Nézve a parlamenti vitákat, úgy tetszik, az ellenzéki pártok közül egyedül az LMP-t veszi komolyan Orbán Viktor. A miniszterelnök úgy szól önhöz a patkóban, ahogyan vele beszélt annak idején Antall József: jobbára kedvesen, oktatóan, csak olykor kioktatóan.
A történelem sosem ismétli önmagát. Nemcsak a pártok mások most, mint a rendszerváltás idején, hanem a történelmi kontextus is. Azt viszont elismerésnek veszem, hogy az LMP fellépése emlékeztet a Fidesz kezdeti parlamenti politizálására, és az 1990-es kegyelmi időszakra, amikor az ellenzék és a kormánypártok szóba álltak egymással.
Vajon őszinte Orbán tiszteletteljes stílusa – szerette ő egykor például a kisgazdákat is – vagy csupán taktika?
Az engem nem érdekel. És az sem érdekel, hogy a múlt századi politikai kategóriáknál – konzervatív, szocialista, liberális – leragadt valóságmagyarázók hová sorolnak bennünket. Az LMP ökopolitikai párt, és az ellenfeleivel szemben rég túljutott az identitáskeresésen. Történetesen egy politikai identitásra szerveztünk pártot.
Kattintson Schifferért – Képgaléria (Fotó: Neményi Márton)
Megalakulásunkkor világossá tettük, hogy számunkra az ökopolitika sokkal több, mint környezetvédelem. Összetartó társadalmat szeretnénk, amely az igazságosságra épít, és esélyt teremt a szegények számára. Emellett fontos, hogy demokráciánkat ne a tekintélyelvűség, hanem az állampolgári részvétel irányába újítsuk meg. A gazdaságban pedig zöld fordulatot hirdetünk. Az egész világon kézzelfogható közelségbe került az erőforrások kimerülése, a földek, vizek elszennyeződése. Nyilvánvaló, hogy az eddigiektől gyökeresen eltérő paradigmában kell gondolkodni. Az ökopolitika ellenfele a technokrata és a többfajta hangszerelésben létező populista politika. Orbán Viktor sikeresen egyesíti magában mindkettőt.
Mi az LMP taktikája a Fidesszel kapcsolatban? Szimbolikus ügyekben – Trianon emléknap, kettős állampolgárság – Orbánékkal szavaztak. Miközben hangzatos sajtóközleményeket fogalmaznak például úgymond a Fidesz dilettantizmusáról.
Lehet, meglepő, de nekünk nem az tölti ki a mindennapjainkat, hogy azon gondolkodjunk, merre mozog a Fidesz, és mit akar az MSZP meg a Jobbik. Mondjuk, amit helyesnek tartunk. Az egyik oldal megköveteli, hogy a posztkommunistákkal indítsunk közös főpolgármester-jelöltet, különben bebizonyítjuk, hogy nem lehet más a politika. Amikor pedig éles kritikával illetjük az Orbán-kormány tevékenységét, a másik oldal szintén azt a következtetést vonja le, hogy na, ugye hogy nem lehet más a politika.
Valamilyen viszonyt csak ki kell alakítani a többi parlamenti párthoz.
Arra készülünk, hogy a ciklusfelezőnél kormányképes alternatívát tudunk felmutatni, és adott esetben 2014-ben leváltjuk ezt a kormányt. Ez a viszonyunk. Fő célunk, hogy átrajzoljuk Magyarország politikai térképét. A szimbolikus kérdésekről pedig annyit: igenis létezhet olyan párt, amely tisztességesen és nyíltan beszél Trianonról, elfogadja a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ugyanakkor fellép, mondjuk, a jogkorlátozó három csapás törvény és egyáltalán a szegényellenes politikával szemben.
