Mire jutottak?

Miért pont Medgyessy? – tette fel a kérdést az ország 2001 szeptemberében, amikor a Horn-kormány volt pénzügyminiszterét miniszterelnök-jelöltté választotta a Magyar Szocialista Párt, a két “nagyágyú”, Németh Miklós és Kovács László ellenében. Ekkor még senki sem sejtette, hogy ez csak az első a meglepetések sorában, amelyeket Medgyessy Péter okoz a közvéleménynek.

Medgyessy nem kifinomult politikai marketinggel nyerte meg a 2002-es országgyűlési választásokat. Sőt, esetében minden működött, amit egyébként a politikai marketinggel foglalkozó tankönyvek tiltanak. Fontos pillanatokban a kormányfő-jelölt hetekig visszahúzódott, programját rossz ritmusban hirdette meg, majd hagyta, hogy jelentéktelen kérdésekről folyjon a választási vita. Mindeközben pártja koncepciótlan politikai magatartása sem segítette kampányát. Arról nem is beszélve, hogy a két forduló közötti politikai semmittevéssel az MSZP elvesztette abszolút parlamenti többségét.

Medgyessy Péter mégis nyert. Az a mesterséges környezet ugyanis, amelyet a Fidesz-MPP politikája, és az annak üzenetét maximálisan felerősítő, mérnöki pontossággal szerkesztett marketingfogások teremtettek, elhozták a szocialisták győzelmét. A sors iróniája: Medgyessynek az is hasznára vált, hogy az őt jelölő párt csak koalíciós kormányzással tudott hatalomra kerülni – így kikerülhetett a szocialista párt túlzó öleléséből.

A kormányzás első időszakában két meglepett politikai erő nézett egymással farkasszemet, és ebből a helyzetből Medgyessy kormánya került ki megerősödve. A 100 napos program meghirdetése (mint hatalmas kiadásokkal járó jóléti program) és az ezzel párhuzamosan folyó, az előző kormány kétes ügyeit vizsgáló politika már a marketingtankönyvek receptjei alapján készült: a kormány egyszerre bizonytalanította el az ellenzék szavazóit és húzta magához a többi választót.

Mindeközben Medgyessy Péter imázsa átalakult. Ebben – újabb meglepetésként – nagy segítséget jelentett a kormányfő számára az ügynökügy, amelyben a problémával való őszinte szembenézés (“igen, az voltam”), a legendaépítés (“a hazámat védtem”), a múlt feltárására való eltökéltség (“ismerje meg az ország a kommunista rendszer titkait”) és az egységes szocialista párti fellépés tovább erősítette a kormányfőt. Az alapvetően nem professzionális politikusi karakterre a kormányfő kommunikációs tanácsadói sikeresen építették fel az őszinteség, a szavahihetőség, a számonkérhetőség és megbízhatóság vonásait. Medgyessy Péternek akkor van esélye újra választásokat nyerni, ha ezen tulajdonságok hitelességét erősíteni tudja. Ezt jól látja az ellenzék is, ezért szinte minden nap megfogalmaz egy-egy újabb korrupciós vádat, ami eddig egy miniszter és egy államtitkár székébe került. Kérdés, ezek az ügyek mikor kezdik ki a miniszterelnök megítélését.

A kormány tartalmi politikáját a “nemzeti közép” gondolata határozza meg, amelyet a februári, meglepetést okozó miniszterelnöki beszéd a “köztársaság”, “Európa Terv” és “gyermek” hívószavak hármasával egészített ki. Az üzenet egyértelmű: az ország nem megosztott, a kormány az ellenzék szavazóinak is kormánya egyben. A tartalomhoz azonban nem alakult ki még a megfelelő retorika, Orbán Viktor rendre szebben és érthetőbben fogalmaz, mint Medgyessy Péter.

Habár a közvélemény-kutatások a kormány stabilitását és az MSZP jelentős fölényét jelzik, a miniszterelnök mégis bejelentette, hogy az uniós népszavazás után értékeli minisztereinek teljesítményét. Sokan kormányátalakításra számítanak. A fő kérdés az, hogy amikor a kormány lendületben van (eredményes EU-népszavazás, grandiózus kormányzati programok, közvetett siker az iraki háborúban), az ellenzék pedig belső konfliktusokkal küzd, miért is lenne indokolt a kormány átalakítása. Várjuk az újabb meglepetést. Addig is, tegyük mérlegre az egyes tárcák elmúlt évi tevékenységét.

SOKFEJŰ FEJETLENSÉG. A kormányváltás után, a korábbi ígéretekkel ellentétben nem csökkent a vízfejűsége miatt bírált Miniszterelnöki Hivatal (MeH) létszáma. Sőt, a Medgyessy mögött álló hivatal a szocialista párt régi embereinek gyűjtőhelye lett, ahol politikai államtitkárként találkozhat egymással Nagy Sándor, Baráth Etele, Baja Ferenc és Szekeres Imre. Hozzájuk csatlakozik Keller László közpénzügyi államtitkár, a titkosszolgálatokat felügyelő Tóth András, a turizmusért felelős Pál Béla, a határokon túli magyarok ügyeivel foglalkozó Szabó Vilmos, az új egyházügyi államtitkár, Gulyás Kálmán, a romaügyekért felelős Teleki László, valamint a koalíciós koordinációról gondoskodó Horn Gábor.

A MeH feladata lett volna az egységes kormányzati kommunikáció kialakítása és összehangolása. A kormány működése ebből a szempontból fél siker. A következetlenül megfogalmazott üzenetek a minisztériumok közötti kapcsolattartás hiányosságát jelzik. A MeH nem az egyes tárcák közötti együttműködés irányítójaként, csupán a kormányfő hatalmas kabinetjeként működött.

Kényesen érintette a Medgyessy Péter vezette kormányt, hogy első távozni kényszerült minisztere éppen a MeH vezetője volt. Kiss Elemérnek az ügyvédi irodájával kapcsolatos botrány miatt kellett lemondania posztjáról.

Utódja, Kiss Péter a MeH új korszakát nyitotta meg – több értelemben is. Személye egyrészről az MSZP kormányon belüli erősödését jelzi. Másrészt a több oldalról megfogalmazott kritikák következtében megkezdődött a hivatal karcsúsítása, melyben nagy szerepe van az integrációs tárca nélküli miniszteri poszt májusi létrehozásának is. Ha meg akarja őrizni a hivatal egyensúlyát, akkor a MeH új vezetőjének a pártban még erős államtitkárok számára továbbra is megfelelő politikai mozgásteret kell biztosítania (közülük az MSZP-ben alelnökké választott Szekeres Imre vált a legerősebbé), emellett viszont a köréjük felépített hatalmas köztisztviselői állományt is hatékonyabbá kell tennie.

RENDBEN A RENDETLENSÉG. A Belügyminisztérium (BM) rendőrségi fogdában maradt. A rendőrség, a rendőri intézkedések keresztülhúzták a kormánynak azt a számítását, hogy előéletétől megszabadítva, a BM-et elsősorban önkormányzati-közigazgatási tárcává lehet átalakítani. Lamperth Mónikának, Magyarország első női belügyminisztereként azzal kellett szembesülnie, hogy a támadások előbb találták meg őt és tárcáját, mint hogy saját programjait a nyilvánosság elé tárhatta volna. Nem véletlen, hogy Lamperth Mónika volt a kormány első, lemondásra felszólított minisztere.

A BM annak példája, hogy a sok, egymástól merőben különböző feladat lehetetlenné teszi az egységes és következetes megjelenést a nyilvánosság előtt. Az előreláthatóan kiéleződő önkormányzati konfliktusok – elsősorban a finanszírozás kapcsán – gátolták, hogy a közigazgatási reform, mint előremutató program, jövőbeli fontosságának megfelelő teret kapjon a nyilvánosság előtt.

Lamperth Mónika neve rendre felbukkan az MSZP jövőjéről szóló találgatásokban. Szóba került már lehetséges elnökjelöltként is Juhász Ferenc és Szili Katalin mellett. Az MSZP márciusi kongreszszusa előtt esélyes alelnökjelöltként emlegették, végül mégsem indult a posztért. Beérte az elnökségi tagsággal.

LEHETŐLEG A LEHETETLENT. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium az elmúlt egy évben egyszerre volt a lehetőségek és a lehetetlenségek minisztériuma. A tárca számára a népszerűség lehetőségét kínálták azok a szociális intézkedések, amelyeket a kormányprogram és a 100 napos program határozott meg. Ugyanakkor a Csehák Judit vezette tárca előtt ott állt a szintén deklarált feladat: az egészségügy finanszírozási és ellátó rendszerének gyökeres átalakítása.

A lehetőségek minisztériuma olyan nagy jelentőségű törvényhozási feladatokban kapott kezdeményező szerepet, mint a szociális törvény módosítása (az államfő politikai vétója miatt ez az egyik legkomolyabb demokráciatechnikai konfliktust jelentette a kormány első évében), vagy a kórház-privatizáció. A lehetetlen feladatok minisztériuma átfogó programot hirdetett az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja néven. De a sok feladat között elveszett a minisztérium.

A lehetetlenségekből fakadó betegség tünete, hogy két szocialista egészségpolitikus rivalizálásának zaja hallatszik csak ki az egyébként csendesen működő tárca életéből. Kökény Mihály korábban az MSZP legfontosabb egészségpolitikusaként és minisztereként lett politikai államtitkár, a politikába kívülről visszatérő miniszter mellett. Két ügyben is előfordult, hogy a tárca legfelsőbb vezetői egymást cáfolták a nyilvánosság előtt (kórház-privatizáció, gyógyszerek gyógyszertáron kívüli árusítása).

A tárca következő próbája lesz, hogy végig tudja-e vinni kórház-privatizációs elképzeléseit, amelyek miatt az ellenzék máris “szocialista lenyúlásos” vádakkal támadta Csehákot. A lehetetlent kísérli meg a minisztérium, amikor pénz nélkül vág bele az egészségügyi reformba, miközben a 100 napos program jóléti intézkedéseinek népszerűsége már régen elmúlt, és az Európa Terv ismét csak felszíni tapasz a mélyben húzódó egészségpolitikai sebekre.

A MUNKA NEHEZE. A Medgyessy-kormány által létrehozott Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumnak működése első évében – ekkor még Kiss Péter irányítása alatt – új típusú konfliktussal kellett szembenéznie: a multinacionális nagyvállalatok továbbköltözésével. A közvéleményt váratlanul érte, hogy a rendszerváltás után Magyarországra települt cégek továbbállhatnak, még olcsóbb munkaerőt keresve. Ezzel ismét felkerült a politikai napirendre a munkanélküliség problémája, s mindennek külön jelentőséget ad az uniós csatlakozás is.

Az immár Burány Sándor vezette tárca a következő évek egyik konfliktusos pontja lehet, ahogy az uniós csatlakozással együtt járó erősebb piaci verseny, a vállalatok hatékonyságnövelés érdekében tett erőfeszítései mind jobban felszínre hozzák a foglalkoztatási ügyeket.

VIHAR ELŐTT, CSENDBEN. A 2002-es kormányváltás után a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a nyilvánosság előtt lényegesen nagyobb csöndben tevékenykedett, mint az Orbán-kormány alatt. A Németh Imre által vezetett tárca az elmúlt egy év során következetesen egy ügyre összpontosított: az uniós csatlakozás mezőgazdasági előkészítésére. A tárca új vezetésének érezhetően az volt a célja, hogy botrányminisztérium helyett immár a lehető legkevesebb konfliktussal működő szaktárca legyen az FVM.

Az FVM-nek a csatlakozás előtti utolsó pillanatokban kellett “felszántania a földet”, hogy az uniós támogatások számára megfelelően fogadóképes talaj álljon rendelkezésre. Ilyen körülmények között gyorsítani kellett az agrárintézmény-fejlesztés ütemén, és hatalmas késés után végül 2003 tavaszára aláírták az első Sapard-szerződést.

A gazdatüntetések és agrárdemonstrációk azonban továbbra is megnehezítették az FVM hétköznapjait az elmúlt egy évben. Az, hogy az ilyen jellegű akciók 2003 tavaszán megszaporodtak, azt jelzi, hogy az ellenzék egyik kiemelt támadási területe lesz a mezőgazdaság. De Németh Imrének a konfliktusok fokozódására kell felkészülnie az uniós csatlakozással kapcsolatban is, hiszen a tagsággal együtt járó veszélyeknek leginkább a mezőgazdaságból élők vannak kitéve. A konfliktusokat előrevetíti Szanyi Tibor államtitkár kijelentése, miszerint az EU jelszava az agráriumban: Csináld jobban, vagy csinálj mást!

ÚTKERESŐBEN.

