Oszkó: fogadtam Varga Mihállyal

(Oszkó nem marad csendben és Dugovics Tituszként rántja magával, aki támadja. A volt pénzügyminiszter csendes elemző maradna, ha a jelenlegi kormány nem támadná. Erről itt olvashat bővebben.)

A sukorói kaszinóberuházás ügyében a KEHI minap feljelentést tett az ügyészségen. Ön ugyanebben az ügyben indított pert még 2009-ben. Mi a különbség a két ügy között?

Én a telekcsere semmisségének megállapítása érdekében indítottam pert, ami valójában az egyetlen eddigi tényleges aggály vagy kétség a sukorói beruházással kapcsolatban. Az államot egyébként a beruházásból semmilyen más tekintetben kár nem érhette, sőt egy ilyen méretű turisztikai beruházás nyilvánvalóan az ország érdekeit szolgálta volna, persze csak szabályos telekügyletek mellett.

A turisztikai célú óriásberuházás előkészítésére a Nemzeti Vagyonkezelő kötött telekcsere-szerződést egy magánszeméllyel, aki a beruházó kvázi megbízásából járt el. Ez kellett ahhoz, hogy lehetősége legyen a beruházónak egyáltalán valahol építkezni. 2009 őszétől azonban számos olyan adat látott napvilágot, melyből kétségessé vált, hogy megfelelő értéken történt-e a telekcsere, ezért pert indítottam a telektulajdon visszaszerzésére és a szerződések semmisségének megállapítására. Emellett ahhoz, hogy a turisztikai épületegyüttesben kaszinó működhessen, a beruházó koncessziós jog megszerzésére is pályázott. A koncessziós pályázatnak része volt, hogy olyan pályázó nyerhet, aki meg tudja nevezni azt az ingatlant, ahol ezt a beruházást végre fogja hajtani. Tehát amikor a koncessziós pályázatot elbíráltuk, szempont volt az is, hogy van-e olyan telek, ahol ez a koncesszió megvalósulhat.

Fotó: Kummer János / fn.hu

Meddig…

A már kiírt koncessziós pályázatot 2009. augusztus 14-ig kellett elbírálnom. Addig csak olyan értékbecslés volt a birtokunkban, ami azt támasztotta alá, hogy megfelelő értékelés mellett történt a telekcsere. Ebben az időpontban az ingatlanok értékkülönbözetét felvető komoly szakértői vélemény nem volt ismert. Az ÁSZ jelentése is csak augusztus végén jött ki. Az ügyészségi értékbecslés még később vált ismertté. Azoknak az ismeretében arra jutottam, meg kell indítani egy eljárást, aminek a célja a telekcsere semmisségének a megállapítása. Olyan mennyiségű aggályok vetődtek fel, hogy azt gondoltam, ez a felelősségteljes eljárás. Erre ősz végén került sor. Előtte csak civakodás folyt a telekcserével kapcsolatban, de már volt egy érvényes szerződés. A koncessziós szerződés elbírálásának időpontjában bár tudtuk, hogy sokan támadják a telekcsere-szerződést, nem volt olyan jogi körülmény, ami alapján azt kellett volna feltételeznünk, hogy valóban megkérdőjelezhető a telekcsere érvényessége. Ez kifejezetten határozottan szerepelt a döntés-előkészítő iratokban. A pályázati döntés-előkészítő bizottság számára sem volt kétséges addig, hogy az ingatlan a beruházó rendelkezésére áll.

Ezeket a döntés-előkészítő iratokat minden esetben a Pénzügyminisztérium munkatársai készítették?

Nem. A pályázati értékelő bizottság egy független bizottság. Két pénzügyminisztériumi munkatárs és négy másik tag volt más hivatalokból. Én pedig a végső döntéshozatali javaslatukat kaptam meg. Miután erről számos téves vagy hamis információ látott napvilágot az elmúlt napokban, a konkrét döntéshozatali javaslatot a blogomon is nyilvánosságra hoztam, hogy világossá váljon, a pályázat nyertesének kihirdetése a jogszabályoknak és az apparátus javaslatának megfelelően történt, és minden ezzel ellentétes állítás alaptalan.

2009. április 16-án lett ön a pénzügyminiszter. Április 9-én, egy héttel korábban nyilvánították kiemelt beruházássá a sukorói kaszinóprojektet. Mi volt az első gyanús jel az ügyletben?

