Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
“Ez a legjobb napom, amióta hivatalba léptem” – mondta tegnap Günter Verheugen uniós bővítési biztos, és ha neki jó napja van, akkor nekünk sem lehet rossz. Történt, hogy az EU külügyminiszterei támogatták azt a bővítési ütemtervet, amely szerint 2002 során lezárhatnák a csatlakozási tárgyalásokat az első jelöltekkel. Márpedig korábban több tagállam is éppen azért bírálta ezt a dokumentumot, mert az eddigi ködösítés helyett végre valami konkrétumot, valami kapaszkodót, valami dátumot ad meg az unió kapujában ácsingózó jelölteknek. Most tehát végre van esélye annak, hogy a közelgő nizzai csúcson – amely persze azért még így is főleg a bővítéshez nélkülözhetetlen intézményi reformokról szól – végre történik valami a mi szempontunkból is. A csatlakozás, legalábbis az első körben tárgyalók esetében, már nem gazdasági, hanem egyszerű politikai kérdés, ez régóta nyilvánvaló mindenki számára. Ez a tegnapi döntés, az uniós tagállamok számára csak egy kis lépés a politikai konszenzus felé, nagy lépés viszont a várakozók számára. Azt jelzi: talán tényleg fontosak.
Makroadatok és mikroaggodalmak. Miközben ugyanis hónapról hónapra gyönyörűbbnél gyönyörűbb egyensúlyi adatokat produkál az ország, egyre több apró repedés látható az amúgy továbbra is szinte kifogástalan képen. Legutóbb az októberi fizetési mérleg hiánya lett kevesebb a vártnál, de lényegében csak a “szolgáltatások” egyenlege vagyis a turizmus dinamikus bővülése mentette meg a helyzetet. Folytatódott viszont a portfoliótőke kivonása, és egyre nagyobbra duzzad az áruforgalom hiánya. “Mi lesz, ha kifullad az export, ami már így is alig-alig képes tartani az ütemet a behozatallal?” – teszik föl a kérdést az elemzők, akik szerint az utolsó két hónapban akár meg is duplázódhat a deficit, ráadásul nem sok jót várnak az év végétől a portfoliótőke kivonását tekintve sem. Vagyis egyelőre lehet büszkélkedni a makroadatokkal, lehet azt mondani, hogy egy-egy hónap adataiból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de talán néhány konklúziót mégsem ártana…
Valószínűleg nem változik a lakástakarék-pénztárak állami támogatása jövőre, ezért pedig egy perces felállással kell adózni a sokat szapult kisgazdáknak és talán Csúcs László józanságának. A kisgazdák voltak ugyanis azok, akik kivételesen józan érveikkel megtorpedózták a kormánypárti javaslatokat a parlamentben, amelyek felére faragták volna az állami támogatásokat, ezzel pedig padlóra küldték volna az ágazatot. Fideszes oldalon a régi nekibuzdulást érezhettük, ami szinte csak arról szólt, hogy a Horn-kormány által létrehozott intézményeket lehetetlenné tegyék és a saját maguk által kiépített lakástámogatási csatornákba folyassanak több pénzt. Mint elefántok a porcelánboltban, ismét a következményeket figyelmen kívül hagyva próbálták a maguk képére formálni a piacgazdaságot, most az egyszer azonban nem sikerült, és emiatt több tízezernyi megtakarító lélegezhet föl. Igaz, ami igaz, már kezdenek hozzászokni ahhoz, hogy ne bízzanak az államban és a kormányban, amely átlagosan négyévente készteti őket életük újragondolására.
