Remekművek pusztultakAz emberi életeken és gazdasági károkon túl komoly műkincsek is a romok alatt maradtak a szeptember 11-ei katasztrófában. A World Trade Centerben ugyanis számos olyan vezető pénzügyi és gazdasági cégnek volt irodája, mely évtizedes fennállása óta jelentős műgyűjteményt vásárolt össze. E gyűjtemények egyes reprezentatív darabjai pedig az igazgatósági irodák falát díszítették. A Cantor Fitzgerald brókerház irodájában például közel 300 kisebb Rodin szobor volt kiállítva, de a Salomon Smith Barney, a Morgan Stanley és a Goldman Sachs is igen tekintélyes kollekciót mondhatott magáénak. Az AXA Nordstern Art Insurance, a világ legnagyobb műkincsbiztosítója közel 100 millió dollárra becsüli a károkat.
Az Art Newspaper beszámolója >>
Annak ellenére, hogy a New York-i tőzsde a terrortámadás utáni héten hirtelen talpra állt, a befektetők továbbra is bizonytalanok. Az elemzők szerint mind többen tartanak háborús konfliktustól. Ez pedig elegendő indok ahhoz, hogy az esetleg veszteséget produkáló értékpapírok helyett a befektetők vagyonuk egy részét az idő- és értékálló műkincsekbe fektessék (Lásd korábbi cikkünket >>).
A műtárgyak egy részének az értékállóságon túl nagy előnye, hogy könnyen és gyorsan lehet értékesíteni, valamint hogy kvalitásától és a felhasznált anyagoktól függően tulajdonosa a világ bármely táján túl tud adni rajta. Ez azonban nem minden alkotásra igaz: a nemesfémek, a drágakövek és az ezekből készült ékszerek, műtárgyak és kegytárgyak előnyben vannak a képző-, illetve iparművészet más termékeivel szemben.
Felhajtott árak
Míg a terrortámadás az európai műkereskedelmet érzelmileg alig rázta meg, a tengerentúlon megfigyelhető tőkeátcsoportosítás hulláma még hazánkat is elérte. A Magyarországon tevékenykedő amerikai, angol és libanoni cégek felhajtói a nyugatról érkező trend új árszínvonalát hamar meghonosították a hazai szezon első árverésein.
Szembetűnő példa erre, hogy amíg az év első félévében a vásárlók távolmaradása miatt az ékszerárak is messze elmaradtak az előző évek hasonló időszakában elért eredményektől, addig most a sajnálatos események hatására a szezonnyitó ékszeraukcióra az érdeklődők nagy száma miatt már alig lehetett az árverési terembe bejutni. (Lásd “Ékszer – kitűnő befektetés” című cikkünket >>) A kereslet ilyen drasztikus megjelenése pedig hihetetlen árrobbanását idézett és idézhet elő a piacon!
Aranyárak az égben?Andy Smith, neves londoni aranyszakértő szerint a következő három hónapban akár a 340 dolláros unciánkénti árat is elérheti az arany a világpiacon. Smith szerint a drasztikus áremelkedés egyik oka az lehet, hogy a New York-i események csak a kezdetet jelentették, a háborús válaszreakciók igazán megrengethetik a piacokat. Az, hogy az arany ára szeptember közepén 280-290 dollár között stabilizálódott, csak a nemzeti bankok drasztikus eladásainak volt köszönhető, hiszen a kereslet igencsak megnőtt. (Az arany világpiaci ára >>)
Egy másik ok a kamatlábak történelmi mélypontja lehet. A pénz ugyanis így olyan “olcsóvá” vált, hogy az arany árára spekulálni igen kifizetődő lehet. A BBC összeállítása az aranyról >>
Beindult az ékszer és nemesfém
Valószínűleg nem a karácsony közeledte miatt szabadultak el az árak a BÁV immár sorrendben 57. ékszeraukcióján. A terrortámadás gerjesztette felvásárlási hullám miatt az ilyen koraőszi árverések hangulatától és eredményétől eltérően most a kereskedők reális felvásárlási ajánlatait túllicitálva igen kiemelkedő árakat produkáltak a magánszemélyek befektetés jellegű vételei. Az aukció sikerét jelzi, hogy a visszamaradó 37 tételek közül az árverés végeztével többet visszakértek, így az eladási végeredmény 90 százalékra módosult.