Április-májusra az ügyészség a MAGOSZ kezdeményezésére nyomozást rendelt el. Kifejezetten telekcsereügyben. Azt láttam, hogy ezt sokan támadták. Főleg politikusok. Ezért óvatos is voltam, mert a támadásnak politikai okai is lehettek. Felelős pozícióban az ember nem szeret tévedni. Egyik vagy másik irányban sem akartam rossz döntést hozni. Az volt az álláspontom, hogy nézzük meg, volt-e a telekcserével kapcsolatban gond. Ha igen, akkor magunk járjunk el, de közben a teljes beruházás kapcsán hozzuk meg azokat a döntéseket, amiket kell. A koncessziós szerződést úgy kellett megkötnünk, hogy ha nincs megfelelő ingatlan a beruházás végrehajtására, nincs érvényes telekcsere-szerződés, akkor a koncesszió jogát is el kell, hogy veszítse a beruházó.

Végül idén január elején vesztette el ezt a jogát a beruházó…

A beruházó az előkészítés közben azt is kérte, ne kelljen neki 2011. január 1-jére bizonyítani, hogy a beruházáshoz megfelelő ingatlannal rendelkezik. Érvelt azzal is, hogy ez nem volt feltétel a pályázati kiírásban. Későbbi határidőt szeretett volna erre, de ezt nagyon határozottan visszautasítottuk. Azt mondtuk, hogy 2011. január 1-jére mindent tisztáznia kell. Nem lehet semmilyen aggály. Ha ezt nem tudja teljesíteni, akkor elveszti a koncessziós jogát.

A Magyar Nemzet február első hétvégéjén írt az ügyről. Ön a minap az MTV reggeli műsorában azt mondta, az állam azzal járt jól, hogy megkötötte ezt a koncessziós szerződést…

Így van. Volt egy pályázat…

De miért kellett megkötni a szerződést? Miért nem lehetett azt elutasítani akkor? Miért jobb ez így?

Volt egy kiírt pályázat, amire volt egy szabályos beérkezett pályázat. A pályázati értékelő bizottságnak is az volt az előterjesztése, hogy ez egy jogszabályoknak megfelelő, értékelhető pályázat. Találhattunk volna okokat az érvénytelenné nyilvánításra, ha a telekcserébe kapaszkodunk, de azok után, hogy a pályázati értékelő bizottság leírta nekem, hogy a döntés meghozataláig semmi olyan tény nem került a birtokukba, ami alappal kérdőjelezné meg a telekcsere érvényességét, erősen mondvacsinált indok lett volna. Jelzem, azóta sem született olyan bírósági döntés, ami megerősítette volna, hogy értékaránytalanság volt a telekcserében. Készültek értékbecslések, de még mindig több olyan értékbecslés van, amelyek azt támasztják alá, hogy rendben volt a telekcsere, és egy darab olyan értékbecslés született az ügyészség felkérésére, ami azt mondja, hogy ez nem volt rendben. Ha én úgy utasítok el egy pályázatot, hogy nem vagyok biztos abban, hogy erre volt jogom, akkor olyan helyzetbe hozom a magyar államot, hogy a beruházó akár követeléseket is megfogalmazhatott volna az állammal szemben. Ahogy említettem, arra is ügyelnem kellett, hogy a nagyhangú politikai balhécsinálóknak se engedjek olyan módon, és ne hozzak olyan döntéseket, amelyekkel végül a magyar államot hozom hátrányos helyzetbe.

Követelhettek volna az államtól? Milyen alapon?