A kormányváltás után a közlekedési ügyekkel is kiegészült Gazdasági Minisztérium (GKM) saját helyének és jelentőségének megtalálásával töltötte az elmúlt egy évet. A tárca vezetője, Csillag István a politika új szereplőjeként szintén a helyét keresi.

A Medgyessy-kormány egyik első botránya a GKM-et érte el, az autópálya-építések kapcsán. A miniszter saját korábbi állításával szemben kénytelen volt szabad utat adni a közbeszerzési pályázatnak, bár szerinte ez káros időhúzás a zárt meghívásos tenderhez képest. A sztrádaépítések ügye amúgy is folytonosan tévútra viszi a minisztériumot a nyilvánosság előtt. A kormány programjának egyik fontos eleme volt a meglévő autópályák, gyorsforgalmi utak bővítése, valamint újabbak építése, hangsúlyozottan közbeszerzési eljárással. Ezzel is alá kívánta támasztani az “üvegzseb” politikáját, szembeállítva az Orbán-kormány gyakorlatával. Csillag első nyilatkozatai a kormány hitelességét veszélyeztették.

Miközben a miniszter szerte a világban befektetőket keresett, komoly támadási lehetőséget adott az ellenzék kezébe, hogy néhány multinacionális vállalat kiköltözött Magyarországról. Erre válaszul Csillag István ellentámadást indított: az Orbán-kormány által túl magasra emelt minimálbért, valamint a jegybank forintpolitikáját tette felelőssé a több ezer embert érintő elbocsátásokért.

A GKM a nyilvánosság előtt kizárólag Csillag Istvánból áll. Az addig sem hangsúlyos szerepet játszó Szalay Gábor politikai államtitkár az ügynökügy miatt teljesen eltűnt. Azonban nem csak ő, hanem minisztere is magyarázkodni kényszerült. Kiderült ugyanis, hogy Csillag korábbi munkahelye, a Pénzügykutató Rt. jelentős megrendelést kapott a GKM-től, tanulmányok készítésére.

A minisztériummal kapcsolatos ügyek miatt Csillag István ismertsége ugyan nőtt, népszerűsége azonban csökkent. Mára a Medgyessy-kormány egyik legnépszerűtlenebb miniszterévé vált.

ARÉNÁZÁS. A Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium a kispadon töltötte a Medgyessy-kormány első évét: ritkán lépett a pályára. De nem is látszott, hogy nagyon akarna. A Deutsch-féle tárca nevéhez képest egy betűvel bővült GYISM elmúlt egy éve leginkább a Budapest Sportarénáról (BS) szólt. A név kibővítése jó előre jelezte a kormány egyik fontos stratégiai célját: a gyermekek középpontba állítását a kormányzati kommunikációban. A Jánosi György szocialista választmányi elnök vezette tárca által kezdeményezett programok azonban alig jelentek meg a BS körüli botrányok mellett.

A kormányváltás utáni időszak egyik legtöbbet vitatkozó miniszteri párosa volt a Jánosi-Deutsch-kettős. Az előző és a jelenlegi sportminiszter leglátványosabb csörtéje a 2012-es olimpia körül zajlott. Amikor az ellenzék azzal vádolta meg a kormányt, hogy valójában nem is támogatja a játékok ötletét, Jánosi eredményesen fordította át az ügyet a BS-szerződés ellentmondásos pontjainak nyilvánosságra hozásával. Ezután az ellenzék meg is feledkezett az olimpiáról.

A kormányalakításkor az MSZP-ben vezető párttisztséget betöltő Jánosi pártbeli befolyásához képest nem túl jelentős kormányzati pozíciót kapott. Mesterházy Attila politikai államtitkár pedig Medgyessy közvetlen környezetéből, a Tízek Társaságából került a sportminisztériumba. Az MSZP márciusi kongresszusán. Mesterházy meglepetést okozva került a párt elnökségébe, Jánosi pedig megőrizte választmányi elnöki posztját. A tárca vezetői tehát erősítették pozíciójukat a párton belül, annak ellenére, hogy erre a minisztérium egyéves működése nem sok indokot szolgáltatott.

