Szóvirágokat kapott a hallgatóság Orbán Viktor országértékelő beszédében konkrétumok helyett, a miniszterelnök nem árult el semmit a februárban bejelentendő reformokról. A beszéd előtt és után 270 forintnál kevesebbet adtak egy euróért.
Az utóbbi időkben szokatlanul erős forint hátterében a nagy befektetőházak „reformsztorija” is benne van – mondta az fn.hu-nak Kovács Mátyás, a Raiffeisen elemzője. A befektetési bankok aktuális elemzéseikben pozitív képet festenek föl a várható magyar reformcsomagról, s azok hatásairól. Az elemző nem zárt ki egy nagyobb profitkivétet – még akár a reformcsomag tényleges bejelentése előtt, esetleg a februári kamatdöntés után -, ami természetesen a forint esésével is együtt járna. Kovács Mátyás szerint a befektetők jelenlegi optimizmusa Magyarországgal kapcsolatban a parlamenti választások előttihez hasonló.
Optimistább Suppán Gergely, a Takarékbank elemzője, aki szerint akkor is csak kisebb negatív korrekcióra kell számítani a forint árfolyamában, ha végül a februári reformcsomag többé-kevésbé csalódást keltőnek bizonyul a piacoknak. Az elemző úgy vélte, a piac csak félig-meddig árazta be a csomagot, s a forint erejét a reálgazdasági tényezők is segítik.
Ha a reformcsomag kidolgozott, teljesíthető, elnyeri a piacok tetszését, akkor a forint erősödésének trendje tovább folytatódhat – prognosztizálta Suppán.
ki az a piac és mit akar?
Idegesítő lehet olykor a piacról gyermeki módon megszemélyesítve olvasni, mint amely képes helyeselni, tiltakozni, vélekedni – sajnos mégsem elkerülhető. A piac számtalan szereplőből áll a forintpiac esetében is, s meghatározó szerepük van a forinteszközökbe fektetőknek, különösen az államkötvények tulajdonosainak. Nekik az a fontos, hogy biztosan visszakapják a kölcsönadott pénzüket, ennek megfelelően nem nézik jó szemmel, ha az állam adócsökkentéssel apasztja a bevételeit, viszont nem hajlandó a kiadásait is csökkenteni. Ők ilyen helyzetben kiadáscsökkentést várnak el – s pontosan erre számítanak most a februári reformcsomaggal kapcsolatban.
Azzal persze tisztában kell lenni, hogy a piac nem egy felnőtt, morális lény (sőt, nem is lény egyáltalán) – amit helyesel, az nem biztos, hogy erkölcsi – vagy akár gazdaságpolitikai értelemben – helyes. A piac alapvetően a kötvénytulajdonosok szempontjait testesíti meg, többet nem várhatunk el tőle. Ezért állhat elő az a furcsa helyzet, hogy a piac „örülni képes” a megszorításoknak. A piac – maradva a megszemélyesítésnél – nem vár el feltétlenül szegényellenes, megszorító intézkedéseket, pusztán abban érdekelt, hogy hosszabb távon is fönntartható költségvetése legyen Magyarországnak.