És mi a helyzet a Jobbik „kezelésével”? A két párt képviselői egymás mellett ülnek az Országgyűlésben. A megalakulás napján a jobbikos frakcióból rasszista megjegyzéseket kapott az önök roma képviselője, Osztolykán Ágnes. Főleg kisebbségi ügyekben mindennaposak voltak a kemény szóváltások. Ehhez képest a minap ön és Gaudi Nagy Tamás szinte egymás vállát lapogatva állt ki sajtótájékoztatni egy bizottsági ülés után. Az ülésteremben is gyakran jókat mulatnak a jobbikos poénokon, hogy aztán persze lefagyjon a mosoly egy-egy cigányozás alatt. Az LMP frakcióülésein szóba kerül, hogyan kezelhető ez az abszurd helyzet?
Persze. De abba a pszichologizálásba nem gabalyodnék bele, hogy milyen mellettük ülni.
Pedig érdekes volna.
Inkább az ön által is említett konkrét ügyről beszélnék: amikor beszóltak Osztolykán Áginak, tényleg megfagyott a levegő.
És aztán mi történt?
A folyosón körbeállták őt a Jobbik legradikálisabbjai, de egyáltalán nem támadóan. Furcsa, őszintének ható érdeklődést éreztem. Egyszerűen beszélgetni akartak vele, mert mint kiderült, korábban sosem váltottak szót cigány politikussal.
Az LMP és a Jobbik között lehet szó együttműködésről?
Bizonyos kérdésekben létezik egyetértés. Együttműködés viszont elképzelhetetlen egy olyan párttal, amelyik még az országgyűlési vitákban is menetrendszerűen kérdőjelez meg demokratikus alapértékeket. Plenáris vagy éppen bizottsági ülésen, ahányszor diszkriminatív, megbélyegző megjegyzés hagyta el a jobbikosok száját, ha lehetőségünk volt rá, szót emeltünk a jelenség ellen. És így lesz ez a jövőben is. Sajnos a kormányoldal, úgy tűnik, a rosszízű szóviccekre érzékenyebb, mint az emberi méltóságot sértő parlamenti megnyilvánulásokra.
Lehetséges civilizálni a jobbikosokat?
Nem akarom magam illúzióba ringatni. A parlamenti vitákban mégis azt érzékeltem, hogy ha az ember türelmes, és elmagyarázza, morálisan miért tarthatatlan, amit ilyenkor a Jobbik képvisel, általában abbamarad, vagy legalábbis alábbhagy a mocskolódás. Egy felszólalásomban kiálltam a gárdisták egyesülési szabadsága mellett, egyúttal pedig azt is elmondtam, hogy ez a jog megilleti a felvonulni vágyó melegeket és leszbikusokat is. Meghallgattak, méghozzá úgy, hogy közben nem tört ki nyílt színi buzizás. Persze elkezdhetnénk rasszistázni és kivonulni, volt rá példa a magyar parlamentben. Hisztériát rendezhetnénk, és azt gondolhatnánk, hogy na, ma megtettük, ami egy demokratától elvárható. Ostobaság lenne. Már csak azért is, mert a Jobbik-frakció, mint ahogy a szavazóközönségük is, heterogén, van köztük sok olyan, aki nem rasszista és nem homofób. Viszont radikális változást akarnak. Megjegyzem: mi is radikális változást szeretnénk. Csak nagyon másképp.
Komolyan mondta, hogy 2014-ben le akarják váltani a Fideszt?
Komolyan. De ennél fontosabb, hogy semmiféle taktikai megfontolásból ne engedjünk alapvető céljainkból, elveinkből, értékeinkből. Ha a kormányképes alternatívának az az ára, hogy nekünk hirtelen a fosszilis energia lobbit kellene támogatnunk, ha az lenne a nyerő, hogy a benzinárak radikális csökkentését hirdetjük, akkor inkább maradjunk kis párt. Hiszem azonban, hogy tisztességesen politizálva is van esély arra, hogy négy éven belül legalábbis a Fidesszel azonos súlyú lehet az LMP.
Hogy az LMP mekkorára nő és mire lesz képes, abban van szerepe annak, hogy Orbánnak mi a terve önökkel.
