Spanyolország megadta magát, így pénteken tovább folytatódhatnak az EU csatlakozási tárgyalások. Emlékezetes, hogy két héttel ezelőtt három nagy témakörben nem tudtak egyezségre jutni az EU-s tagállamok (munkavállalás, a tőke szabad áramlása és regionális politika), így a csatlakozási tárgyalásokat el kellett halasztani. Tegnap azonban a hispánok elálltak attól az igényüktől, miszerint a munkavállalás kérdéskörét össze kellene kötni egy biztosítékkal: Spanyolország ugyanis a bővítés után is szeretné megtartani részesedését az EU strukturális alapjából. Az erőteljes német-francia tiltakozás miatt azonban a déliek elálltak eredeti szándékuktól, és beérik azzal, hogy az EU elismeri jogos igényüket, ám ehhez semmiféle törvényi garancia nem jár. A júniusi göteborgi csúcstalálkozón így minden valószínűség szerint elfogadják az unió közös álláspontját a csatlakozó országok szabad munkavállalásával kapcsolatban. A korábbi hétéves korlátozásról már nincsen szó, a mágikus szám azonban továbbra is megmarad: azokban a tagországokban, ahol a félelmek jogosak, ott az EU 7 esztendőre engedélyezheti a szabad munkavállalás korlátozását. Akik tehát most rettegnek a kelet-európai munkaerő áradatától, azok 2 esztendőre lezárhatják határaikat. További (3+2éves) korlátozásra azonban csak akkor lesz lehetőség, ha a tapasztalatok ezt indokolják, és ha az EU is jogosnak tartja az igényt. Bár még így is csalódottak lehetünk – attól eltekintve, hogy aki akar és értékes a munkaerőpiacon, most is dolgozhat Európában -, még mindig jobban járunk, mint ha az eredeti hét éves korlátozást fogadták volna el.
Az orosz mamutcég igazgatótanácsa tegnap úgy döntött: nem hosszabbítják meg a Gazprom eddigi első emberének, Rem Vjahirjevnek a megbizatását. Ezt követően ki is nevezték az új elnököt, Alekszej Miller, korábbi energiaügyi miniszterhelyettest, akit mindenki Putyin orosz elnök bábjának tart. A hatalomátvétel tehát sikeresnek bizonyult. Putyin ugyanis színrelépésének első pillanatától tisztában volt azzal, hogy a Gazprom vállalatóriás feje közel akkora hatalommal rendelkezik, mint ő maga. Mindezt ráadásul egy kisze-kusza, átláthatatlan struktúrában működő, kétes üzletekbe bonyolódó vállalatcsoporttal a háta mögött. A cél tehát egyértelmű volt: vissza kell szerezni a 38 százalékban állami tulajdonban lévő Gazprom irányítását. E nélkül ugyanis nem lehet elkezdeni az orosz gazdaság rendbetételét, sem visszanyerni a külföldi befektetők bizalmát. A stratégia állítólag régóta készen állt, így a tegnapi hatalomátadás viszonylag simán zajlott le. Egyesek most azt várják, hogy a Gazprom működése végre átláthatóvá válik, eddig ugyanis azt sem lehetett pontosan tudni, hogy mekkora a cég valójában, mi tartozik hozzá. Rosszmájúak azonban rögtön megjegyzik: az új vezetéssel nem az átláthatóság fog nőni, hanem a kormány befolyása. Az ügynek számunkra is komoly tétje van. A Gazprom az utóbbi időszakban botrányos körülmények között megszerezte az ellenőrzést a hazai vegyipar igen jelentős része felett. Kíváncsian várjuk, mit hoz az új vezetés…
Soha ilyen hosszú választási kampányidőszak nem volt még Magyarországon, mint most. Ennek azonban éppen nekünk, szavazópolgároknak kell örülni, hiszen időben megismerhetjük, melyik politikai garnitúra mivel is akar minket elkápráztatni. Most már adófronton is folynak a küzdelmek, miután az MSZP nyilvánosságra hozta elképzeléseit, minek következtében 315 milliárddal csökkenne a költségvetés adóbevétele. A minimálbér adóztatásának 13 százalékra csökkentése, a legmagasabb, 40 százalékos adókulcs jövedelemszintjének 2 millió forint fölé emelése, a középső adókulcs 25 százalékra csökkentése – derül ki abból az elképzelésből, amelyet természetesen a választási győzelem esetén valósítanának meg. Annyiban igen korrektnek tűnik a javaslat, hogy az államkasszából kieső bevételek pótlásáról is gondoskodnának a szocialisták: a nyugdíj- és az egészségügyi járulék növelésével, új egészségpénztári tagdíj bevezetésével kompenzálnák a büdzsét. Ennek eredményeképpen már csak 70-95 milliárd forinttal maradna több az adófizetők zsebében. Azt persze illik hozzátenni, hogy adófronton nem az MSZP kezdte a választási kampányolást. Már tavaly nyáron feltűntek országszerte az SZDSZ óriásplakátjai: lerágott alma, adófizetés után ennyi marad a jövedelemből. A 20 százalékos, egységes adókulcsról szóló elképzelésről azonban azóta mintha kevesebbet lehetne hallani.
