Ne válaszd Melindát, a Teket, Mert azonnal rádküldjük a TEK-et.
Tisztelt ház, kedves betegtársak, drága főorvos úr!
Téged is annyi időbe telik felállítani, mint a Costa Concordiát.
Az előző Horthy-korszakban is az ment, hogy a nyílt piaci versenyben lemaradó rurális és dzsentroid Magyarország durwára berágott.
Ki kéne írni a határon, rovásírással is, hogy itt épp’ egy nemzet sűlyed el.
Szép, nyári este van.Jön a Szent Jobbhorog nagy körmenetben,Rángatja a sok jóllakott napközis,Zikkuratot épített a kertbenA főminiszter, egy tehetséges tesis.
Éltél ma már? Fülcsepp helyett egy csepp szolidaritás! Nem bírod a bevándorlókat? Tájékozódj, te hülye!
Nem trafikáznék, de most már késő. Mert jártamban-keltemben a Nemzeti Trafikok barnászöld portáljaiba ütközve ráébredtem, hogy többek és szebbek ők, mint egyszerű dohányboltok. Nézd meg, ó nyájas olvasó, hogy az NT portáljai a világ legkülönösebb kirakatai, mert olyanok, mint a vakablak.
Megfigyelték, hogy új arisztokráciánk, hehe, arcai milyen zsírosan fénylenek? Hogy mekkora hasak domborulnak a címlapokon? Hogy a Nemzeti Főrendezőből egy korrekt kondát ki lehetne hozni?
Ha én fideszes lennék (voltam, az elején, de midőn kiderült, hogy a pillanatnyi első miniszter úr egyszerre riszál balfelé és jobbfelé, libsit játszik, miközben az emdéeffel risztel és a pártháznak kapott tiszti klubot épp’ eladja, hogy abból aztán kistafírozzon ezt-azt, akkor kiléptem, épp’ húsz éve.
Ilyen széles alapokon nyugvó, kapuzárás utáni farost-cica kopogtat rurális ajtómon, írnám alá az újabb ilyen rezsicsökkentési izét. Mi? Mimi? Mondok Ez ugye egyrészt piacellenes, másrészt ki az a gabornya gyüvőtin, aki nem írja alá, ha azt kérdik: akarja-e hogy olcsóbb legyen holnaptól a brúgó, legyen ingyenebéd és nemzeti szexmasszázs?
Zárt ülésre hivatkozz, mivel arról tilos nyilatkozni, nem tudják bizonyítani, hogy hazudsz. Másnap a királyi tévé óriási anyagokat készít majd a rágalomról. És meglásd, föl fogják kapni a megélhetési koprofágok, a szesztől pozsgás pofijú kenetes idültek, aki az ország tejszínén szörföltek már a kádárizmus delelőjén…
Ez, hogya zelső miniszter úr a dohányzás elleni küzdelemér’ kap kitüntit a WHO-tól (who is who, ki a vasom az a who, auf Deutsch), ez a hét vicce.
Kicsit túl lett reagálva a Kerényi úr dumája, mintha súlya lenne, pedig nincsen neki.
A váci piacon szépkorú fiatal demokrata néni pakolja ki a tábláját, az a tragikusan hirtelenszőke típus, aki őszes feketére festi a haja tövét, hogyaszongya megvédjük a rezsicsökkentést. Kéne szólni, hogy nincs kitől. Rosseb se támadja a rezsicsökkentést, egyétek az ingyen ebédet, véreim, magyar proletárok, wazze…
Feljebb csúszott a vérhatár. Nemcsak a forróság meteoropatológiai izéi húzódtak feljebb, hanem az erőszak kultúrájának izotermái is. Bő évtizede dalmát vizeken kalózkodtunk, volt még pénz, értő kezek a szerb focimeccs mellé rendezték a horvát rockkoncertet egy városban, direkte, hogy folyjon a vér.