Mennyi idő alatt térülhet meg 5 milliárd euró (1300 milliárd forint) befektetés, s egyáltalán megtérül-e valaha – ezen morfondírozik hosszú ideje néhány olajtársaság – köztük a Mol is –, s nem kevésbé a beruházást esetleg finanszírozó bankok.
Nem kérdés, ha biztosak lennének a Nabucco-gázvezeték megépítésének haszonnal kecsegtető megtérülésében, nem haboznának a 3300 kilométer hosszúságú csőrendszer megvalósítása melletti döntéssel.
De hol van a gáz?
De az elképzelés több sebből is vérzik, nem csoda, hogy különösebben nem lelkesednek az olaj- és gáztársaságok, bankok – ezt már Hegedűs Miklós fejtegette a FigyelőNetnek. A GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. igazgatója úgy véli, már a kitermelés oldalán is igencsak billeg a terv – a jelenlegi ismeretek szerint ugyanis – a közép-ázsiai országok: Türkmenisztán, Azerbajdzsán, és Kazahsztán túlméretezte a kitermelésre vonatkozó ajánlatát. (Közben a hétvége híre, hogy Putyin egyezséget kötött a türkmén, és a kazah elnökkel egy közös Kaszpi-tenger mellett futó gázvezeték megépítéséről, ami könnyen a Nabucco hattyúdalát is jelentheti – a szerk.) Az egyik legjelentősebb gázkészlettel rendelkező Irán pedig – a legutolsó információk szerint – inkább hajlik arra, hogy cseppfolyósítva értékesítse majd a földgázt, amelyet ilyen formában bármely kontinensre képes eljuttatni, nincs a csővezetékhez kötve.
Az Egyesült Államok egyébként többször is rosszallását fejezte ki amiatt, hogy az „uniós” Nabucco iráni földgáz szállítására is épülne, ami Washington szerint rengeteg bizonytalanságot rejt. (Elég lehet egy Mohammed-karikatúra, s máris elzárják a csapot, nem beszélve más konfliktusról – a szerk.)
Lehet, nem is szükséges
A kitermelés bizonytalanságán túl az is kérdés, hogy ténylegesen szükség lenne-e a Nabuccon érkező gázra – villant fel egy másik aspektust a GKI igazgatója. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról – érvelt – hogy az Európai Unió tagállamai elfogadták azt a direktívát, hogy 2020-ra 20 százalékra növelik a megújuló energiaforrások arányát (amit Magyarország egyébként nem vállalt – a szerk.), s szintén 20 százalékkal mérséklik fogyasztásukat energiatakarékossági intézkedésekkel. A két tényező együttesen akár meg is kérdőjelezheti a Nabucco szükségességét – hangsúlyozta Hegedűs Miklós.
Három százalék a vita tárgya
Papíron bármennyire is impozánsak az unió célkitűzései, az a becslés is tartja magát, hogy a fejlődés miatt 2030-ra az Európai Unió gázfelhasználása 816 milliárd köbméter körül alakulhat, ami 62 százalékkal haladná meg a 2005-ös (502 milliárd köbméter) szintet. Látható azonban, hogy ekkora mennyiség mellett is a Nabucco éves 31 milliárd köbméteres kapacitása a felhasználás harmincad részét, 3 százalékát tenné ki, szerepe az importban is mindössze 4,5 százalékos lenne.
Badarság tehát úgy beállítani a dolgot, hogy a Nabucco támogatásán vagy elvetésén az Európai Unió gázellátásának biztonsága múlik. Ráadásul – ahogy már fentebb írtuk -, ez nem a kormányok, az EU dolga, hanem azoké a társaságoké, amelyek üzleti megfontolások alapján a beruházás mellett vagy ellene döntenek, s a bankoké, hogy hajlandóak-e finanszírozni a projektet.
Beszólt a poltika, de minek
Magyarországon persze ebből is sikerült zaftos politikai ügyet kanyarintani, a „Gyurcsány hazug mellé, a Gyurcsány Európai Unió-ellenes” szlogen is feltálalható lett. Különösen kapóra jött ez a Kék Áramlat (Blue Stream)-vezeték kapcsán, noha ebben az esetben sem lehet szó arról, hogy Magyarország vagy kormánya ezt támogatja (különösen nem a Nabucco ellenében), hiszen nincs döntési helyzetben. A gázvezetékekről szóló vitában ezeket az érveket erősítette meg Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója a Magyar Nemzetnek adott interjújában is.
Kinek, mi az érdeke?
A beszerzési források diverzifikálása, a függés csökkentése amúgy teljesen üdvözlendő célkitűzés. Azt sem szabad azonban elfeledni, hogy a függésnek is mindig „két vége” van. Nemcsak mi vagyunk abban érdekeltek, hogy legyen a szükségleteinknek megfelelő mennyiségű gáz, de az oroszok érdeke is, hogy eladják a bevételeik jelentős hányadát biztosító energiahordozót. Ráadásul – ahogy Irán esetében is jeleztük – a technológia fejlődésével egyre nagyobb teret nyer a földgáz cseppfolyósítása, aminek nyomán a gáz regionális termékből hamarosan globális termékké válik, így földünk bármely pontján feltűnhet a nigériai, algériai, szaudi, vagy akár venezuelai gáz is.
És ezzel az oroszok is tisztában vannak…
