Az egészségügy és a köré épülő szociálpolitika a választási kampány egyik olyan területe, ahol nem csupán a már-már licitálásra emlékeztető sokszámjegyű választási ígérteket lehet összehasonlítani, hanem az ágazat problémáira javasolt megoldások mögötti gazdasági, pénzügyi reformok szerkezetét is.
Polgári egészség – egészséges polgár
A kormánypárt a jelenlegi helyzet értékelését háttérbe szorítva arról próbálja meggyőzni a választókat, hogy az első és legfontosabb egy jelentős pénzügyi “injekció”. Mikola István egészségügyi miniszter az év elején 607,8 milliárd forintos ígéretet fogalmazott meg.
A következő négy évre a Fidesz-MDF olyan szerkezeti átalakítást ígér, amely négy pilléren alapszik: szabályozott piac megteremetése, a verseny erősítése a szolgáltatók között, a piacra lépést korlátozó szabályok kiküszöbölése és a költséghatékony ellátások érdekeltségének megteremtése – olvasható választási programjukban.
Az európai normáknak megfelelően a kórházak működését a non-profit jellegű gazdasági formában képzelik el a fiatal demokraták, és bár továbbra is “központi pénztárcaként” működne az Országos Egészségpénztár, távlati terveikben szerepel a veresegyházi Misszió Egészségközpont tapasztalatain alapuló irányított betegellátás beépítése a finanszírozási rendszerbe.
Decentralizáció
A szocialisták szerint az egészségügy konszolidációjának feladata meghaladja az egészségügy kereteit, elér az államigazgatásig. Kormánybiztost neveznének ki a szív- és érrendszeri megbetegedések és halálozások visszaszorítása érdekében. Az egészségügyi miniszternek jelölt Csehák Judit legutóbb azt mondta, 1500 milliárd forintot költenének az ágazati reformra. Még az idén 50 milliárd forintot szánnak a bérek konszolidációjára.
Olvassa el……korábbi írásainkat:
• A szocialista lista – a Fidesz nemjei
• Csehák Judit 1500 milliárd forintot költene az egészségügyre
• Egyenlő esély a gyógyulásra
• Ígéret a védőnői sztrájk nyomán
A legnagyobb eltérés a kormánypárti és szocialista elképzelések között a kormányzati szerepvállalás, illetve a regionlitás más területeken is komoly ütközési pontnak számító kérdésében mutatkozik. A Fidesszel ellentétben a legnagyobb ellenzéki párt egészségügyre irányuló finanszírozási reformjában kulcsszerep jut a regionális forráselosztás kialakításának.
Itt illeszthető bele leginkább programjukba az a szabaddemokrata javaslat, amely az Országos Egészségügyi Pénztár monopóliuma helyett több biztosítóintézet felállítását javasolja. A szocialisták multiszektoriális egészségpolitikai elképzelésükben ösztönöznék a kiegészítő biztosítási szolgáltatásokat, és létrehoznának egy új, közalapítványi formában, megyei hálózattal működő szervezetet (Országos Betegjogi Közalapítvány).
