Durván és egyértelműen fogalmaztak 2009-ben a Bajnai-csomag pontjai. Például a táppénz kapcsán így: „a táppénz általános mértéke 60 százalékra csökken”. Egészen más az Orbán-csomag (alias Széll Kálmán Terv): „2011 július 1-ig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium felülvizsgálja a táppénz-folyósítás szabályait”.
Ha a szöveget betű szerint értelmezzük, akkor akár azt is gondolhatjuk, hogy az Orbán-kormány megemelné a táppénzeket, korrigálná a Bajnai-kormány megszorító intézkedését, amelynek a jelenlegi kormány – eddigi megnyilatkozásai alapján – nem tekinti magát szellemi örökösének. A kiadáscsökkentő csomag nagysága (jövőre 550, 2013-ban 902 milliárd forint) azonban éppen az ellenkezőjére enged következtetni. Kemény beszédhez szokott a választó a megszorító csomagok kapcsán eddig, ám az Orbán-kormány egész más stílusban kommunikál a korábbi kormányokhoz képest.
Hasonló jellegű bizonytalanságok vannak a csomag más pontjaival kapcsolatban is. 2012-ben 195 milliárd megtakarítás származik a foglakoztatás és a munkaerőpiac területéről, és 93 milliárd forint a nyugdíjrendszer átalakításából – Matolcsy György kedden elhangzott előadása szerint.
A munkanélküliségi segély rövidítéséről – amiről korábban Orbán Viktor a Wall Street Journalnak hivatkozott, nem esett szó – ami persze nem jelenti azt, hogy erre nem is kerülhet sor, a bejelentett csomag erre sem ad választ. A rokkantnyugdíjazási rendszer szigorítását viszont egyértelműen tartalmazza a csomag. Az idei költségvetés 279 milliárd forint korhatár alattiaknak járó rokkantsági nyugdíjat irányoz elő, a 195 milliárd ehhez képest is jelentős összeg.
Illusztráció: Neményi Márton / fn.hu
A nyugdíjrendszer átalakításánál sem egyértelmű, hogy a 93 milliárd forint megtakarítás csak a korhatár alatti nyugdíjazás eltörlése miatt áll elő, vagy esetleg megszűnik a részben még mindig (a gazdasági növekedéstől függően) jövedelemalapú nyugdíjindexálás (emelés) is. Persze ez utóbbi kérdés akkor merülhet föl, ha a kormány valóban hisz az általa vázolt dinamikus növekedési pályában. Hasonló kérdések megfogalmazhatók a program sok más pontját illetően is.
A GKI Gazdaságkutató gyorselemzése is azt emelte ki: a bejelentések nem adnak elég információt arról, hogy a kitűzött célokat hogyan kívánják elérni. Az elemzők szerint vázolt nagyságrendek a legtöbb esetben irreálisnak tűnnek. Hasonló módon a részleteket hiányolták a külföldi elemzők is.
Az információkat vélhetően csöpögtetve, a beterjesztett parlamenti törvényjavaslatok nyomán ismerik majd meg a választók, nem pedig egyszerre, mint az eddig szokásos volt a megszorító reformcsomagok esetében.