ELŐRENYOMULÁS ÉS VISSZAVONULÁS. A Honvédelmi Minisztérium (HM) a Medgyessy-kormány első évében többfrontos harcot folytatott a magyar politikában. Az első ütközeteket Juhász Ferenc az előző kormánnyal vívta: először a HM Szabó János alatti ingatlanügyei kerültek szóba, majd személyiségi jogi vitába keveredett Orbán Viktorral. Az ex-kormányfő jogi úton kíván elégtételt venni Juhász Ferencen, amiért az – szerinte – antiszemitának nevezte őt. Szintén az előző kormány és az új vezetés közötti vitává alakult a Gripen vadászgépek beszerzéséről szóló szerződés módosítása, valamint a NATO Magyarországnak szóló bírálata.

A szocialista vezetés ellenére a HM az SZDSZ programjának egyik legfontosabb pontját, a professzionális hadseregre való áttérést kezdte megvalósítani. Új színt hozott a kormány kommunikációjába, hogy a tárca az egyik valóságshow-ban népszerűsítette elképzeléseit.

Az iraki háború már kitörése előtt kellemetlen helyzetbe hozta a tárcát. Mind a taszári bázissal kapcsolatos – kormányon belüli – ellentmondások, mind a légtérhasználat kérdése folyamatos reagálásra, védekezésre kényszerítette a minisztériumot. A Törökországnak küldendő vegyvédelmi felszerelésekkel kapcsolatban pedig Juhász Ferenc ellentmondásba került minisztertársaival, s éppen a háború bizonytalan légkörében engedte át a kezdeményezést az ellenzéknek.

A tárca vezetője pártján belül is hátrébb vonult. Juhász Ferencet nemcsak itthon, de külföldön is az MSZP lehetséges elnökének és Orbán Viktor következő kihívójának tartották. Ezért okozott meglepetést, hogy a nagyobbik kormánypárt március végi kongresszusán nem indult újra az alelnöki posztért. Juhász ezt szaporodó minisztériumi feladataival magyarázta. Igaz, később bejelentette, 2004-ben indul az MSZP elnöki posztjáért.

LASSÚ KAPCSOLÁS. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) felállítása azt jelezte: a Medgyessy-kormány komolyan gondolja, hogy Magyarország informatikai elmaradottsága nem pusztán virtuális probléma. Hangos programok képviselője helyett azonban a kis tárcák egyike lett az IHM, amelyet a szabad demokrata Kovács Kálmán vezet.

A minisztérium lassan kapcsolt: 9 havi semmittevés után a kormányfő által ez év februárjában bejelentett Európa Terv nyújtott először lehetőséget arra, hogy az IHM bebizonyítsa létjogosultságát. Az internetezés díjának 25 százalékos csökkentése azonban – rövid időre – a szolgáltatók vitájába keverte a tárcát és vezetőit. Ez viszont aktivizálta a minisztert, aki – bár egyelőre csak szavakban – nagy lendülettel hirdette meg az internet fejlesztésére és a távközlési verseny erősítésére vonatkozó programjait. Utóbbival kapcsolatban már a hírközlési törvény módosításának szándékát is bejelentette.

POLGÁRI PERESKEDÉS. Bárándy Pétert szakemberként szakpolitikai feladatok várták az Igazságügyi Minisztériumban (IM). Az élet azonban politikai perpatvarokba sodorta a minisztert. Az IM és vezetői céltáblaként szolgáltak a kormányzati koncepciók bírálatakor. A bűnözők szabadlábra helyezése és a szabadságjogok korlátozása érte vádként az egész kormányt az ellenzék részéről, amikor a Btk.-módosítás és a gyűlöletbeszéd elleni törvényi fellépés került a tárca tevékenységének középpontjába. Az IM ugyanakkor jelentős változások irányítója volt a Medgyessy-kormány első évében: a családon belüli erőszak problémájának kezelésétől az uniós jogharmonizáció miatt fontos alkotmánymódosításon át az antidiszkriminációs törvényjavaslatig.

A kormányprogramból adódóan várható volt, hogy komolyabb konfliktusok alakulnak ki kormány és ellenzék között a Btk. módosítása miatt is. A kormányt már szinte megalakulása előtt támadta a jobboldal a drogtörvény lehetséges enyhítése, valamint a büntetési tételek kiszabásának változó elve miatt.

