Az elmúlt héten három ismeretlen ismerősömet kellett törölnöm a közösségi oldalamról, akik az utóbbi időben az elkeseredettségüket és tájékozatlanságukat a Jobbikba vetett bizalomra cserélték, mindhármuk huszonéves lány volt, szelíd bizonytalanból lett mérges remény. A mérgük érthető: öngyilkosjelöltek visszataszító harcát szemlélik, romlott társaságok vicsorgó csatáját, és úgy gondolják, hogy ezen most már tényleg változtatni kéne, más út, más választás pedig nincsen. Ha fidesznek vagy összefogó kormányváltónak lennék, nagyon sürgősen elkezdeném dicsérni az ellenfelemet, és abbahagynám ezt a marakodást, mert, amit most csinálnak, az katasztrófához vezet. Két oldalról rugdosnak, taszigálnak egy hatalmas sziklát egy szakadék tetején, amely egyre jobban kilazul. Odalent a völgyben, egy kis faházban a béke lakik. A viszonylagos. De ha az a szikla megindul, faszkalapok, itt minden elpusztul.
