A törvény az idénymunkát olyan munkavégzésként definiálja, amely akár a megrendelői igények szezonális megjelenése, akár az áru, szolgáltatás jellegéből adódóan az év adott időszakához kötődik. Ilyen lehet a műanyag télapók és a csokinyuszik piaca, de ide tartoznak az aratási munkák is.
Az idénymunka és a készenléti jellegű munkakör fogalmát eddig nem határozta meg a munka törvénykönyve, erre kétségkívül szükség volt. A javaslatban kidolgozott definíciók azonban heves vitákat váltottak ki. A szakszervezetek abban látják a gondot, hogy az idénymunkává minősítésről a munkáltató egyoldalúan határozhat – elég ehhez a piaci megrendelések hullámzását dokumentálnia.
Ha pedig ez megtörténhet, a munkavállaló kiszolgáltatottá válik: a törvény ugyanis idénymunka és készenléti munkakörök esetén lehetőséget ad a pihenőidő fél éves szintű összevonására. Ilyenkor tehát a munkavállaló akár hat hónapot is ledolgozhat úgy, hogy a szokásosan járó heti két pihenőnap közül csak az egyiket kapja meg, azt sem feltétlenül vasárnap, hanem a hét bármelyik napján. A szakszervezetek egyenesen azzal vádolják a kormányt, hogy olyan törvényt fogadtatott el, amely “az idénymunka kiforgatásával az élet minden területén lehetővé teszi a rendszertelen időbeosztású foglalkoztatást”.