Annak ellenére, hogy Bárándy Péter civil területről érkezett a kormányzati munkába, gyakran kerül éles politikai viták középpontjába. Az ellenzék miatta vonult ki a Btk.-módosítás szavazásáról, amikor a miniszter a polgári neveltetés hiányosságait kérte számon az őt bíráló képviselőkön. Az igazságügyi miniszter, elődjét megközelítve, előkelő helyet foglal el a politikusok népszerűségi listáján. Ennek oka lehet Bárándy Péter – a politikában eddig szokatlan – stílusa.

MENETREND SZERINT. A Medgyessy-kormány legerősebb tárcája a Kovács László MSZP-elnök vezette Külügyminisztérium (KüM). Erőssége kormányzati feladataiból, valamint a tárcavezető személyes befolyásából következik. Ám ez az erő az oka annak is, hogy a miniszter az elmúlt egy évben szinte minden nagyobb politikai konfliktusban érintett volt. Kovács László személye ugyanis nem egy esetben túlpolitizálja a tárcát, MSZP-elnökségéből adódó kötelezettségei befolyásolják a KüM nyilvánosság előtti működését is.

A tárca a rendszerváltás óta hagyományosnak tekintett hármas külpolitikai célrendszer (euroatlanti integráció, határon túli magyarok képviselete, jószomszédi viszony) minden szeletében diplomáciai harcokat folytatott – belpolitikai fronton.

Az atlanti és az uniós külkapcsolatok terén, az eddig konszenzusosnak tekintett célok között mély törések keletkeztek kormány és ellenzék viszonyában. Ennek oka részben az iraki konfliktus, részben az uniós csatlakozás miatt fokozódó feszültség. Ugyanakkor a pártelnök-külügyminiszter személye sem adott esélyt az egységes magyar külpolitikának.

Ami a kulturális tárcának a Terror Háza, az a KüM-nek a kedvezménytörvény: az Orbán-kormány egyik legfontosabb szimbolikus hagyatéka, amely már a választási kampányban is fontos téma volt, s amelynek módosításáról a Medgyessy-kormány határozott. Érezhető, hogy a minisztérium a konszenzus jegyében igyekszik a határon túli magyarok felé fordulni. Ám a határon túli magyarság ugyanúgy megosztott, mint a magyar belpolitika. Az ellenzék egyik fontos fegyvere lehet majd az európai uniós csatlakozás után a határon túli kritikák képviselete a honi belpolitikában.

A KüM súlyát csökkentheti a májustól felállítandó uniós tárca nélküli miniszteri poszt, amely egyben Medgyessy Péter miniszterelnöknek a pártelnökkel szembeni kormányzati erősödését jelezheti. Kovácsnak fel kell készülnie az MSZP közeledő megújulására is: már bejelentette, hogy 2004-ben nem indul az elnöki tisztért. A kérdés az, hogy a Köztársaság térről egyenes út vezet-e a köztársasági elnöki székig.

ZÖLDÁR. A Medgyessy-kormány első évében a tárca vezetője, Kóródi Mária az előző kormányzati ciklus öröksége által meghatározott “botrányos” elismertség közepette tevékenykedhetett. A korábban aktív és határozott szerepben fellépő szabad demokrata politikus a minisztérium élére kerülve visszafogottabb stílusban jelent meg. Az ellenzék támadta is ezért, gyenge érdekérvényesítő képességűnek beállítva Kóródit. Ugyanakkor a kormánypártok részéről is hiányolták az elszámolást a Pepó-Turi-Kovács korszakkal, a kiürült alapokkal, az eltűnt pénzekkel.

Kóródi Mária a 2002 nyarán levonult dunai árvíz kapcsán lett igazán ismert, mint a vízügyért is felelős tárca vezetője. Ugyanakkor eddig sem a környezetvédelem, sem a természetvédelem területén nem volt olyan sikeres a minisztérium, mint az árvízvédelemben.

A minisztérium legnagyobb feladata, egyben a Medgyessy-kormány eddigi legnagyobb szabású programja a Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése. A program stratégiai fontosságúvá teheti a tárcát, hiszen a következő évek egyik legjelentősebb beruházásáról van szó, amely milliók életét érinti az árvizek rendszeressé válásával. Éppen ezért a Vásárhelyi Tervet a minisztérium nem mindig tudja megtartani saját medrében, és ha onnan kilép, akkor más kormánytagok is szívesen foglalkoznak vele.

