Badacsony ilyen tökéletes bortáj: a hegyek megvédik a szőlőket az északi szelektől, a déli-délnyugati lejtők a párálló tóról visszaverődő fényben fürdenek, sok a napfény, a talaj változatos, a vulkanikus lejtőket bazalttörmelékkel elegyedő agyag, homok és itt-ott lösz borítja. Az egésznek van egy szubmediterrán fílingje, nemcsak természeti, hanem kulturális értelemben is: a pannon kultúrtáj népi építészetének fehér kőházai, a szőlőültetvények, a lágy hegyeket és a horizontot tagoló-szerkesztő templomtornyok Itáliát idézik. Ezért aztán itt már tényleg időtlen idők óta boroznak a népek, elsőként tán a kelták. Ami biztos, hogy a rómaiak nagyban borászkodtak errefelé, Krisztus előtt 92-ben a Lex Domitianában rendeletileg korlátozták a provinciák bortermelését, mert a pannon bor az itáliai versenytársává vált. A legtöbbet Probus császár telepített a III. században, akit állítólag azért hánytak kardélre a katonái, mert jobban szerette a bort, mint a háborút, gyógyíthatatlan civil lehetett szegény, igyunk az emlékére egy kis kéknyelűt.
Az Aquincum felé vezető római hadiút most is ott kanyarog kelet felé a hegy lábánál, a Római úton van az Első Magyar Borház is, a kalandos életű Szeremley Huba pincészete. Az öntörvényű Szeremley nagy játékos: 64-ben valami sportrepülőn szelelt el a konszolidálódó kádárizmusból Ausztriába, majd iráni és afrikai évtizedek után szülőföldjére visszatérve borászkodásba fogott, ami legalább akkora kaland, mint krokodilfarmot fenntartani valahol Afrikában. Szeremley a külföldön, leginkább Afrikában akkumulálódó tőkékből építette fel 95-től nagyüzemi méretű, 200 hektár felé tartó gazdaságát. Roppant sokféle bort készít borásza, Fölföldi Béla segítségével a könnyű nyári daraboktól a barrikolt vörösökön át a nehéz, édes, késői szüretelésű desszertborokig. Borai szép, tiszta képletek, az elmúlt évtizedben a borvidék és a magyar borászat legnevesebb borai közé emelkedtek, a gazdaság a térség vezérhajójává vált, mely húzza maga után a többieket.
A kéknyelű érdekes hungarikum, olyan nővirágú szőlő, mely csak itt terem, és bizonytalan terméshozama és fagyérzékenysége mián lassan eltünedezőben volt a palettáról, új életre kelése jórészt Szeremleyéknek köszönhető. A szép, zöldes tónusú világossárga bor tartalmas, intenzív, kicsit a királyleánykára hajazó illattal köszön, amiben megcsillan egy kis franciás, semmillonos felhang és érintésnyi újhordó, valamint egy jellegzetes kis fruttis reflex. A divatos, piacos, édes illatot fanyar íz követi határozott, kellemes extraktédességgel. A lágy savkarakterű, kerek bor nem túl hosszú utóízében kicsiny kesernyésséget és ennek a bizonyos fruttis jellegnek a visszacsengését érezni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
