Bérek a magasban
Jelentősen, 52 215 forintról 65 253 forintra nőtt egy év alatt a havi átlagos bruttó fizetés a jellegzetesen minimálbért fizető mezőgazdasági üzemekben – a KSH összehasonlító adatai szerint. 2000 első negyedében csupán 9,6 százalékkal, az idén viszont három hónap alatt már 20,3 százalékkal emelkedtek a bérek. Március végéig 17,9 százalékkal nőttek a keresetek a vállalkozói szférában, a bruttó bérek átlaga 94 800 forint. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete ennél valamelyest szerényebb, 93600 forint, ez 16,6 százalékos növekedést jelent. A keresetek reálértékben 4,4 százalékkal nőttek, a versenyszférában 5,5 százalékkal. (A költségvetésből fizetett dolgozók keresetnövekedése egyelőre a két százalékot sem éri el.) Ez összességében jóval nagyobb bérkiáramlást jelent, mint az elmúlt évek hasonló időszakában; vagy mint amekkora béremelésben a munkaadók és a munkavállalók megegyeztek, igaz, a valóságosnál kisebb infláció reményében.
Abban egyetértenek a társadalmi béralkuban érintett felek, hogy negyed év után nem lehet elkezdeni a korrekciós tárgyalásokat, de sejtik, hogy a felkészülést – egyénileg – már elkezdhetik. Különösen a közalkalmazottak vannak nagy bajban, mert náluk a lemaradás tovább nő, annak ellenére, hogy a kormány ígéretet tett a bérhátrányuk ledolgozására.
Nem vagyunk ijedősek
Nincs semmi baj, négy dícséret mellett egy bírálat – idegenben nem rossz eredmény – válaszolta a miniszterelnök az IMF jelentésében olvasható kritikai megjegyzésekre. Az átláthatatlan pénzmozgások megszüntetésére, a közbeszerzések szélesebb körű alkalmazására hívták fel a magyar kormány figyelmét. Az IMF országjelentése szerint a kormány túl sok olyan pénz felett rendelkezhet, amelynek parlamenti ellenőrzés alatt lenne a helye.
Miért ír egyáltalán ilyen jelentést a valutaalap? Mi nem kértük, az biztos, mert nem is a kormányok megrendelésére születnek az ilyen papírok. Akkor sokkal több dícséret lenne bennük. A Nemzetközi Valutaalappal az a baj, hogy kormányok felett áll. Van a magyar parlamentben olyan párt, amely élén a vezér háta lúdbörös lesz már a rövidítés hallatán is. Szíve szerint dollárt sem tartana otthon, ha az nem őrizné olyan jól az értékét, például a forinthoz képest. (Hosszú távon.) Ki emlékszik már arra, hogy mekkora politikai hőstett volt, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, vagyis az MSZMP hozzájárulásával vagy nyilván sok reformer támogatásával sikerült beléptetni az országot az IMF-be? Ma tényleg kevésbé fontosak nekünk, mint akkor voltak. Ha annakidején nem lépünk be, akkor sokkal később és sokkal kevesebb pénz jött volna Magyarországra. Jó érzés az, hogy a magyar miniszterelnök két mondattal helyre teszi a nemzetközi szervezetet, odamond nekik, nem paríroz. Vegye mindenki tudomásul, hogy úgy jó ez az ellenőrizhetetlen pénzmozgás, ahogy van. A magyaroknak, a lakosságnak jó.
Legalábbis egyhamar nem derül ki, ha mégse jó. Már csak arra kell valamennyi pénzt költeni, hogy mindenki más, aki olvassa a tanulmányt, inkább Orbán Viktor frappáns válaszainak higgyen és ne annak. Mert, ha az IMF anyag befolyásolja, könnyen lehet, hogy rossz következtetést von le belőle például arra nézvést, hogy érdemes-e Magyarországra hoznia a tőkéjét, hogy itt jól sáfárkodnak-e a költségvetéssel, a demokráciával. Mert ha nem, akkor óvatosabb lesz. Ami bizony nem jó.
Fogytán a türelem
Most már csak az Unió jóindulatán múlik, hogy megkapjuk-e azt a 10 milliárd forintot, aminek a neve Sapard. 2000-ben ennyi volt a keretünk, (38 millió euró) és a szabályok szerint a sikeres pályázatokra adott támogatást fel kell használni 2002 végéig, de a szigorú eljárási szabályok miatt, valamint azért, mert csak utólag fizet az EU – veszélyben a támogatás. Lányos zavarában az EU javasolta, hogy adna nekünk haladékot, csak legyünk szívesek legalább a szabályok szerint eljárni, például legyen független az a szervezet, amelynek jelentős szerepe van a pénzek odaítélésében. De ez a döntés, a felügyeleti jogról való lemondás valahogy semmiképpen sem akar megszületni.
Akkor, amikor a tízmilliárd forint elvesztése a tét – írja a Világgazdaság munkatársa, a Sapard program előkészületei ismét egy helyben topognak. A földművelésügyi miniszter lassan egy hónapja nem döntött arról, hogyan lehetne végrehajtani azokat az intézményi módosításokat, amelyeket az EU megkövetel. Mint arról beszámoltunk, május elején az Európai Unió szakértői kifogásolták, hogy a Sapard Hivatal függetlenségére nincs garancia. Nem dönthet önállóan gazdálkodásáról, személyi kérdésekről, és az informatikai rendszer sem megfelelő. Ekkor a Sapard Hivatal azt javasolta a miniszternek, hogy kapja vissza a kifizető ügynökség szerepét az Agrárintervenciós Központ (AIK). Ez információink szerint azóta már lekerült a napirendről. A minisztériumban úgy vélik: a hivatal önállósága az FVM szervezeti keretein belül is megoldható. Legfeljebb nem lesz pénz, aminek elosztásakor ez kiderülne.
