Ha közösségi média, akkor Facebook. Ez 2015-ben még akkor is vitathatatlan, ha egyrészt a legfiatalabb netezők egy része már kezdi cikinek tartani, hogy egy platformon postolgat saját szüleivel, másrészt pedig néhány alternatív megoldás (például a Tumblr) egész számottevő rajongótábort szedett össze. De akkor is: van a Facebook, és van “a többi”, és ezen a helyzeten egyelőre senki nem vár hatalmas változást, ha már olyan nagyágyúk is belebuktak a kísérletezésbe, mint a Google.
Ennek ellenére most pont azért kapott nagyobb nyilvánosságot a Tsu (egészen pontosan Tsū) nevű közösségi oldal, mert az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a Facebook egész egyszerűen letiltotta a hozájuk kapcsolódó összes tartalmat saját oldalain. Ha egy Tsu-s linket akarnánk megosztani, vagy épp a Tsu alkalmazást kötnénk össze Facebook fiókunkkal, egy olyan hibaüzenetet kapunk, miszerint veszélyes, vagy nem támogatott tartalomról van szó, így nem engedélyezett a Facebookon.
Veszélyes gondolatok
De miért is fél a legnagyobb közösségi oldal egy szinte ismeretlen versenytárstól? Kipróbáltuk, regisztráltunk és nézelődtünk, és egyelőre konkrét okot nem látunk a félelemre. A Tsu használatának elve azonban tényleg újszerű, legalábbis a Facebook pénzkeresési módszereihez képest: úgy tűnik tehát, hogy egyelőre egy puszta ideától fél Zuckerberg.
Nézzük akkor először ezt. A Facebooktól már kisebb-nagyobb morgás mellett megszoktuk, hogy közvetve belőlünk él: a kedvenceink, lájkolásunk, egyéb netes aktivitásaink alapján céloz minket személyre szabott reklámokkal, gyakorlatilag kiárusítva az adatainkat azoknak, akik fizetnek érte. Ez van, többek között ez az ára az ingyenes használatnak, és ezzel némi hőbörgés mellett azért egymilliárdnál jóval több felhasználó azért csak megbékél nap mint nap. A Tsu elvben hasonló alapokkal indul, figyeli a felhasználók szokásait, és a hirdetőknek ezek alapján biztosít targetálási lehetőségeket. A különbség viszont ott van, hogy a Tsu az így elkönyvelt bevételeknek csak 10 százalékát tartja meg, a többi 90 százalékot visszaosztja a felhasználók között, így biztatva őket az aktivitásuk növelésére, minél érdekesebb és értékesebb tartalmak megosztására.
Tehát tulajdonképpen a Tsu pénzzel is elismeri, ha elég reklámfelületet generálunk a partnereinek. Ha olyan képeket, videókat osztunk meg, amik sokakat érdekelnek, értelemszerűen több esetben bukkanhatnak fel a reklámok is, tehát részt veszünk az üzleti folyamataikban.
Nézzük mindezt a gyakorlatban!
Ez idáig tényleg tök szimpatikusan hangzik, ráadásul az még inkább felcsigázta a fantáziámat, hogy a Facebookon próbáltam Tsu-ról származó linkeket megosztani, és tényleg minden esetben hibaüzenettel vágott orrba a rendszer, miszerint veszélyes, vagy nem megengedett tartalmat próbálok megosztani. Hohó, ha valamitől ennyire fél egy óriás, akkor az csak egy másik óriás lehet, nem? Nos, egyelőre azért nagyon nem.
A Tsu regisztráció egyébként gyermekien egyszerű, ráadásul kifejezetten szimpatikus segédeszközöket is kínál. A profilkép, vagy a borítóképünk feltöltésekor például egy mini képszerkesztőt is igénybe vehetünk, hogy retusáljuk, átszínezzük, vagy más módon felturbózzuk a fotónkat.
Sokkal nehezebb azonban átlag magyar netezőként valós kapcsolatokat találni. Persze nem is szabad ismerősök tömegére számítani, hiszen az “élesben” 2014 nyarán indult Tsu idén januárban tartott kétmillió felhasználónál világszerte, és bár azóta csak egy nem hivatalos, 4,5 milliós adatot találtam, de minden bizonnyal továbbra is fényévekkel van elmaradva a Facebook másfél milliárdjától. Az ismerkedésben valamelyest segíthet, hogy nem csak felhasználókra, hanem témakörökre is kereshetünk a szokásos # segítségével, és persze el lehet kezdeni a nagy nehezen megtalált ismerősök ismerőseinek átfésülését is.
A következő lépés a konkrét tartalommegosztás. A Facebookra kísértetiesen hasonlító rendszerű üzenőfalon alapvetően szövegek bevitelére van lehetőség, külön multimédiás opcióként csak kép feltöltésére kapunk lehetőséget. YouTube, vagy egyéb videó hivatkozásának beszúrásakor a videó nyitóképe jelenik meg a postban, ezt lekattintva azonban új lapon, a videószolgáltató oldalán nézhetjük meg a tartalmakat. Érdekes kísérlet viszont, hogy minden postnak adhatunk külön címet is, ezzel sokkal inkább publikáció jelleget adva neki. A közönség kiválasztásakor publikus és csak barátoknak szóló beállítás lehetséges, végül pedig megoszthatjuk új tartalmunkat Twitteren és Facebookon is – utóbbin azonban csak elvileg, hiszen itt is él a fent említett tiltás.
Összességében tehát adott egy jó kezdeményezés, egy ígéretes irányelv, viszont azt még itt sem sikerült kitalálni, mi az az igazán nagyot durranó “valami”, amitől a Facebook-felhasználók tömegekben kezdenek regisztrálni a Tsu-ra (is). Az alapok megvannak, most türelmesen várom, elkapja-e a trendhullám ezt az új közösségi oldalt, vagy marad az ello és a Google+ beváltatlan ígéreteinek szintjén.