Érvelhet a pályázó azzal, hogy benyújtott egy érvényes pályázatot, amivel a kiírás feltételeinek teljes egészében megfelelt. Mi a pályázatot elutasítani legfeljebb a telekcserével kapcsolatos bizonytalanságokra hivatkozással tudtuk volna, ami egyébként szintén kiderült a döntés-előkészítő iratokból. Ezen bizonytalanságok kimenetele akkor azonban meglehetősen kétséges volt. A beruházó mindig is azzal érvelt, hogy a telekcsere szabályosan létrejött, s ezzel szemben akkor hathatós jogi érveink még nem is voltak. Ha pedig így volt, milyen alapon fosztottuk volna meg őt attól, hogy egy szabályos pályázat keretein belül koncessziós szerződéshez jusson? Ezzel szemben azzal, hogy érvényesnek nyilvánítottam a pályázatot, és megkötöttem a koncessziós szerződést, de nagyon kemény feltételeket írtunk bele – például, hogy későbbi időpontban is igazolni kell az ingatlan rendelkezésre állását – akkor maximálisan megvédtem a magyar állam érdekeit, miközben teljes egészében jogszerűen és a szakmai előterjesztésnek megfelelően jártam el. Mert ha tényleg gond volt a telekcsere-szerződéssel, akkor a koncessziós jogot úgyis elveszti a beruházó. Viszont miután aláírta a szerződést, tehát pluszkötelezettséget vállalt a pályázathoz képest – mert mint mondtam, abban nem volt előírva, hogy neki később is tudnia kell igazolni az ingatlan rendelkezésre állását – ha ezt elfogadta szerződésben, akkor utólag semmilyen módon, semmit sem tud követelni a magyar államtól. Hiszen a pályázata érvényes volt, megkapta a koncessziós jogot, de a saját maga által vállalt szerződéses kötelezettségeket nem tudta teljesíteni, tehát elveszítette a koncessziós jogát. A magyar állam szempontjából ez volt a legbiztosabb megoldás. A beruházó végül elvesztette a koncessziós jogát, ráadásul 900 millió forint kötbérrel is tartozik a magyar államnak. Tehát nem valósult meg a beruházás, de van egy jelentős üzleti szereplő, akinek pénzügyi kötelezettségei is vannak a magyar állammal szemben. Hogy ebből hogy lehet ép ésszel felvetni a hűtlen kezelést vagy a hivatali visszaélést, azt válaszolja meg, aki tudja.

Tisztázzuk, 2011. január 1-je után a beruházónak semmilyen követelése nem lehet a magyar állammal szemben?

Nem, hiszen a saját maga által aláírt szerződés feltételeit nem teljesítette. Az állam jogosan vonta vissza tőle a koncessziós jogot, ráadásul 900 millió forintos kötbérrel is tartozik.

Budai Gyula kormánybiztos azt mondja, hogy egy természetes személy, nem pedig egy társaság kezességvállalása került a szerződésbe, ezért az állam gyakorlatilag már most sem tudja érvényesíteni az őt megillető követeléseket. Felteszem, a 900 milliós kötbérre céloz ezzel…

Ez épp ellenkezőleg van. A koncessziós törvényi szabályozás egyáltalán nem írta elő, hogy ilyesfajta kezességvállalást egyáltalán beleírjunk a szerződésbe. Ez ugyancsak a koncessziós szerződésbe általunk belefoglalt többletkötelezettség, megint azért, mert körültekintően jártunk el, és kemény feltételeket szabtunk, beleértve a kezességvállalást, illetve a meghiúsulási kötbért is.

A kezességvállalás szempontjából mindegy, hogy természetes személyről vagy jogi személyről beszélünk?

Olyan természetes személyről beszélünk, aki a nemzetközi üzleti befektetői közösség kiemelkedő személyisége, óriási vagyonnal. Azt gondolom, ez kedvezőbb, mint egy csekély jegyzett tőkéjű vagy konkrét, végrehajtható vagyonnal nem rendelkező társaság kezessége. Ez utóbbi akár lényegesen kevesebbet érhet, mint az ő tulajdonukkal és sok más vagyontárggyal rendelkező természetes személy. A koncessziós szerződés egyébként kifejezetten úgy rendelkezett, hogy akár gazdasági társaság, akár természetes személy kezessége elfogadható, tehát e tekintetben is szabályosan járt el a PM apparátusa.

Árvai Csaba, a PM főosztályvezetője állítólag több ízben is tájékoztatta Önt arról, hogy a leendő kaszinó helyszínéül szolgáló ingatlan jogszerű birtoklását a pályázó nem tudja igazolni…

Fotó: Kummer János / fn.hu

Nem. Épp az ellenkezőjéről informált Árvai Csaba, ahogy az a blogomon közzétett dokumentumokból kiderül. A konkrét döntés-előkészítő dokumentumban a pályázati előkészítő bizottság arról tájékoztatott, hogy a pályázó jogszerűen teljesítette a pályázati kiírás minden feltételét. Arról is tájékoztatott, hogy vannak, akik kétségbe vonják a telekcsere jogszerűségét, de hozzátette, hogy a döntéshozatalig nincs olyan információja, amelyek alapján ez a kétség megalapozott lenne. Olyan szempontból is körültekintő volt a döntés-előkészítő anyag, hogy azért javasolja, írjunk elő pluszkötelezettségeket.

