogy az uniós támogatásokat nem tudják teljes mértékben kihasználni.
A csatlakozás nyomán remélt jobb tőkeellátás ugyan valószínűleg nagyobb hektáronkénti hozamokhoz vezet, azonban a területek egy részének a termelésből való kötelező kivonása leszorítja majd a termelést, ugyanis a megtermelt gabona mintegy harmadát olyan, 100 hektárnál nagyobb üzemekben állítják elő, amelyeknek kötelező területeket kivonni a termelésből.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