Engem tényleg nem nagyon érdekel, hogy a Fidesz mit szeretne úgymond velünk. Azt tudom, hogy mi mit szeretnénk: elküldeni őket 2014-ben. Mindig is mélységesen untattak politikai erők taktikázásairól szóló történetek. Az igazi politika nem erről szól. Azt kell nézni, ki mit kínál az ország számára. Akik szerint azért szerveztünk pártot, hogy segédhajót ácsoljunk vele a Fidesznek vagy a szocialistáknak, csalódni fog. A szocialisták már csalódtak, és ha a Fidesz ebben hisz, ő is csalódni fog.
Értem, hogy önt nem érdeklik a machinációk. De ettől még más pártokban – az elvi kérdésekkel és a szakpolitikával foglalkozók mellett – vannak machinátorok, kampánymérnökök, hatalomtechnikusok, akik azon is agyalnak, mihez kezdjenek a többi párttal. Nem kis részben az ő révükön tűnt el például a kisgazdapárt, vérzett el MDF, a MIÉP. Nem kell szeretni ezt a gyakorlatot, követni pláne nem, de tudomást sem venni róla, meglehet, veszélyes.
A választási küzdelemben fokozottan figyelnek egymásra a pártok, ez természetes. De hogy nyugalmi időszakban is az kösse le mindenki figyelmét, miként igazodjon a többi szereplőhöz – ez abszurd. Az ilyen észjárás szül olyan őrült gondolatot, amilyet a szocialista Szanyi Tibortól hallottam. Egy interjúban közölte, hogy az LMP a Fidesz csatlósa, de azért ő nem adja föl a reményt, hogy közös főpolgármester-jelöltet állítsunk.
Bár nem sikerült közös jelöltet találni, állítólag van esély arra, hogy az MSZP-s Horváth Csaba az utolsó pillanatban visszalép Jávor Benedek javára.
Engem ez sem érdekel. Inkább azzal foglalkozom, hogy sikerre vigyük Bence kampányát.
Az LMP-nek van már a stratégiáért felelős Országos Politikai Tanácsa, van operatív igazgatója és van öt szakkabinetje. Professzionalizálódnak?
Egyszerre jó és idegesítő az LMP működésében, hogy lassú, szerves fejlődésben bomlik ki. A kormányképes alternatívához a népszerűségi mutatók javításán túl az intellektuális és a szervezési tartalom fejlesztésére is szükség van.
A többi parlamenti pártban papíron és a gyakorlatban is egyetlen főnök áll a hierarchia csúcsán…
Ez is csak egy rögzült séma.
Az. Az LMP kíván ezen séma felé közeledni?
Nem. Nincs ok felülvizsgálni az eddigi működésünket. Kollektív vezetői testület irányít, két-három szóvivővel.
Foglalkoztatja önt a személyes népszerűsége? Olvastam a Magyar Narancsban, hogy a tavaly szeptemberi kongresszuson még mindössze öten mondtak önre nemet, a legutóbbin viszont a százhúszból negyvennyolcan.
Ez tényszerűen nem igaz. Már szeptemberben sem öten, hanem tizenheten mondtak rám nemet. Másrészt a két kongresszuson eltérő szisztéma szerint választottak a küldöttek. Amíg kicsik voltunk, tagjaink a bázisdemokratikus vezetőségválasztásokon rögtön pajzsra emelték a főkutyákat. A sikeres országgyűlési választás után viszont csomó új ember jött a pártba, ők gyakran csak a saját megyéjük LMP-seit ismerik személyesen, és taktikázgatnak az érdekükben – immáron küldötti rendszerben. Engem nem elsősorban a népszerűségem érdekel, sokkal inkább az elfogadottságom. Mivel az alapítók egyikeként frakcióvezető lettem, felelősségem is van a párt összetartásában. Ennek érdekében nyilván nekem is időről időre ki kell vívnom az egyre gyarapodó tagság bizalmát, amely számára nem evidencia, hogy mondjuk Jávor Benedek és én vagyunk a górék.
Áprilisban a következőt nyilatkozta a leendő parlamenti szerepfelfogásukról: „Egy-egy gombnyomás előtt kikérnénk a választóink, szimpatizánsaink véleményét arról, hogy mit gondolnak az aktuális törvényjavaslatokról.” Most, bentről is tartja még ezt a naivul hangzó vállalást?