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a szimbolikus politikai konfliktusok tárcájaként működött az elmúlt egy évben. Pedig feltételezhető, hogy a mindig konfliktusokkal, botrányokkal terhelt kultúrpolitikát a Medgyessy-kormány éppen azért bízta egy, a politikán kívülről érkező személyre, hogy elcsöndesedjen a rendszerváltás után kiéleződött kultúrharc. Görgey Gábor író-miniszter azonban jóval több konfliktust vállalt, mint amennyi után azt lehetne mondani: béke honolt a hazai kultúrpolitikában.

A kulturális tárca vezetése ráadásul éppen a jobboldal identitásépítésének legfontosabb szimbólumaival kapcsolatban keveredett komoly vitákba. Először a Nemzeti Színház került színre. Görgey pályáztatás nélkül nevezte ki az intézmény igazgatójának Huszti Pétert, majd amikor mégis a pályáztatás mellett döntött, megkérte az időközben lemondott igazgatót, hogy ne induljon. Ez az ügy a Medgyessy-kormány hitelességét veszélyeztette, a minisztert pedig presztízsveszteség érte. Másodikként a tárca konfliktusai Schmidt Máriával, a Terror Háza főigazgatójával adtak lehetőséget a támadásra. Az előre bejelentett májusi kormányátalakítás kapcsán már maga a miniszter is közelgő távozásáról beszél. Kiírja magát a politikából.

EGY MÁSIK ISKOLA. Az Oktatási Minisztérium (OM) elmúlt egy éve azt mutatja, hogy az oktatásügy a korábbinál nagyobb hangsúllyal szerepel a belpolitikában. Ez nem véletlen, hiszen a tárcát a koalíciós pártok két fontos politikusa vezeti: Magyar Bálint miniszterként az SZDSZ számára fontos ügyeket képviselhet, Hiller István pedig immár az MSZP alelnökeként látja el a politikai államtitkári feladatokat. Az ellenzék számára is fontos az oktatás kérdése, hiszen Pokorni Zoltán visszatérését is az OM-hez kapcsolódó ügyek segítették. A Fidesz leendő alelnöke árnyékminiszterként követi Magyar Bálint lépéseit. Élesen támadta a tárcát a drogok iskolai terjedésének vádjával, és jelenleg is bírálja az iskolafenntartás és iskolabezárások, valamint a közoktatási törvény módosítása kapcsán.

A tárcán belüli koalíciós felállás az oktatáspolitika átfogó támadásának lehetőségét nyújtja. Az ellenzék ezen a területen szinte sajnálkozva beszél arról, hogy az MSZP oktatási programján a SZDSZ akarata kerekedett felül.

SZISZÜPHOSZ A KASSZÁNÁL. Feltehetően saját belső egyensúlyi helyzetének megtartása a legnehezebb feladata a Pénzügyminisztérium (PM) mindenkori vezetőjének. Így van ez László Csabával is, aki a Medgyessy-kormány megalakulása után, az állítólag üres kasszából bőven osztott pénzt a 100 napos program végrehajtásához, majd a 2003-as költségvetési évről már csak mint a takarékosság esztendejéről beszélt.

A PM vezetője a kormány első évében egy érdekes trió állandó szereplője volt. László Csabán kívül még Medgyessy Péter kormányfő és Járai Zsigmond jegybank-elnök vett részt abban az exkluzív pénzügyminiszteri hármasban, amelynek visszatérő témája a Magyar Nemzeti Bank és függetlensége volt.

A miniszter mellett Máté Dániel szóvivő a nyilvánosság előtt kvázi politikai államtitkári tevékenységet lát el, míg Burány Sándor, majd az ő helyére érkező Veres János alig jelenik meg a sajtóban. László Csaba számára a kormány első éve ismertségének növekedését, és egyúttal népszerűségének csökkenését is hozta. Belső egyensúlyából eddig egyik botrány sem tudta kizökkenteni a tárcát, illetve a minisztert. Pedig az eltelt egy év alatt nem kizárólag a fiskális politikát érintő támadásokkal kellett szembesülnie László Csabának. Az orosz államadósság, a távol-keleti utazás, a Malév-vezetőség elbocsátása, valamint az APEH-adatmásolás ügye előbb-utóbb mind eljutottak a személyéig, nem egy esetben azonnali lemondásának követelésével párosulva az ellenzék részéről. A rendszerváltás óta pénzügyminisztert még nem ért annyi politikai és nem szakmai támadás, mint őt.