Ha a munkáltató az előzők alapján arra utasítja beosztottját, hogy saját munkaköre mellett másét is ellássa, a jelenleg hatályos törvény szerint saját munkabérén felül ezért a többletmunkáért külön díjazás, úgynevezett helyettesítési díj is megilleti. A módosítás ezzel szemben nem minden esetben teszi kötelezővé a helyettesítési díj fizetését. A díjazás ugyanis csak akkor illeti meg az alkalmazottat, ha munkaideje nagyobb részében helyettesít magasabb besorolású munkakörben.
Nem egészen igaz tehát a tiltakozók azon megállapítása, hogy a módosítás megszünteti a helyettesítési díjat. Kétségtelen viszont, hogy ingyen kötelezhető a munkavállaló helyettesítésre, ha munkaideje nagyobb részében nem magasabb bérezésű munkakörben lát el helyettesítést.
A törvény javaslata ezt azzal indokolta, hogy ilyenkor az alkalmazott teljes munkaidején belül végzi ezt a munkát. Ha pedig egyébként is a munkahelyén kellene eltöltenie ezt az időt, miért járna neki külön díjazás? Az indoklás szerint ezért csak akkor illeti meg a beosztottat helyettesítési díj az “egyenlő munkáért egyenlő díj” elve alapján, ha a másik munkakörre magasabb díjazás irányadó.
