Újabb megrázó fordulat történt Szegedi Csanád életében. Az ismert politikus Patagoniában töltötte jól megérdemelt szabadságát. Egy reggelen, szokásos óceánparti sétája alkalmával óriási zajra lett figyelmes. A pingvinek fejvesztve menekültek, valami hatalmas tárgy közeledett a vízben. Egy kardszárnyú delfin volt az. Csanád úgy megrémült, hogy földbe gyökerezett a lába, és nem tudott elmenekülni. Ahogy mondta, abban a pillanatban lepergett előtte élete roppant tanulságos filmje, és azt hitte itt a vég, egy delfin gyomrában végzi. A delfin azonban ekkor hirtelen oldalt vetette magát, és Csanádra nézett.
– Te vagy az, Csanád? – kérdezte.
– Én vagyok.
– Nem ismersz meg? Teri vagyok, az ükanyád!
Szegedi Csanád a tenyerébe temette az arcát, és sírt.
– Mi a gond, édes fiam – kérdezte a delfin.
– Annyira szégyellem magam.
– Miért, fiam?
– Olyan egy barom vagyok.
– Ne mondj ilyet.
– De igen! Te nem tudod, mit mondtam annak idején a Kovács Sanyinak, miután megnéztük a Szabadítsátok ki Willy-t a miskolci Béke moziban.
– Mit mondtál?
– Azt, hogy ez egy ócska szar giccs.
A delfin elhallgatott.
– Utálom magamat, Teri mama. Utálom! – üvöltötte Csanád, és a földre vetette magát.
– Semmi baj, fiam. Csak sírjál, csak sírjál – mondta a delfin.
Fotó: MTI / Kovács Attila
