Élet-Stílus

Hellacopters (S)

Csak a (skandináv) rock and roll, csak a (skandináv) rock and roll, mindig csak a (skandináv) rock and roll.

A The (International) Noise Conspiracy és a Turbonegro után harmadjára a svéd The Hellacopters is terpeszbe fog állítani mindenkit a Wan2 sátorban. Teszik pedig mindezt részben legfrissebb, a sorban a hatodik nagylemezük dalaival, aminek a címe stílszerűen… őőő… Rock and Roll is Dead.

Hogy (a viccen kívül) miért ez, azt senki se kérdezze, ahogyan azt se, hogy miért csak most jut el hozzánk a banda, amikor évek óta szó volt a szigetes fellépésükről – a lényeg úgyis az, hogy vasárnap végre tényleg bugizhatunk velük egyet. Ott és akkor jó eséllyel el is fogunk felejteni minden ilyen és ehhez hasonló okoskodást, elvégre mégiscsak a manapság tomboló garázsrock reneszánsz egyik legalapvetőbb csapatáról van szó, amely az 1996-os Supershitty To The Max! óta megállás nélkül jobbnál jobb albumokat tol az arcunkba az előzőleg az Entombedban doboló gitáros-énekes Nicke Andersson vezényletével.

Az évek során némiképpen tisztult, érettebbé, polírozottabbá vált a soundjuk, a kellő spontaneitásról, dögösségről viszont szerencsére ösztönszerűen képtelenek lemondani – egyszóval úgy, ahogy vannak, zabálnivalók mindenki számára, akinek a szívét akár a műfaj igazi klasszikusai (az MC5, a Stooges vagy épp a Kiss), akár a hasonló vonalon mozgó kortárs bandák megdobbantják. Ilyen emberek pedig alighanem szép számban fognak kóricálni az idei Szigeten, úgyhogy valószínűleg minden együtt lesz egy igazi telt sátras, sörlóbálós, farmerdzsekis őrjöngéshez.

Még hogy halott…

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik