1956-ban összefogtunk a szovjetek ellen, manapság inkább egymást fojtanánk meg egy kanál vízben, ha nemzeti ünnepünkön találkozunk egymással. Idén honfitársi összecsapásra Békemenet és központi megemlékezés hiányában valószínűleg nem kerül sor, de összeszedtük a rendszerváltás utáni október 23-ai ünnepségek legnagyobb balhéit.
Fekete kisbusszal hozták a budapesti Kölcsey gimnázium öt tanárának felmondását; a többi tanárt is kirúgással fenyegetik, ha újból sztrájkolnának – mondták a 24.hu-nak a hétfőn előbb az iskolánál demonstráló, majd petícióval a Belügyminisztériumig vonuló szülők, diákok, tanárok és szimpatizánsok, akiket egész nap videóval követtünk.
A pénztárcán érződik legjobban a fájdalom, de hiába volt meg eddig minden lehetősége az Európai Uniónak arra, hogy változásokat kényszerítsen ki Magyarországon, ezek nem működtek. Azért nem, mert politikai akarat csak most lett hozzá, még ha a magyar kormány a gyors megegyezés reményéről kommunikál is a helyreállítási pénzek ügyében. A Harcaink befejező része.
A jogállami mechanizmust azért kellett megalkotni, mert a tagállamokat leginkább a pénztárcájukon keresztül lehet motiválni, és szükség volt egy olyan eszközre, amely gyengébb az addig létező brutális opciónál. Végül persze valami egészen más született, mint amire eredetileg kitalálták.