Rizikófaktor

Fontos fegyverré vált a sajtó a terroristák kezében. „Durva befektetés-haszon számítás alapján dől el, hol robbantsanak, hogy milliárdnyi emberhez jusson el az erőszakos üzenet, miként történt az 2001 szeptemberében vagy legutóbb Madridban” – fejtette ki érdeklődésünkre Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértő, a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet igazgatója, akit arról kérdeztünk, hogy a legutóbbi napok-hetek fejleményei alapján megnőtt-e a biztonságpolitikai kockázat Magyarországon. Szerinte médiaszempontból Magyarország nem „vonzó” terrorista célpont, mert nincsenek jelen a globális tévécsatornák, s főként mert nincsenek szimbólumokban gazdag jelképeink, amelyek az iszlám köntösbe bújt terrorizmus szemében a fejlett Nyugattal azonosítanának. Márpedig a veszélyeztetettség felmérésekor abból kell kiindulni, hogy Magyarország mennyiben része annak a „Nyugatnak”, amely ellen az iszlám/arab szélsőségesek harcot hirdettek. „Tavaly óta fenn vagyunk a szélsőséges erők képernyőjén. Magunkra vontuk az arab sajtó figyelmét” – mutat rá mindazonáltal Gorka.

Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen NATO-tagállam vagyunk, s néhány hét múlva csatlakozunk az Európai Unióhoz. Magyarország továbbá Irakban erőszakos rendszerváltáshoz nyújtott segítséget. Tálas Péter biztonságpolitikai szakember ugyanakkor úgy látja: indokolt a különbségtétel aszerint, hogy melyik ország miként került ki Irakba. Bár az iraki magyar jelenlét a politikában hivatkozási alap, Tálas szavai szerint mi legfeljebb „szoft-atlantisták” vagyunk, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nyomán veszünk részt a stabilizálásban, nem megszálló országként. Ám e tekintetben nem is történt olyan lényeges változás, amely indokolná az iraki magyar kontingens visszahívását – húzta alá.

Azokban az országokban nagy a terrorveszély, ahol tradíciói vannak az erőszakos robbantásoknak, ahol bizonyos rétegek fogékonyak az ilyen eszközök alkalmazására, s ahol az államhatalom nem olyan erős ahhoz, hogy ezeket a szerveződéseket csírájában elfojtsa. „Nekünk nincsenek terrorista hagyományaink” – próbál megnyugtató érveket felhozni Tálas.

A pillanatnyi biztonságpolitikai kockázat mértéke tehát a szakértők szerint kicsi. A kockázatokat azonban sok tényező határozza meg, amelyek összefüggéseit nem mindig ismerjük. Ám hihetünk abban, hogy a tényezők összegzése a kockázatok jobb megismeréséhez vezethet el.

Somogyi Zoltán szerint problémák láthatók a korrupció és a gazdasági törvények folyamatos változása területén.

A Political Capital Institute (PCI) elemzése szerint a terror-érintettség kis mértékét jelzi, hogy a hazánkban jelenlévő külképviseletek eddig egyszer sem figyelmeztették államuk polgárait a magyarországi veszélyre. Ugyanakkor a Magyarországi Iszlám Közösség szerint hazánk 2001 óta szerepel az al-Kaida szervezet célországainak listáján. A múlt év decemberében a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ közleményt adott ki, miszerint „Magyarország ugyan nem célpontja a nemzetközi terrorizmusnak, mégis konspirált találkozások színterévé válhat”. (Ebben azonban, más információk szerint, szerepet játszik Bosznia közelsége is.)

MUTATÓSZÁMOK. A gazdasági életben mindennaposak a kockázatok. A befektetők nemcsak a ráfordításaik, hanem a kockázatok ellenértékét is felszámítják, és ez így természetes. A kockázatok mértéke számos tényezőtől függ, amelyek ráadásul sok esetben egymásra is hatnak. Az itt is, ott is leselkedő veszélyek azonban, bármilyen kusza is az összefüggés közöttük, egymásra rakódnak, összeadódnak. Az üzleti számítások logikája ezen az összegződésen alapul.