Ezt követően én vetettem fel, hogy ha ilyen bizonytalanságok vannak, nem halaszthatjuk-e el a döntést? Nem mondhatom-e azt, hogy nem bírálom el a pályázatot addig, amíg nem győződünk meg a telekcsere szabályosságáról? Erre írt egy másik levelet Árvai Csaba. Azt írta, a döntés elhalasztására nincs jogi lehetőség. Ha ezt tenném, azonnal igénnyel fordulhatna a pályázó a magyar államhoz. Ezt határozottan nem javasolta. Ebbe a levélbe írta bele, hogy ha már felvetettem a lehetőséget, hogy nem nyilvánítom határidőre sikeresnek a pályázatot, akkor egyetlen más lehetőségem van, méghozzá, hogy érvénytelenséget állapíthatnék meg. Erre van törvényekben szabályozott eljárási lehetőség, de azt nem tehetem, hogy nem hirdetek eredményt. Érvénytelenné meg azért nem nyilvánítottam, mert azzal, hogy pluszkötelezettséget vállalt a beruházó, jobban járt a magyar állam. Eközben ebből az utóbbi levélből ollóztak ki néhányan egy olyan bekezdést, ami az érvénytelenség lehetőségét elemzi, és teljesen hamis módon úgy állítják be, mintha ez lett volna a döntéshozatali javaslat. Aki viszont veszi a fáradtságot és a teljes dokumentációt végigolvassa, könnyen meggyőződhet arról, hogy a velem szemben megfogalmazott vádak milyen mértékben manipulált tényeken alapulnak.

Oszkó nem marad csendben és Dugovics Tituszként rántja magával, aki támadja. A volt pénzügyminiszter állítja, csendes elemző maradna, ha a jelenlegi kormány nem támadná. Az interjú második része itt olvasható.

—-“Engem nem lehet ijesztgetni.”—-

Térjünk át a költségvetésre. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint meghamisították a 2010-es költségvetést. És a Bajnai Gordonnal közösen kiadott nyilatkozattal szerinte beismerték, hogy ez így volt…

Nagyon sajnálom, hogy ez a vita idáig fajult! Nem miattunk. Mi tisztességgel, precíz, részletes leírással adtuk át a kormányzást. Addig kemény munkát végeztünk a költségvetés stabilitása érdekében. Ma is megtalálható a régi Pénzügyminisztérium honlapján az az átadás-átvételi dokumentáció, ami a mi állításainkat támasztja alá. Soha egy kritikai megjegyzést nem tettünk volna a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájára, ha az új kormányzás nem azzal kezdődik, hogy minket a földbe taposva próbálja a szinte mindenki által vitatott intézkedéseit igazolni. Mi a GDP kb. fél százalékának megfelelő költségvetési kockázatot azonosítottunk be. Ez egyébként normál költségvetési gazdálkodás esetén is előfordul. 2010-ben más országoknak 5-10 százalékkal csúszkáltak a hiányszámai év közben. Sok ország boldog lett volna a mi tavalyi költségvetésünkkel. Ezután az új kormány meglehetősen lazán bánt kijelentésekkel, kommunikációval, aminek rögtön nyoma volt a forint árfolyamán.

Akkor most számoljunk…

A kamatkiadások növekedése, az árfolyamgyengülés, valamint egyes intézményi kiadások felesleges növelése legalább 100-150 milliárd forint pluszkiadást okoztak a költségvetésnek. Ezt kezelte az új kormány meglehetősen improvizatív intézkedésekkel, mint például a különadók, a magánnyugdíjpénztáraknak teljesített tagi befizetéseknek az államosítása. Ezek csak látszólag óriási korrekciók. Valójában a 360 milliárdos különadóval szemben áll egy 70-80 milliárdos társasági adó bevételcsökkenés, plusz a különadó leírható volt a társasági adóból, ami még kb. 70 milliárdos bevételcsökkenést eredményezett. Az összes adóintézkedés kb. 210 milliárd forint egyenlegjavulást hozott, erre jön még rá a magánnyugdíj-pénztári tagdíj. Ez kb. 250-260 milliárdos egyenlegjavulásra vitte fel a kormányzat intézkedését. Összesen a GDP 1 százalékának megfelelő intézkedést hajtott végre a kormány. Ebből mi a felét már jeleztük előre, hogy szükségszerű, még intézkedéseket is javasoltunk hozzá. A másik felét a kormány magának okozta.

Fotó: Kummer János / fn.hu

Akkor miért nem ezt állítja a nemzetgazdasági miniszter?

