Nem bíznak sem egymásban, sem az intézményeikben a magyarok, nagyon kevéssé fogadják el az egyenlőtlenségeket, felemásan ítélik meg a korrupciót, s rendkívül magasak az állam gazdasági és jóléti szerepvállalására vonatkozó elvárások – derül ki a TÁRKI friss kutatásából, amely nem annyira a föltárt, újnak csak helyenként ható összefüggésekkel, hanem inkább a kutatás sajátos keletkezési körülményeivel tűnik ki.
Bankárok és nagyvállalkozók a kutatás mögött
A kutatás ötletgazdája Felcsuti Péter, a Raiffeisen vezérigazgatója, a Bankszövetség volt elnöke, a finanszírozók pedig az MSZP-közeli Leisztinger Tamás és a sokak által mérsékelt jobboldalinak tartott Nobilis Kristóf nagyvállalkozók – pontosabban a cégeik – voltak.
Felcsuti Péter. Lenne a játszótársa? (Fotó:MTI)
Felcsuti Péter és Simor András jegybankelnök pedig együttesen kérték föl Pálinkás Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökét, hogy legyen a kutatás „védnöke”, aki eleget is tett a kérésnek – derült ki a konferencián, amelyen nyilvánosan ismertették, s megvitatták a kutatás eredményeit.
Balosak és „patologikusak”
Hogy a magyar társadalom értékszerkezete nem igazán „kapitalizmuskonform”, vagy legalábbis annak keményebb, szabadpiaci változatához semmiképp nem illeszkedik, aligha újdonság az FN.hu és a Figyelő rendszeres olvasóinak. A Progresszív Intézet és a Figyelő közös kutatása nemrégiben például rávilágított arra, hogy a magyarok elsöprő többsége – csaknem 90 százaléka – gazdasági értelemben baloldali. Ami azt jelenti, hogy polgártársaink többsége nagyobb állami beavatkozást, s az egyenlőtlenségek csökkentését óhajtják, tehát csupa olyat, amelyeket a TÁRKI friss kutatása is fölemlít.
A TÁRKI kutatásának zárójelentése szerint a magyar értékszerkezet „patologikus elemei” (a bizalomhiány, az egyenlőtlenség nem elfogadása, a korrupció felemás megítélése, s a túlzott elvárások az állammal szemben) néhány rossz kompromisszumnak is eredményei. Ilyen volt például, hogy a rendszerváltás veszteseinek „széles utat” nyitottak a jóléti rendszerek felé (a zárójelentés nem tér ki arra, mit kellett volna tenni a rendszerváltás során elveszett mintegy egymillió munkahely miatt jövedelem nélkül maradtakkal). Ugyancsak téves volt – legalábbis a zárójelentés szerint – az állam szociális felelősségéről, és kötelezettségeiről is beszélni.
Hankiss és Pálinkás fönntartásai
A kutatással kapcsolatban Pálinkás Józsefnek, az MTA elnökének, s Hankiss Elemér szociológusnak is voltak fönntartásai. Pálinkás József szerint a kutatás egyik elméleti alapjául szolgáló Inglehart-féle értékelmélet maga is vitatható.
Hankiss módszertani kétségei mellett a kutatás abszurdnak tűnő állításait sorolta (például ortodox-keleti az értékrendszerünk, amivel Bulgária, és Kína társaságába kerültünk). A szociológus szerint ezek az állítások mindenképp „további vizsgálatot igényelnének”.
Hankiss Elemér azzal is disszonáns hangot ütött meg, – élesen elkülönülve az előtte lelkesen fölszólaló Chikán Attilától, s a kutatás következtetéseinek szellemétől is – hogy közölte: pozitívnak tartja, hogy a magyarok érzékenyek az egyenlőtlenségekre, bármi is legyen ennek az oka.
Felcsuti keresi játszótársait
Nyilvánvalóan másképp gondolkodik viszont e kérdésről a kutatás voltaképpeni megrendelője, Felcsuti Péter,aki összegzésében kijelentette: komoly problémák vannak a lakosság mentalitásával, amik gátolják az ország fölzárkózását. A bankár beszámolt arról a türelmetlenséggel vegyes fölháborodásról, amit a kutatás eredményeinek hallatán érzett.
Szerinte ennek a gondnak a megoldása megérne egy második Reformszövetséget, amelynek ő szívesen tagja lenne, ehhez a tervéhez keres „játszótársakat” – jelentette be.
Kérdés, ehhez kiket fog találni, hiszen a konferencia panelbeszélgetésén részt vevő prominens emberek – Kovács Árpád, Kopp Mária, Kolosi Tamás, Simor András, Stumpf István – is leginkább csak intézményi reformokról, a közbizalom javításáról beszéltek.
Tag lesz-e Tomka?
A kutatás eredményei mindenesetre Tomka Béla szociológus, A jóléti állam című könyv szerzője véleményét is igazolják, amely szerint az elit és a köz véleménye élesen eltér a szociális rendszer átalakítását illetően.
Tomka szerint a magyar jóléti rendszer instabil, s a kudarc és a változékonyság ígéretét hordozza magában, mivel a közvélemény nagyobb része nem ért egyet a rendszer liberális átalakításával. Viszont a társadalomban nincs olyan mértékű szolidaritás, hogy működjön a többség érdekeinek kollektív érdekérvényesítése, s a demokratikus intézményrendszer nem annyira fejlett, hogy a politikai elit a választók többségének tényleges akaratát képviselje – véli Tomka, aki valószínűleg nem lesz tagja Felcsuti második Reformszövetségének.