Liszkay Gábor Levente úgy véli, a társadalomban, túl a politikán, további stabilizáló tartalékok vannak.

Ám milyen kockázatok összegződnek, és milyen az így kialakuló összkép? Éppen ennek „leltározását” kíséreltük meg. Olyan mutatószám kidolgozására törekedtünk, amely az országra jellemzően tükrözi a kockázatok összességét, ugyanakkor a kockázatra ható tényezőket, vagyis, ha úgy tetszik, magát az összegződési folyamatot is reprodukálják. Ez más, mint a közvélemény-kutatások általános benyomásokat felmérő módszere, vagy a hitelminősítő intézetek megtérülési szempontra korlátozódó osztályozása.

Két mutatószámot dolgoztunk ki: az egyik a Figyelő Gazdasági Kockázati Index (rövidebb névvel EcoRisk), amelyet közgazdászok segítségével állítottunk össze. A másik mutató a Politikai Kockázati Index (PRI), amelyet a Political Capital szakértői jegyeznek. Mindkét mutató részindexekből áll, amelyek egyenként is, átlagolva is 0-tól 100 pontig osztályozzák a hazai állapotokat. A pontszám ott magas, ahol előrébb jutottunk a kockázatok elhárításában, a stabilitás megteremtésében. A részmutatók segítségével a nyilvánosan hozzáférhető információkat összegezzük, ezek súlyozásakor a szakértői megítélésre hagyatkoztunk.

Persze, a nyilvánosan hozzáférhető információk csak utólag vehetők számba. Az EcoRisk negyedéves makrogazdasági mutatók alapján készült, és ezúttal a 2003 utolsó negyedéve alapján kaphattunk teljes képet. A PRI pedig a teljes 2003. év politikai helyzetéről ad összegzést, azt azonban még nem tudjuk, hogy az elmúlt napok biztonságpolitikai fejleményei ezen mennyit változtatnak. Ez majd a következő felmérésből derül ki: a korábbi időszakokkal való összehasonlítások is negyedéves, illetve éves alapon készültek, és ugyanilyen időközönként később is visszatérünk a kockázati indexek közlésére.

A gazdaság helyzetét közepes, a politikai állapotokat alacsony kockázati szint jellemzi. Az EcoRisk 2003. IV. negyedévi értéke 52 (illetve, a teljesség kedvéért: a múlt évre kiszámítható átlagos értéke 50). Bőven van mit tennie a gazdaságpolitikának azért, hogy az ország a kockázatok kiküszöbölését tükröző 100 pont közelébe kerüljön. „Bár a tavaly nyári mélyponthoz képest javulás következett be, korai lenne azt mondani, hogy itt a Kánaán” – figyelmeztet egyik szakértőnk, Török Zoltán, a Raiffensen Bank közgazdásza.

Politikai közállapotaink megnyugtatóbbak. A PRI 2003-ban elérte a 71 pontot, a megelőző négy év egyenletes növekedése eredményeként (bár így is elmaradt némileg az 1999-es stabilitási szinttől). Persze, gondolhatjuk, a gazdaság hullámzóbb, változékonyabb tud lenni, mint a politika – Magyarországon most már ezt természetesnek tartjuk. Ez önmagában is vívmány: a gazdasági elbizonytalanodás, amit elsősorban a kibillent makrogazdasági egyensúly váltott ki, nem olyan mélyreható, hogy kikezdje a politikai stabilitást. Másfelől, tehetjük hozzá, épp emiatt elkényelmesedhetnek a reformokban kevésbé érdekelt politikai erők.

Török Zoltán szerint a kockázatok csak lassan mérséklődnek, még nincs itt a Kánaán.

