A Japánban a harmadik és a hatodik század közt tartott Kofun-kor során a japán császári család, illetve az uralkodó osztály tagjait óriási, legtöbbször kulcslyuk alakú, kofunnak nevezett sírokban temették el, melyek hossza az alig néhány lépésnyitől akára négyszáz méteresig változott, természetesen az elhunyt társadalomban elfoglalt helyétől függően.
A legnagyobb ezek közül Nintoku császár V. századi sírja, mely az oszakai Saka Cityben áll, és teljes egészében víz öleli körbe:
Hasonló sírok közül eddig 161560-at fedeztek fel, de ezeknek csak egy elenyésző hányada volt érintetlen – a legnagyobb felfedezés Takamacuzuka 1972-ben megtalált, kirabolatlan sírja volt, melyben az uralkodó koposója körül, illetve belsejében kardokat, bronztükröket, fegyvereket, valamint más tárgyak egész sorát találták.
Na de miért épp kulcslyuk? A kör, illetve trapézforma egyesítésével keletkezett sír a kor embere szerint erőt és hatalmat sugárzott – maga a sír a kör alakú felső részben foglalt helyet, a temetés során folytatott ceremóniák pedig a trapézrészben folytak.
A test egy fakoporsóba került, melyet lapos kövekkel vettek körbe, és egy kőlappal fedték.
A sír padlóját sokszor kövekkel szórták fel, majd helyezték el rajtuk azokat a tárgyakat, melyeket az elhunyt jól használhatott a halál utáni életben is.
