Piacos, azaz könnyű, illatos, gyümölcsös, karcsú, jó minőség/ár arányú borokról van szó, azokban a meglepően magas alkoholszintek mellett érezni az egységességet és a tisztaságot, a kemény kezet, amely iskolázza őket.
Komáromi Ferenc Balatonboglár alatt elterülő ültetvényein főleg fehér szőlők dominálnak, bár az utóbbi időben teret nyernek a vörösök is, igen szépek például a maestro Pinot noir-jai. Komáromi már a hetvenes évek végén maszekolgatott, amennyiben az állami gazdaságtól bérbe vett nagyüzemi művelésre alkalmatlan földdarabokat, ahová telepített vagy ezer ölnyi szőlőt. Erről a kicsi földabroszról indulva jutott el a rendszerváltásig – mely 2,5 holddal érte -, s építtette ki mára majd 20 hektáros birodalmát és a Szent Anna Borházat.
A Balaton déli partja fényben gazdag, kiegyensúlyozott klímájú táj, ahol a löszön kialakult barna talajokon, vályogon és homokon egyre szebb fehérek és vörösök fakadnak. A balatonboglári borvidék hegyekben, mitikus és történelmi vonatkozásokban tán kevésbé gazdag, mint a szemközti part, de minőségekben nem. A szőlősgyöröki gazda (kit mellesleg Somogy megyében az év bortermelőjének választottak, és akinek egyik bora a Szent István bazilika miseboraként boldogítja az egyházfiakat) ugyancsak ezt a mind könnyű fehérekben, mind nehéz vörösökben bővelkedő világot gazdagítja, tán csak a kellő marketing és promóció hiányzik ahhoz, hogy ezek a nedűk méltó helyükre kerüljenek a honi és külhoni borvilágban.
A Szürkebarát (Pinot Gris) régi francia fajta, tán a szürke barátok honosították meg a Balaton környékén, misebor céljából. Isteni ötlet volt, a bor alkalmas arra, hogy az ég felé emelje az embert, csak nem szabad belőle túl sokat transzcendálni, mert akkor viszont másnap a poklok kínálatával ismerkedik a nyájas olvasó. Komáromi gazda Szürkebarátja szép világossárga színű, feltűnően vonzó illatú bor, ez különben legtöbb borának sajátsága. Szép gyümölcsösség, frissesség, korrektség, nem nagy test, lágy savak, magas, 13 százalék körüli alkohol, tiszta harmónia, sikerre ítélt karakter; az a típusú reduktív, divatos beszélgetőbor, amelyből az angolszászok annyit nyakalnak, mint a kefekötő gödény.
