Megvan a következő Indiana Jones-történet?

Napjainkban még mindig nagyon népszerűek a Tutanhamon kincséről, valamint a sírjának a feltárásáról szóló történetek, pedig azóta számos más jelentős felfedezés is történt. Véleménye szerint ez mivel magyarázható?

Tutanhamon sírjának megtalálása egy csodálatos történet és nagyszerű felfedezés. Egy olyan felfedezés, amely egyedülálló az egyiptomi régészetben. De ugyancsak csodálatos a Carterről szóló „fejezet” is a történetben, aki azért ment Egyiptomban, hogy ásatásokon dolgozzon. Ugyan nem tanult korábban egyiptológiát, de az ásatásokon, munka közben minden olyan ismeretet elsajátított, amit egy egyiptológusnak tudnia kell. Később pedig Lord Carnavonnal, egy brit arisztokratával kezdett együtt dolgozni. Érdekes volt ennek a két különböző, eltérő társadalmi osztálybeli embernek az együttműködése.

A felfedezés körülményeinek a története ugyancsak izgalmas, hiszen hosszú ideg nem találtak semmit, már-már feladták, amikor az utolsó pillanatban rábukkantak Tutanhamon sírjára. Ám a felfedezés után drámai esemény történt: a sír felnyitása után 5 hónappal váratlanul meghalt Lord Carnavon. És mindezek mellett természetesen ott van az ókori szál, az ókori történet a fiatalon elhunyt fáraóról, aki 8 vagy 10 éves korában foglalta el a trónt, majd 10 évvel később váratlanul meghalt. A rövid élete és uralkodása pedig igencsak kalandos és romantikus, tehát minden megvan egy igazi Indiana Jones történethez. Szerintem mindezek közrejátszanak abban, hogy Tutanhamon és a sírjának feltárása még manapság is ennyire megragadja az emberek érdeklődését.

Mi jelenleg a hivatalos verzió Tutanhamon halálának az okáról? Balesetben hunyt el vagy megölték?

Azt hiszem, erre nem egyszerű válaszolni. A legutóbbi vizsgálat azt mutatta ki, hogy Tutanhamon egyik lába valószínűleg eltört (a 2005-ben, a Kairói Múzeumban végzett komputertomográfiai vizsgálat szerint a fáraó combcsontján lévő seb fertőződött el és ez okozta a halálát – szerk.). Ebben azonban kételkedem, mert korábban dr. Derry vizsgálta meg a múmiát, ő pedig igen tapasztalt egyiptológus, a beszámolója pedig nem említett törött lábat. Nem tudom elképzelni, hogy ez elkerülte volna a figyelmét. Én inkább arra tudok gondolni, hogy a törést rongálódás okozta, amely attól keletkezhetett, hogy annyiszor, annyi eltérő helyen vizsgálták már meg a múmiát.

Arra a teóriára pedig, miszerint a harci szekerével szenvedett volna balesetet, nincs elég bizonyíték. Az tény, hogy valamennyi fáraó hajtott harci szekeret, tehát ez megszokott volt akkoriban. Ilyen alapon azt is feltételezhetjük, hogy megbotlott egy macskában a palotában – hiszen az egyiptomiak nagy tiszteletben tartották a macskákat –, elesett, és így törte el a lábát. Jelenleg nem tudjuk a pontos választ, de remélem, egyszer megtudjuk. Bár nem rendelkezünk olyan szöveggel, feljegyzéssel, amelyben utalnának a fáraó halálának a körülményeire, de talán egy újabb múmiavizsgálat fényt deríthet a halálának az okára, de szerintem ez már nem az egyiptológusok asztala, hanem más szakértőké.

Jaromir Malek: “Carter egy felelősségteljes, komoly régész volt” (fotó: F.C./fn.hu)

Mi a hivatalos verzió Tutanhamon sírjának a feltárásáról? Mert olvastam olyan változatot, miszerint Howar Carter már korábban, a sajtó jelenlétében folytatott hivatalos megnyitó előtt kinyitotta a sírt, és olyan tárgyakat is bevitt oda, amelyek nem Tutanhamoné voltak.