BÍRÓSÁGOK, FENYEGETETTSÉG, MÉDIA… Elemzésében a Political Capital sokféle kockázati tényezőt vizsgált. A jogbiztonság szempontjából a legsúlyosabb gondnak a bírósági ítélkezés elmaradásait, ügyhátralékait találták, különösen a gazdasági perek esetében. Az Alkotmánybíróság 2003-ban 16 jogszabályt, köztük 10 törvényt helyezett részben vagy teljesen hatályon kívül, szemben az egy évvel korábbi 25, illetve 14 esettel. A PCI megállapítja: a kormányzati stabilitás magas fokú, a külső fenyegetettség érzete viszont nőttön-nő, amit a hadikiadásoknak a költségvetés főösszegéhez viszonyított arányának folyamatos emelkedése is jelez. Tavaly ez az arány csúcspontra, 6 százalék közelébe került. Az a tény is növeli a fenyegetettséget, hogy hazánk segítséget nyújt az iraki háborúban részt vevő szövetségeseknek, bár az ebből eredő kockázat kisebb, mint 1999-ben, amikor szomszédos országban zajlott a háború.

Duronelly Péter elmondta kamatok emelkednek, a forintgyengülés az egyensúly felborulását tükrözte.

A sajtószabadság helyzetét rontja, hogy nem csillapodik a média irányításáért folytatott folyamatos küzdelem, bár a legnézettebb televíziós csatornák magánkézben vannak. A Freedom House nemzetközi szervezet ugyanakkor évek óta a „szabad” kategóriába sorolja a hazai sajtót. Igaz, létezik egy még jobb besorolás – „legszabadabb” -, de az Egyesült Államok, továbbá a legtöbb közép- és kelet-európai állam is hazánkhoz hasonló minősítést kapott. A másik nemzetközi szervezet, a Transparency International (TI) alig érzékelhető változást mért hazánk – amúgy közepes – korrupciós indexében, és 2003-ban Magyarországot 133 vizsgált ország közül a 40. helyre sorolta. Így még éppen beférünk az országok legkevésbé korrupt harmadába. Igaz, a TI a korrupció társadalmon belüli érzékelhetőségét méri. Márpedig – gyanítják a kutatók – nem biztos, hogy megjelennek e vélekedésekben az olyan botrányok hatásai, mint Kiss Elemér kancelláriaminiszter lemondása, a K&H-ügy, a pénzügyi felügyeleti törvény módosítása, vagy a másik oldalról a korrupciós kockázatot mérséklő üvegzsebtörvény és a Köztársasági Etikai Tanács megalakulása, majd feloszlása.

Bartha Attila véleménye szerint az EcoRisk segíthet abban, hogy hamarabb értesüljünk a gazdasági kockázatokról.

KITERJEDT ÁLLAM. Kockázati tényezőként elemzik az idegenellenességet, megállapítva: e téren történt némi javulás. A közvélemény-kutatások szerint a beérkező menekültekkel, illetve a zsidókkal szembeni ellenérzések határozottan, a romaellenesség pedig valamelyest mérséklődött a lakosság körében. Viszont az is igaz, hogy a labdarúgáshoz kapcsolódó erőszak és raszszizmus problémája nem megoldott, és ugyancsak a fajgyűlölet kapcsán került konfliktusba többször is a hazai közvélemény az igazságszolgáltatással. Az állam vajmi keveset haladt előre a gondoskodóból szolgáltató szerepig vezető ösvényen, a közszférában dolgozók száma a foglalkoztatottak több mint 21 százalékát teszi ki, miközben a jóval gazdagabb Európai Unió országai 14 százalékos arányt engednek meg maguknak. Az ígért közigazgatási reform elindításához hiányzik a kellő politikai akarat. Az állam gazdasági szerepét górcső alá véve, kedvezőnek látják az állami vagyon leépítésének felgyorsítását, a jelenlegi kormány határozott lépéseit a privatizációs folyamat megélénkítése végett. Ezzel csökkennek az állam lehetőségei arra, hogy közvetlenül beavatkozhasson a gazdaságba.

