Mostantól minden év május 14-én megemlékezem azokról a honfitársainkról, akik ilyen nehéz körülmények között, értékelhető gondolatok nélkül élik a mindennapjaikat.
Szeretném, ha Magyarország 2015-ben egy szárny nélküli kerecsensólymot indítana ezen a dalfesztiválon.
És a kopasz fiúk, óóó, igen, ők is ott vannak, ők is elég jól megtanultak játszani a hangszerükön, ők is a Házban vannak.
Megkérdeztek egy nénit, éppen azt a nénit, akinek a kertjében érett a cseresznye, de néni azt mondta, hogy ő észre sem vette. Persze, hogy nem vette észre, szarik rá.
Költs el pár száz millió forintot a szervezésre, közvetítésre, autózó és motorozó hülyegyerekek meghívására.
Egyszer fedett fejjel ment ki az esőre többek között I. Géza, Rúzsa Sándor, Mracskó Mihály, vagy napjainkban Vastag Csaba is.
Nem lesz ott mindenki egy kicsit, vagy nagyon csúnyán bebaszva?
Ölni nagyon nyomasztó, még egy állatot is, ha neked magadnak kell eldöntened, hogy le fogod ölni.
Összegyűltek a kopaszodó férfiak és elénekelték, hogy hadd lobogjon! Ne hagyja ki!
Ha az a szikla megindul, faszkalapok, itt minden elpusztul.
Utolsó műtárgyunk pedig egy 21. századi Zuschlag a Markó utcai gyűjteményből.
Egyetlen esélyem maradt a kiemelkedően magas olvasottság elérésére.
Szegedi Csanád a tenyerébe temette az arcát, és sírt.
A nap a szemembe sütött, így el kellett érnem az árnyékot, hogy lássam, a veszedelmes intézkedésben részt vevő rendőrök kezében piroslik valami.
Gerlóczy Márton ultimátumot intézett a kormányhoz.
Hogy az istenbe nincs a közmédiában egy ember, egyetlen ember, aki élő adásban egyszer csak feláll, és azt mondja, én ezt nem csinálom tovább?
Gondoltam, ha már itt járok, beütök valamit az oldal keresőjébe. „Nincs találat a keresett zsidó kifejezésre.”
Az utca népe tehát felkészült, hogy döntsön sorsáról.