A képzőművész tervezte ún. művészplakát műfaja XIX. század végi első nagy korszaka után a XX. század közepétől új virágkorát élte. A Párizsban alkotó művészek körében szokássá vált, hogy kiállításaikhoz maguk tervezzenek plakátot. 1950-től kezdve Chagall – Picassót, Braque-ot, Matisse-t, Mirót követve – megismerkedett a litográfia technikájával, s rendszeresen dolgozott a híres Mourlot-nyomdában. Halála évéig, azaz 1985-ig több, mint ezer litográfiát (illusztrációkat, önálló grafikákat, plakátokat) készített.
Egy német magángyűjtemény, a Maecenas Gesellschaft kölcsönzése révén a Petőfi Irodalmi Múzeumban néhány híján Chagall valamennyi plakátja látható lesz. Az 58 eredeti litográfián élénk, ragyogó színekben megjelennek a jellegzetes, különféle műfajokban sokszor variált chagalli motívumok. A kulturális eseményeket, legfőképp Chagall saját kiállításait hirdető plakátok egy részét a festő valamely korábbi műve (festménye, grafikája, valamint üvegablak-, kerámia-, és színpadterve) alapján készítette.
A kiállítás címe – “Európa megszeret majd” – idézet Chagall korai önéletírásából. Az 1922-ben, még Moszkvában írt Életem a következő mondattal fejeződik be: “Európa megszeret majd, és vele együtt talán az én Oroszországom is.” A festő népszerűsége hosszú élete során egyre nőtt, s hogy művészetét mennyire a szívébe zárta Európa, jól mutatják plakátjai, melyek felidézik számos nagy sikerű kiállítását, közöttük a budapesti Műcsarnok 1972-es bemutatóját is.