“Magyarország demokratikus köztársaság, és egyik kormány sem szigetelte el az országot Európától” – értékeli a politikai kockázatok évek óta tapasztalható mérséklődését Liszkay Gábor Levente, a PCI vezető elemzője. Úgy látja, az európai uniós csatlakozással átvett jogszabályok, intézkedések is segítik a stabilizálódást. „Külön fontos kiemelni, hogy az idegenellenesség lassan, de folyamatosan csökken. A társadalomban, túl a politikán, további stabilizáló tartalékok vannak” – húzza alá. Somogyi Zoltán, a PCI igazgatója ugyanakkor figyelmeztet: nem egy területen elmaradások mutatkoznak. Ilyennek tartja a politikai korrupciót, a gazdasági törvények folyamatos változásait, a törvények alkotmányos instabilitását. „Nem tartozik a stabilizáló tényezők közé a média átpolitizáltsága sem” – szögezi le.

Figyelő mutatórendszer   Mi az a rand? Ez olyan, mintha a dél-afrikaiak kérdeznék: mi az a forint. A dél-afrikaiak valutája szabadon lebeg a dollárhoz képest, és 2001 őszén kirívó gyengülésen esett át. Ezt választotta a forintárfolyam-ingadozás mércéjéül felkért szakértőnk, Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő közgazdásza, a Figyelő Gazdasági Kockázati Index (EcoRisk) pénzügyi részmutatóinak kidolgozása során. (Az EcoRisk kidolgozása során a másik két felkért szakértőnk Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt. közgazdásza, valamint Török Zoltán, a Raiffensen Bank elemzője volt.) A lebegő deviza gyengülése, mint amilyen a forinté is volt tavaly, más, mint a rögzített árfolyamoké, amelyek a nagy valutaválságok (rubel, peso) idején váltak fenntarthatatlanná. A rand ingadozása (kurzusainak szórása) annak idején elérte a 20 százalékot, ez jelöli ki a maximális kockázati mértéket, a minimum pedig 0 kockázat mellett adódna. E skálához mérten tavaly a forintingadozás mérsékelt volt (például az első negyedévben 7,9, a negyedik negyedben pedig 5,9 százalékot tett ki a napi árfolyamok szórása), így a forint helyzete, bármily meglepő is, viszonylag alacsony kockázatú tényezőnek bizonyult. Mint a grafikonjainkon látható, a pénzügyi kockázat nőtt ugyan, de még az év végén is alacsony szintű volt, hiszen az EcoRisk pénzügyi részmutató mindvégig 60 pont felett maradt. A pénzügyi mutatókon belül pedig az árfolyam-ingadozás volt a legszolidabb tényező 2003 során. Más a helyzet a külföldiek kezén levő állampapírok átlagos lejáratával. A legkisebb kockázatnak 8 év (az euróövezetben kibocsátott állampapírok átlagos lejárata) felel meg, a legnagyobbnak pedig 1 év. Márpedig a magyar átlagos kötvénylejárat (a múlt év utolsó három hónapjában 3,7 év) közelebb áll a kockázatos véglethez. Az is megfigyelhető, hogy 2003 során jelentősen nőttek a kamat- és hozamfelárak a bankközi, illetve a 10 éves kötvények piacán. A részmutatók jól tükrözik az elmúlt időszak fejleményeit. A német konjunktúra 2003 második felétől az élénkülés jeleit mutatja, és megindult a feldolgozóipari termelés, a gépberuházások fellendülése is. Az egyensúlyi mutatók viszont drasztikusan romlottak, bár az adósságot nem növelő tőkebeáramlás aránylag stabil tényező maradt. Az államháztartási hiány utolsó négy negyedévi, GDP-hez viszonyított mértéke a 2002. év végi rekord miatt komoly kockázatot képviselt, ám ez enyhült, amint eljött az utolsó negyedév, amikor az egy évvel korábbi csúcs „kiesett” az indexből. A fizetési mérleg a jobb külpiaci konjunktúra hatására szintén javulni kezdett, a lakossági megtakarítások azonban gyakorlatilag eltűntek, ami növekvő finanszírozási kockázatot vitt a rendszerbe. A munkaerő-piaci kockázatok 2003 elejéig lassan, de biztosan emelkedtek a nagymértékű béremelések, illetve emelkedő munkaerőköltségek folytán, amivel párhuzamosan a költségvetési létszám is egyre duzzadt. Azóta viszont a bér-versenyképesség javult, a versenyszféra és a költségvetési szektor létszámának egymáshoz viszonyított aránya pedig nem nőtt tovább (2003 végén egy költségvetési alkalmazottra 2,3 vállalati dolgozó jutott). A gazdasági aktivitás is emelkedett némelyest az év második negyedétől, bár a tavalyi utolsó negyedévi, 53,8 százalékos munkaerő-piaci részvételi arány még így is az egyik legsúlyosabb kockázati faktor a magyar gazdaságban.

