Az egyikük a volt fõvárosi fõügyész, Bócz Endre: azt a kérdést járja körül, hogy mi is a hivatali visszaélés, vajon megállhat-e egy ilyen vád. Arra emlékeztet elõször is, hogy a „korábbi hírek szerint a szóban lévõ legfõbb ügyészi indítványhoz a mentelmi bizottság elnöke, dr. Rubovszky György, aki, mielõtt politikusnak állt volna, büntetõjogászként is igen jó hírnévnek örvendett, jogi megfontolásokra utaló szavakkal kért kiegészítõ tájékoztatást, tehát lehetnek annak kétséges pontjai.”
Azután kifejti: „Egységes az a felfogás, hogy mind a hivatali kötelességszegés, mind a hatáskör túllépése és a hivatali helyzettel való egyéb visszaélés önmagában csupán fegyelmi vétség; bûncselekménnyé csak akkor minõsül, ha szándékosan – vagyis a kötelesség, illetõleg a hatásköri korlát, avagy az adott helyzetben követelményszerû magatartás tudatában, tehát kötelességellenes voltát felismerve – s egyúttal céltudatosan követik el.”
Végül felidézi mindazt, amit egyáltalán ma tudunk a fõügyészi vádról: „Visszatérve a kiindulóponthoz: a Gyurcsány-levél szerint a legfõbb ügyészi indítványban az áll, hogy a kérdéses, 2008. májusi megbeszélés végén a volt miniszterelnök a befektetõket „támogatásáról biztosította, s ezzel lényegében döntést hozott a beruházás jövõjérõl”.
Hogy elég lesz ez? Megáll-e így? Bócz nem jósol. De van egy különös megjegyzése: „Valami titoknak kell itt lappangania.”
A másik töprengõ sem mond ítéletet. Patai Ambrus csak rácsodálkozik: „Gyurcsány vád alatt?” Majd az LMP-s feljelentésre emlékeztet, mint az ügy elinditójára: „Schiffer szerint Gyurcsány Ferenc ezt a bûncselekményt a „King’s City” nevû komplex turisztikai projekt Sukoró község külterületén megvalósuló nagyberuházással összefüggõ közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentõségû üggyé nyilvánításáról szóló 83/2009. (IV. 10.) kormányrendelet megalkotása során elkövetett mulasztással valósította meg. Schiffer feljelentése szerint e kormányrendelet elfogadása elõtt nem készült hatásvizsgálat, és a társadalmi szerveknek nem volt módjuk a beruházással kapcsolatban véleményt mondani, ezzel sérült a jogalkotásról szóló törvény.”
Õ úgy látja, hogy van e vádban valami zavar, mert „…az a tény tehát, hogy az ominózus kormányrendelet elfogadása elõtt jogalkotói mulasztások történtek, nem alapozhatja meg a vádat. A mulasztásokat ráadásul nem a volt miniszterelnök követte el, mert a két hivatkozott törvényben szereplõ kötelezettségek nem a miniszterelnököt terhelték. Nem az õ munkaköri feladata volt a kormányrendelethez a hatástanulmány elkészíttetése, a rendelettervezet társadalmi egyeztetése, hanem az elõkészítõ tárca vezetõjéé.”
Vagyis szerinte a vád nem áll meg. Mert szerinte: „A kormányfõi posztból fakadó felelõsség nem jelenti azt, hogy valamennyi kormánytag vagy kormánytisztviselõ mulasztása megalapozhatja a miniszterelnök büntetõjogi felelõsségét.”
S végül a lezáró kérdés: kíváncsian várjuk, „mikor áll elõ az LMP a mai kormányfõvel szemben hasonló feljelentéssel a hasonló jogalkotói mulasztások, a hivatali hatalommal való visszaélés sorozatos elkövetése miatt”.
(A cikkek az ÉS-ben olvashatóak!)