Egyáltalán nem naiv az a vállalás. De sajnos, amikor a kormánytöbbség időnként azt sem teszi lehetővé, hogy maga az LMP-frakció megvitassa az egyes törvényjavaslatokat, a választóinkkal való konzultációra végképp nem jut idő. Volt rá példa, hogy a kormány hétfő reggel tolt be egy törvényt, amelyről délután már tárgyalt az Országgyűlés. Nyilván a nemzeti együttműködés jegyében tette mindezt.
Mi a különbség az Orbán-féle nemzeti konzultáció és az LMP-s tagság kikérdezése között?
Az Orbán-féle akció nem más, mint show-műsor.
Alighanem.
Szemben a tévhittel, miszerint egy párt a különböző oligarchák lobbi fóruma, mi azt gondoljuk, hogy a párt az állampolgári részvétel legalapvetőbb helyszíne.
Önök komolyan veszik a beérkező javaslatokat?
A párton belüli disputák során számos olyan kompetens párttag tűnt fel, aki jól érvelhető, a programunkba illeszkedő álláspontot fogalmazott meg. Például a gazdasági-pénzügyi törvénycsomag kapcsán több javaslatunkhoz ők instruálták a felszólaló képviselőnket.
Erős lehet a tagság. Értelmiségi, elit.
Ez is egy gyakori vád velünk kapcsolatban.
Vád?
Az MSZP-nek és a Fidesznek nem értelmiségi a tagsága? Dehogynem. És hány munkásember van a frakciójukban? Nekünk legalább a jelöltjeink között akadt jó néhány kétkezi.
Hány arca lesz a pártnak?
Ez megint egy séma.
Nem tudok ma olyat kérdezni, hogy ne borítsam ki vele.
Amint megszülettünk, a torkunknak szegezték, hogy na, kik az arcok. Győzködtek bennünket, hogy jó fejek vagytok ugyan, de ha nincsenek arcok, nem kerültök be az Országgyűlésbe.
Kik győzködték?
A külvilág. A sajtó. Mi pedig engedtünk, szétnéztünk, honnan tudnánk valami neves arcot leakasztani.
Félreért. Nem azt „kérem számon”, miért nem hozták be a lista élére Schiffer helyett, mondjuk, Cserhalmi Györgyöt.
Egészséges szervezetet szerintem csak szerves fejlődés képes kitermelni. Kizárólag ilyen folyamatban tudnak föltűnni és letűnni figurák. Nem kell ezt túlgondolkodni. Most, hogy parlamenti párt lettünk, nagyobb a felületünk, nem csak egy ember számára van hely, és már most látszik, kik a további arcok.
Kik?
A választások után rengeteg félelem volt bennünk, hogy egyáltalán föl tudjuk-e venni a tempót. Sikerült. Meg kell említsem Scheiring Gábort, aki ősszel még Cambridge-ben készült tudósnak, de meggyőztük, jöjjön inkább politikusnak. Ma ő fogalmazza meg a Fidesz gazdaságpolitikájának egyetlen markáns ellenpontját. Továbbá kedvelem Vágó Gábor one man show-it, és nagyra tartom Osztolykán Áginak az oktatási bizottságban végzett munkáját.
Egy régi interjújában politika haszonlesőktől tartott. Vannak?
A frakcióban és a pártvezetésben nincsenek. Helyben, az önkormányzati választásra készülve persze elkezdtek kopogtatni. El kell őket hajtani.
Sikerül?
Az egyik budapesti kerületben egy politikai hajótörött egyszerre ajánlott pénzt és paripát a Fidesznek meg nekünk, hátha valaki befogadja. Mindkét helyről el lett zavarva. Úgy hallom, egyre többen revolverezik azzal a helyi embereinket, hogy régóta ismernek engem. Kénytelen voltam írni egy körlevelet, hogy ha valakit szeretnék egy szervezet figyelmébe ajánlani – ilyen egyébként még egy se volt -, akkor majd én szólok a szervezőknek. Vagyis, aki rám hivatkozik, hazudik. Egy biztos: ha be is keverednek valahogy ilyen figurák, a párt erős belső etikai rezsimje hamar kidobálja majd őket.
