Vincze Miklós

A felhőkarcolók közt megbúvó villasor építését a kilencvenes évek elején állították le, most pedig egy fura zárványként létezik egy hétmilliós város közepén.

A férfi majdnem visszadobta a leletet, de végül csak bevitte egy múzeumba.

A hosszú időn át a bátorság legfontosabb fokmérőjének számító tevékenységre ma egy kisfiú bronzból készült alakja emlékeztet.

Képtelenségnek tűnik, hogy ennyi kapcsoló és potméter közt valaki tényleg képes lenne eligazodni, mégis egyedül az Egyesült Államokban naponta 23 ezer gép száll fel.

A számítógépes technika megjelenése előtt a filmek látványos jeleneteit képkockánként rögzítették, élethű hatást létrehozva ezzel.

Helló, globális felmelegedés!

A robotautózás óriási öröm – ennek az egykor rettegett dínónak legalábbis egészen biztosan.

Titkon reméljük, hogy a vérnyúl így se maradna ki a sztoriból!

A visszaépítésnél sokszor jóval látványosabb megoldások is léteznek – ehhez például elég volt néhány kilométernyi drót.

És nemsokára az étterem minden konyhai dolgozója robot lesz!

És finoman szólva sem volt túl sikeres.

A századelő szórakoztatóiparában olyan vakmerő vagy bizarr dolgokat vállaltak be, melyeket jó eséllyel sosem láthatunk már élőben.

Sőt, egészen a videokazetták és videomagnók nyolcvanas évekbeli tömeges elszaporodásáig igen népszerűek maradtak.

A történetet egy kicsit még bizarrabbá teszi, hogy Cage még javában éli az egyre rosszabb szerepeket kapó színészek életét, és esze ágában sincs beköltözni a temetőbe.

Gustave Eiffel ezáltal hosszú éveken át az élet császárának és a párizsi felső tízezer közepének érezhette magát. Szép munka, Gustave!

Persze csak kellően vakmerő kezekben!

A fotósok sokszor nem csak egyszerűen dokumentáltak, hanem igazi művészi képeket készítettek.

És persze teljesen használhatatlan is.

A kommunista Kelet-Németországban nem volt könnyű az egyházak helyzete.

Az Aral-tó 1960-ban még a világ negyedik legnagyobb tavának számított, néhány év múlva viszont akár a Balaton is megelőzheti majd.

A csacsi már idős volt, így a fotós szerint még segítettek is neki a várható szenvedések elkerülésében.

Hatalmas szolgálatot tett ezzel a nyugati országoknak, hiszen kiderült, hogy a rettegett gép feleannyira sem veszélyes, mint azt éveken át hitték.

A partra vetett, vagy eldobott szemét tönkreteszi a környezetünket, és pusztítja a fajokat, néhány rákfaj azonban örömmel beköltözik a menedéket nyújtó, nagyobb darabokba.

Ott egy csomó kőhordó a tér közepén, akkor bort árultak ott? Ha igen, akkor miért nem Borárus tér a neve?