Ez egy igen nehéz kérdés. Szerintem valamennyi feltevést – vajon bement-e korábban a sírba, vajon bevitt-e más tárgyakat oda – megfelelő módon kell kezelni és megvizsgálni. Az a korrekt megközelítés, ha valamennyi állítást sorban megvizsgáljuk, és megnézzük, közülük melyik is lehet igaz. Néhányat könnyűszerrel kizárhatunk, például azt, hogy Carter a hivatalos megnyitó előtt korábban kinyitotta volna a sírt, hiszen aki már dolgozott Egyiptomban, az tudja, hogy bármilyen feltárásról is legyen szó, azonnal értesül mindenki azon a területen, szóval egyetlen feltárást sem lehet titokban tartani.

Véleményem szerint Carter egy felelősségteljes, komoly régész volt, nem pedig olyan valaki, aki más sírból vitt volna át tárgyakat, sőt azt is abszolút kizárom, hogy üzletelgetett volna egyes sírfelszerelésekkel. Ám elképzelhető, hogy néhány tárgyat megtartott magának, mert a halála után találtak párat a lakásában. Ez már régen történt, nem bizonyíthatjuk. Én ezt meg is érteném, hiszen ha valaki mintegy 10 évet azzal tölt, hogy megtalálja a keresett sír, akkor bizonyára meg szeretne tartani magának pár tárgyat szuvenírnek, ám még be kell bizonyítanunk, hogy tényleg a sírból származnak-e a lakásán talált ókori emlékek.

Véleménye szerint van még feltárásra váró terület vagy sír Egyiptomban a jövő egyiptológusai számára?

Szerintem komoly esély van arra, hogy Tutanhamon sírjának egészen a közelében más, akár komoly kincsekkel felszerelt sírokat is találjunk. Ezek valószínűleg nem királyi sírok, hanem Tell el-Amarnából való királyi családtagok síremlékei, amelyeket Tutanhamon alatt vittek át a Királyok Völgyébe.

Az elmúlt években Egyiptom aktív politikát kezdett, hogy visszaszerezze a külföldre került műkincseit. Áprilisban Zahi Hawass egy konferenciát is tart ebben a témakörben. Mit gondol, hogyan rendeződhet ez a kérdés? Tényleg vissza kellene szolgáltatnia Franciaországnak, Angliának, Németországnak az elvitt műkincseket, vagy minden maradjon a jelenlegi állapotban?

Jaromir Malek: “A külföldön lévő egyiptomi műtárgyak a legjobb egyiptomi nagykövetek” (fotó: F.C./fn.hu)

Úgy gondolom, hogy ennek a problémának két oldala van. Egyrészről az, hogy még manapság is bekerülnek New York-i, londoni, genfi aukciósházakba, galériákba ókori egyiptomi műtárgyak, ahol aztán eladják azokat. A legtöbbjük illegálisan jut ki Egyiptomból, miközben tilos bármilyen egyiptomi műtárgy kivitele az országból. Ez súlyos probléma, és ezzel valamennyi egyiptológus egyetért, mert ha egy műtárgy kikerül az eredeti környezetéből, akkor nagyon sok információ elveszik róla. Szerintem ez az, amire koncentrálni kell. Másrészről azok az egyiptomi műtárgyak, amelyek már régóta külföldön vannak, szerintem a legjobb egyiptomi nagykövetek. Hiszen ha valaki betér egy olyan múzeumba, ahol egyiptomi műtárgyak vannak, akkor igen nagy arra az esély, hogy el akar utazni Egyiptomba, hogy még többet lásson belőlük.

Az egyiptológia pedig egy nemzetközi tudomány, nemcsak Egyiptomban tanulható, hanem bárhol a világon. Mi, egyiptológusok a műemlékeket tanulmányozzuk, ebből áll a szakmánk, ezért fontos, hogy külföldön is legyen belőlük. A történelmet pedig nem tudjuk visszafordítani, és ha valamennyi galéria, múzeum visszaadná a műtárgyait, akkor elvesztené a gyűjteményének a többségét. Szerintem ez nem lenne praktikus megoldás. Úgy vélem, az egyiptológusoknak inkább azért kellene összefogniuk, hogy megakadályozzák a feketekereskedelmet, ehhez pedig szükség van egy világos politika megfogalmazására az egyiptomi műkincsek védelme érdekében.