A vita során ugyanis csak egy közös pont volt. Abban mind egyetértettek, hogy meg kell állapodniuk, ám a tárgyalások sikertelenségéért egymást hibáztatták, mondván, nem elfogadható a másik cég üzletpolitikája, mivel az vica versa az előfizetők megkopasztására irányul.
A vita előzményeként Fürst György beszéde szolgált, aki elsőként kavarta fel a konferencia nyugodt hangulatát. Az előtte szólóktól eltérően meglehetősen provokatív beszéddel igyekezett felrázni a teremben lévő hallgatóságot. „Kitől várjuk a probléma megoldását? Itt ül a teremben az összes olyan ember, aki ezeket a cégeket vezeti, ezzel foglalkozik” – mondta az EME Zrt. elnöke, majd hozzátette: – „Egy év alatt kevesebb szerződést kötöttünk, mint amennyi versenyhivatali vizsgálatot kaptunk partnercégektől. Egy darabig tárgyaltunk az egyik legnagyobb magyar mobilszolgáltatóval, aztán amikor a tárgyalás egy olyan pontra jutott, hogy már mi is szerettünk volna jól járni, jött a versenyhivatal, hogy a meg nem nevezett Pannon-szolgáltató feljelentett minket tisztességtelen magatartásért.”
„Csak legyen drágább az ügyfélnek!”
Beszédének végén Fürst György már nyugodtabb hangnemre váltott, felajánlva a megegyezést, mondván „ebédszünet alatt szerintem üljünk le, biztos vagyok abban, hogy meg tudunk állapodni”. Úgy tűnt azonban, hogy a feldobott labdát az érintettek nem bírják szó nélkül hagyni, hiszen izgatottan, mondhatni már idegesen készültek azon kerekasztal-beszélgetésre, amelynek üzenete a mobilszolgáltatók összefogása volt. Ám az összefogás leginkább az EME Zrt. ellen valósult meg, hiszen a megszólalók nyíltan vagy burkoltan kritizálták a cég vezetését.
Így tett Drozdy Győző, a Pannon vezérigazgató-helyettese is, aki nem tudta szó nélkül hagyni a társaságát ért megjegyzéseket: „Ha már megszólításra kerültünk, akkor szeretném elmondani, hogy ez miért is nem jött létre: ha valaki megnézi az EME-nek a honlapján, milyen díjakat kell fizetni, akkor egy borzasztó hosszú listát kap, amit az ügyfélre terhelnek. S amikor mi egy olcsóbb megoldással álltunk elő, az EME nem volt hajlandó tárgyalni. Drágítsátok, csak legyen drágább az ügyfélnek! Mi ebből nem kértünk. A megegyezésnek az a feltétele, hogy az előfizetőket nem lehet megnyúzni. Nem egy nap alatt kell megkopasztani az előfizetőt, mint ahogyan erre irányuló nyomás van”.
Vitatott matricák
„Ugye a Drozdy úr említette, hogy az előfizetőket nem lehet megnyúzni, nyilván ez fel sem merül a mobilszolgáltatókkal kapcsolatban senkiben. Nem is értem…. nagyon nem helyes ez a magatartás. Viszont hogy mennyire drága vagy sem? Én rögtön egy konkrét ajánlattal is élnék ebben a dologban, hátha akkor előbbre fogunk tartani” – mondta Fürst György, aki az autópályamatrica-vásárlás lehetőségével igyekezett példát mondani. Drozdy Győzőnek azonban ezzel is gondja volt: „Itt ül valaki az Autópálya Zrt.-től kérdezzük már meg, hogy mennyi tranzakciót produkáltatok a mobilokhoz képest. Olyan szolgáltatás lehet hogy van, amit nem vesznek igénybe az előfizetők, csak olyat kell nézni amit igénybe vesznek. Felejtsük el azt a tranzakciószámot, amit produkáltok.”
„Konkréten a magatartásról nem beszélnék, hogy egymás szavába vágunk” – reagált Fürst György az egyre inkább elharapózó vitában, amely alatt a teremben síri csönd alakult ki. „Inkább arról, hogy mennyire drága az EME. Egy darab autópályamatrica-vásárlás az EME-nél 50 forintba kerül, ami a Pannonnál 100 forint, plusz két SMS, így az összesen 150 forint. Tehát éppen háromszor annyiért adják, mint az EME Zrt.” – hozott konkrét példát Fürst György, aki később egy e-mailt is bemutatott, amit elmondása szerint 2007. március 1-jén küldött Drozdy Győzőnek. „Ebben az szerepelt, hogy 120 forintot szeretnénk elkérni egy ilyen tranzakcióért, amiből 70 forintot lenne az EME Zrt.-é. Erre a levélre válasz azóta sem érkezett, hacsak nem a Gazdasági Versenyhivatalt tekintjük válasznak” – mondta ismét felemlegetve a versenyhivatali eljárást, amely azért is pikáns, mivel annak a szóvivője egyben a vita moderátora is volt.
„Ez nem stand up comedy”
„Most ugye hülyéskedsz, amikor ezt mondod, de jól tudod, hogy azon bukott meg a tárgyalás, hogy megmondtuk 100 forintnál többet nem lehet lenyúzni az előfizetőről. És még azt sem fogadtátok el, hogy 50-50 forint legyen. Ennyi, itt bújik ki a szög a zsákból” – mondta Drozdy Győző komoly vádakat megfogalmazva.
A vita későbbi részét nehezen lehet szó szerint visszaidézni, hiszen egy jó félperces, egymással párhuzamos üvöltözés zajlott, amely során mindenki a másik cégét vádolta nem túl keresett szavakkal. A vitára pontot Winkler János tett: „Ez nem stand up comedy, ha hozzá akarsz szólni a témához, menj vissza a helyedre, és onnan szóljál hozzá!” Majd őt követte a Pannon vezérigazgató-helyettese, miközben Fürst György újra helyet foglalt, és lecsillapodtak az indulatok: „Mi sem jöttünk ki az előadásod alatt, pedig megszólítottál minket. Fair play szabályokat kellene tanulnod elsőként az üzleti életben.”
Konkrét megegyezésről azóta sincs hír, bár félő, hogy a vita alapján meglehetősen távoli álláspontokról beszélhetünk. Ennek ellenére, a vita után a FigyelőNet kamerájának nyilatkozó vezérek nyugodtnak tűntek, Fürst György pedig még mindig bízott benne, hogy a parázs vita előrelendíti a megállapodást.
(A november 20-i e-money symposiumon elhangzott vita kapcsán feltettük kérdéseinket az összes érintettnek. Válaszaik beérkezése után ismét foglalkozunk a témával.)