Matolcsy György „megmosolyogtató” állítása azon alapul, hogy mi azt mondtuk, ha követi a mi intézkedéseinket és semmi mást nem csinál a kormány – például nem kommunikál úgy, hogy elszálljon a forint és a kamatok -, akkor az átadás-átvételi dokumentumokban szereplő javaslatoknak a követésével is tartani lehetett volna a hiányt. Finoman jeleztük, hogy ezek azok az intézkedések, amiket ők februárra akartak bejelenteni: munkaerő-piaci alap, közmunkaprogramok, gyógyszerkassza, stb. Erre mondta azt Matolcsy György, hogy februárban 600 milliárdos korrekcióra van szükség, tehát elismertük, hogy tavaly is ennyi volt a hiánytöbblet. Csakhogy idén azért van durván 600 milliárdra szükség, mert az egykulcsos adó bevezetése kb. plusz 500 milliárdos bevételkiesést okozott. Tavaly nem lett volna 600 milliárdos korrekcióra szükség. Az idei egyenleg jelentősen tovább romlott az egykulcsos adó bevezetésével. Ezt nehéz az előző kormány nyakába varrni. Másrészt azok az intézkedések, amiket tavaly javasoltunk, nem alkalmasak 600 milliárdos megtakarításra. A gyógyszerkasszából a közmunkaprogramokból meg a munkaerő-piaci alapból most nem lehet 600 milliárdot kivenni. Ezekből az intézkedésekből meg lehetett volna csinálni azt a 100-130 milliárdos korrekciót, de annál többet nem. Ez látszik is most a februári bejelentések elhalasztásán.

Ha már itt tartunk: ha szükség van 600 milliárdos megtakarításra, akkor azt ön most mivel próbálná meg elérni?

Egyértelmű. Intézményrendszerek vaskos, teljes körű átalakítása nélkül ilyen mértékű megtakarítás már nincs a rendszerben. A teljes önkormányzati rendszert, a közösségi közlekedés teljes intézményrendszerét, az egészségügyet át kellene alakítani. De ebből megtakarítás vagy növekvő hatékonyság nem néhány hónap alatt jelentkezik. Nem véletlen, hogy jeleztük, ezt a munkát tavaly nyáron kellett volna elkezdeni. Akkor 2011-re, 2012-re érzékelhetőek lettek volna a megtakarítási hatások. Sajnálom, hogy előbb volt adócsökkentés, anélkül, hogy bárki elgondolkodott volna, miből teremthető meg annak a fedezete. Az egykulcsos adó bevezetésével pedig óriási a bevételkiesés úgy, hogy annak ráadásul egy szűk kör a haszonélvezője. Abban az elméletben, hogy az adócsökkentés olyan növekedést generál, hogy abból majd megteremtődik a fedezete, láthatóan már senki, lényegében a kormány sem hisz, hiszen beletörődött abba, hogy költségvetési kiigazítással kell gondoskodnia erről a fedezetről. 600 milliárdot viszont a kiadási oldalon ilyen gyorsan már nem lehet lefaragni. Félő, hogy emiatt megint az adóemelések kerülnek előtérbe. Viszont ha valami agyon fogja vágni a versenyképességet és visszafogja a foglalkoztatást, az épp az adóemelés.

A kormányváltáskor számított ilyen intenzív támadásra?

Meglepett. Én szakértői szerepet vállaltam. Az engem megelőző időszak kormányzati munkájához nem volt közöm, legfeljebb annyi, hogy azt is kritizáltam. Nagyon keményen bántam minden állami forinttal. És a legkevésbé sem nehezítettem az utánam jövők dolgát. Egyeztetési, együttműködési lehetőséget ajánlottam számos ügyben és kérdésben, éppen azért, hogy a döntéseim minél szélesebb szakmai konszenzuson nyugodhassanak. A jelenlegi kormánynak semmi oka azzal tölteni az idejét, hogy a munkánkat sározza. Lehet, hogy azt gondolta, politikai haszna lesz belőle. Ez akkor sem elfogadható. És nem hiszem, hogy hosszú távon ez jó a jelenlegi kormánynak. Engem nem lehet ijesztgetni. Ha évekbe telik, hogy bebizonyítsam, mindenhol körültekintően, precízen és szabályosan jártam el, akkor éveket fogok ezzel tölteni, de nem hagyom annyiban a lejárató vádaskodásokat.

Most hallgatnak önre a szakmában?