Míg a 280 tétel túlnyomó többségét (228) a nagy sikerrel szereplő ékszerek tették ki, az ezüst használati és dísztárgyak körében is születtek említésre érdemes leütések. Például az a grófi, asztali szervizbe tartozó diótörő, melynek 10 ezer forintos kikiáltási árát 150 ezerre módosították az elszánt vásárlók.
Egy 1925 előtti orosz teaszűrő kanálért 2 ezerről 22 ezerig tartott a licit. Az utolsó ékszertételként szereplő, 330 ezer forinton indított platina nyaklánc (12, összesen cirka 3,0 karát briliánssal díszítve) az 500-600 ezres becsült értékét messze túlhaladva, 1 millió 300 ezerért talált gazdára. A mindig sikeres arany IWC, Longines és Doxa férfi karórák mellet igen jól szerepelt az a svájci Chronograph, melynek induló 60 ezer forintos árát 170 ezerre nyomták fel a teremben licitálók.
Gyenge anyag, meglepő árakA fokozott tempót jelzi, hogy a keddi BÁV ékszeraukciót követően szerdán már Nagyháziék 71. festményárverését lehetett nyomon követni. Az inkább csak közepes-gyenge minősítésű kínálat végeredménye 60 százalékos lett, ami ilyen felhozatal esetében sikerként könyvelhető el. Sőt egyes alkotások jó szereplése az összbevétel nagyságát is pozitívan módosította.
Így például Hans Johann Wagner (1866-1940) piactér című olajképe 260 ezer forintról 1 millióig szárnyalt, de említhetnénk akár a 108-as tételként szereplő, Ferenczy Valérnak tulajdonított, asztaltársaságot ábrázoló képet is, mely 80 ezerről 360 ezerig emelkedett. feltehető, hogy a kvalitásosabb képeket megfontoltan a novemberi nagy aukcióra tartotta vissza a cég vezetése.
Feltankolnak
A Belvárosi Aukciósház már megszokottá váló hétfő délutáni árverésein ez eddig a tulajdonosokon és a kiskereskedőkön kívül nem sok érdeklődő volt jelen. A hetenként árverező és emiatt színvonalában gyengébb házra nem igazán fordított kellő figyelmet a szakma, annak ellenére, hogy néha igen jó áron lehetett itt hozzájutni a XIX.-XX. századi kismesterek egy-egy jobban sikerült alkotásához.
Ez a megállapítás azonban már nem érvényes, hiszen az idei szezont megnyitó árverésükön a kiskereskedőkön kívül, inkognitóban ugyan, de a nagy árverezőházak is jelen voltak. Természetesen eddig is figyelte egymást a konkurencia, és összejátszásokról is rendszeresen hallhatunk, ám most egy sajátos “spájzolásnak” lehetünk tanúi.
A vezető árverezőházak a közeljövő várható keresletnövekedésére gondolva a kiskereskedőket és műgyűjtőket túllicitálva, de az ő “tálalásukban”, a majdani kikiáltási áraikhoz képest aprópénzért vásárolják fel a még be nem “futtatott” műalkotásokat.
A Kieselbach Galériát arcról sokak által jól ismert alkalmazottja képviselte. A csendesen a terem végében meghúzódva üldögélő fiatalember az első felhördülést kiváltó licit alkalmával hívta fel magára a figyelmet. A főnöke, Kieselbach Tamás magángyűjteményében is több alkotásával szereplő Kosztolányi Kann Gyula festőművész most felbukkant alkotásáért a teremben többen is harcba szálltak, ám kevés sikerrel.
Hasonló eredménnyel zárult Kontuly Béla 1930 körül festett vásznának licitje is. A már eleve igen magasról, 800 ezerről indított képért végül 1 millió 200 ezret ígért a konkurens árverezőház. Ezekkel az alkotásokkal minden valószínűség szerint a Kieselbach Galéria következő árverésein találkozhatunk majd – sokkal magasabb kikiáltási áron…