Ami a gazdaságot illeti, a kockázatok tavaly érzékelhetően megnőttek, illetve csak az év vége felé enyhültek. Az okok többé-kevésbé ismertek: az év közepén a konjunktúra élénkülni kezdett, a pénzügyi egyensúly viszont drasztikusan romlott. A megugrott államháztartási hiányt ugyanis a lenullázódó lakossági megtakarítás mellett csak külső forrásbevonással lehet finanszírozni. Ez pedig növelte a forintpiac veszélyeztetettségét.

„A pénzügyi kockázatok a többi gazdasági tényező kedvezőtlen alakulását, elsősorban az egyensúly drasztikus romlását tükrözték. Kis, nyitott gazdaságban az árfolyamok, kamatok befolyásolása önmagában nem is alkalmas a kockázatok mérséklésére” – hangsúlyozza Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. vezető befektetője.

Ám a kockázatok csak megkésve tudatosultak a gazdaság szereplőiben. „A pénzpiac sokáig megelőlegezte a bizalmat, amikor a rizikó a költségvetési és a fizetésimérleg-deficit növekedése folytán jelentősen nőtt, és akkor vált bizalmatlanná, amikor már a gazdaság helyzete javulni kezdett” – értékel Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt. főmunkatársa. Szerinte az EcoRisk betölthet egy űrt, hiszen hozzásegítheti az üzletembereket, hogy hamarabb értesüljenek a gazdaságban meglévő kockázatok alakulásáról.

DERÜLŐ ÉGBOLT. A konjunktúra, a pénzügyi kockázatok, az egyensúly egymással ellentétes ingadozásai mellett vegyes képet nyújt a lassan változó munkaerőpiac. Az alacsony munkanélküliségi ráta csak látszat, hiszen sokan tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról, így az országra jellemző gazdasági aktivitás szintje rendkívül alacsony.

Az erőltetett 2001-2002-es minimálbér-emelés hatását kezdi a gazdaság kiheverni, megállt a munkaerőköltségek ugrásszerű emelkedése, így a gazdaság nemzetközi versenyképessége sem romlik tovább. Ugyanakkor a költségvetési szféra tetemes méretei tovább növelik az üzleti szféra terhelését.

Szakértőink 2004-re a Figyelő Gazdasági Kockázati Index javulását várják. Még arra is látnak esélyt, hogy Magyarország a közepes kockázatú zónából az alacsony rizikójú tartományba mozdul el. A konjunkturális és a munkaerő-piaci mutatók csak kismértékben változnak ugyan, az egyensúly viszont előrejelzésük szerint határozottan javul, így a pénz- és tőkepiaci szereplők bizalmatlansága is oldódhat. Mindennek következtében – hangzik a prognózis – az EcoRisk mutató 60 pont közelébe (vagy jobb esetben a fölé) emelkedhet az év végéig.