Szélesebb szakmai körben már nem a jelenlegi kormány költségvetési állításait fogadják el. Egyre inkább a miénknek adnak hitelt. Lehet, hogy a támadások célja személyes hitelem rontása, de ez a visszájára is fordulhat. Ha bebizonyítom, hogy nekem van igazam, erősebb hatásai is lehetnek a kritikáimnak.

A politikai haszonszerzés másik oldala a karaktergyilkosság. Egyes felvetések szerint arról is szó lehet, hogy kiiktassák a potenciális ellenfeleket. Ön osztja ezt?

Miközben a miniszterségem előtt az a kép élt a Fideszről, hogy nagyon pontosan számol taktikai kérdésekben, mostanában egyre többször megdöbbenek, mennyire elszámolják magukat. Velem politikai ellenfélként számolni totálisan értelmetlen.

Fotó: Kummer János / fn.hu

Mert?

Mert nem akarok politizálni. Megtaláltam a számításomat újra az üzleti életben. Szakértői munkának tekintettem a pénzügyminiszterséget, és csendes, néha kritikai megszólalást magának megengedő szakértőként remekül ellettem volna, ha nem érnek ilyen politikai támadások. Egyre határozottabban meg kell védenem magam, egyre többet kell támadnom a jelenlegi kormányt és annak egyes tagjait. Viszont míg a jelenlegi kormánynak nem mindegy, hogy a választók mit gondolnak róla, nekem nem fontos, hogy áll a népszerűségi indexem. Az igen, hogy szakmai körökben a reputációm megmaradjon. Egy ilyen harcnak az lesz az eredménye, hogy széles körben mindketten vesztünk a népszerűségünkből, szűkebb körben én meg tudom magam védeni. A széles körben elszenvedett népszerűségvesztés engem nem érdekel, de a kormány saját magának okoz kárt ezzel.

Másképp teszem fel a kérdést: ha ön egyértelműsítette, hogy nem akar politizálni, miért támadják ennyire?

Nyilván az a szándék, hogy ne tudjak hitelesen kritizálni. Itt elszámolja magát, aki engem támad. Ettől nem maradok csöndben. Megvédem magam.

Önön nem lehet karaktergyilkosságot elkövetni?

Lehet, hogy lehet, de végső soron akkor is Dugovics Tituszként rántom magammal, aki ezt teszi. Azt sejtem, nem hiszik el, hogy nem akarok politizálni. Remélem nem fog megsértődni Varga Mihály, ha elmondom, hogy volt egy korábbi fogadásunk, ami jól jelzi, hogy ilyen kérdésekben olykor igencsak elszámolják magukat. Pénzügyminiszterségem idején egyébként relatíve kiegyensúlyozott szakmai kapcsolatunk volt, erről olykor ő is nyilatkozott, tehát feltételezem, hogy nem haragszik meg, ha elmesélem. Egy beszélgetésünk alkalmával fogadást kötöttünk. Ő azt állította, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt lesz 2010-ben. Én azt mondtam, biztos vagyok benne, hogy nem. Egy üveg bort nyertem. Bármennyire is állítottam, hogy Bajnai Gordon nem lesz jelölt, Varga Mihály ezt nem hitte el. Lehet, hogy arra is fogadna, jelölt leszek egyszer. Talán az ilyen gondolatokból nőnek ki azok a konfliktuskereső politikai taktikák, amik viszont éppen az akaratom ellenére rángatnak engem vissza a politika világába.

Abban Varga Mihály és más sem biztos, hogy Bajnai Gordon később ne akarna visszatérni a politikába. Önök pedig a Haza és Haladás Alapítvány kapcsán összekötötték magukat. Ön a felügyelő bizottság elnöke. Közügyekkel foglalkoznak. Ez elég ok arra, hogy bárki azt gondolja, visszatérne ön is a politikába. Nem?

Lehet, hogy ez oka a támadásnak, de akkor is illogikus, mert ezek nem eltaszítanak, hanem épp belerángatnak minket a politikai szférába.

Mit gondol, hogy hat majd a Sukoró-ügy az ön további pályafutására?

Miután minden tekintetben szabályosan jártam el, azt gondolom olyan országban élünk, ahol ez lesz a döntő. A nyilvánosság előtt meg fogom védeni magam. Akkor is, ha ez komoly energiát emészt fel.

Arról tud, hol áll az Ön által indított per Sukoró-ügyben?

Nem tudom, mert már nem veszek részt az eljárásban. A Nemzeti Vagyonkezelő viszi ezt a pert. Annyit tudok, hogy még elsőfokú ítélet sem született az ügyben.